Intravel

Vajdasági gasztrokalandok

Az oldalon eddig legfeljebb érintőlegesen volt szó gasztronómiáról, inkább érdekességként, egy-egy régiót, vagy várost bemutató cikknél írtam helyi fogásokról, különlegességekről. Pedig a gasztronómia ugyanúgy része egy-egy város/régió/ország kultúrájának, mint mondjuk az építészet, a vallás, a nyelv vagy épp a zene. Ezen hiányosságnak leginkább az volt az oka, hogy legtöbb utazásunk szűkös költségvetése miatt nem tudtunk komolyabb hangsúlyt fektetni a meglátogatott régió gasztronómiájára. Az elmúlt 3 napban azonban volt szerencsém részt venni egy olyan körutazáson, melynek során a szerbiai Vajdaság gasztronómiájába kóstolhattam bele.

DSC_4888

Házi sajtok, sonkák, szalonnák és kolbászkák a háttérben, pálinka az előtérben. Megérkeztünk Kishegyesre :).

A Vajdaság mindig is fontos mezőgazdasági terület volt, Jugoszlávia éléskamrájának is tartották, de korábban, Magyarország részeként is jelentős szerepe volt az ország élelmezésében. Nem csoda hát, ha a helyiek büszkék az itt előállított alapanyagokra, és a belőlük készült ételekre. A három nap alatt volt lehetőségünk az ételek és italok széles skáláját kipróbálni az őzpörkölttől a nyárson sült bárányon és kézműves csokoládén át a jóféle borokig, pálinkákig. Egy biztos, a helyi alapanyagok tényleg kiválóak lehetnek, mert sehol sem kellett csalódnom.

DSC_5136

Készül a nyárson sült birka, és a héjában sült krumpli.

Magyarországon az utóbbi években elég komoly gasztronómiai forradalom zajlott, ez még nem annyira zajlott le a Vajdaságban, de azért az első jelek már látszanak. Erre jó példa egy zentai kézműves csokoládé-műhely, amely akár Budapest legelőkelőbb részein is megállná a helyét. Ráadásul ezt is magyarok működtetik (Zentán mondjuk ez annyira nem meglepő, a lakosság közel 80%-a magyar, ezzel Szerbia legmagyarabb városa), így nyelvi nehézségeink sem lesznek.

DSC_5492

Kézműves csokiműhely Zentán: Akár Újlipótvárosban is lehetnénk. 

De mit tud a vajdasági konyha? Érdemes ellátogatni a Vajdaságba csak azért, hogy együnk-igyunk? Nos én azt mondom, hogy akinek telik rá (és az árak nem vészesek, szóval sokaknak telhet rá:)), annak mindenképpen érdemes. A Vajdaság egyik érdeme, érdekessége, hogy a magyar és szerb (balkáni) konyha is megtalálható a területén. Ha éppen ahhoz van kedvünk, ehetünk egy kiváló marhapörköltet galuskával, vagy egy jóféle halászlevet (Bezdán környékén halpaprikásnak hívják, de ez ne tévesszen meg senkit 😉 ). Talán furcsán hangzik, hogy magyarokat arra buzdítok, hogy magyar ételekért utazzanak Szerbiába, de az az igazság, hogy a közel 2 milliós Budapesten nehezebb egy megfizethető, jó minőségű magyaros ételeket készítő éttermet találni, mint a 10 ezres Kishegyesen (Mali Idjos).

DSC_5318

Haltepertő: Én még ilyet nem ettem korábban, nagyon finom!

Bezdán környékén, a Duna-parton rengeteg étterem (csárda) várja a látogatókat, hogy a bajai halászlé helyi verzióját (ugye ezt mindenhol kicsit máshogy csinálják, és természetesen mindenki meg van győződve róla, hogy az övé a legjobb :)) elkészítsék nekik. A hangulatos, Dunára néző teraszokon kényelmesen elfogyaszthatunk egy kellemes ebédet. A túlsó oldal már Horvátország, így ha szerencsénk van, akkor itt rá lehet csatlakozni a horvát mobilszolgáltatók hálózatára, és sokkal olcsóbban (konkrétan ugye otthoni tarifával) beszélhetünk az otthoniakkal, amíg várjuk az ebéd elkészültét. Egy dologra kell vigyázni, szegediek és bajaiak inkább kerüljék ezeket a csárdákat, mert az biztos, hogy nem úgy készítik itt a halászlevet, ahogy azt ők szeretik :)! Nyelvi gondjaink erre felé nem lesznek, szinte mindenki beszél magyarul.

DSC_5320

Bezdáni halpaprikás.

Aztán persze ott van a balkáni konyha a maga grillezet, sült húsaival, burekkel, pljeskavicával stb., amit szintén elég kevés helyen lehet fellelni Magyarországon (szerencsére azért egy-két hely már akad, de ezek általában elég drágák). A Vajdaságban azonban mindez a mindennapok része, legyen szó egy jó burekről, egy flambírozott grilltálról, vagy épp egy nyárson sült birkáról. Ez utóbbit feltétlenül ajánlom mindenkinek, hogy egyszer kóstolja meg, még frissen, ahogy levették a tűzről, mert fantasztikusan finom, a ropogós bőr és a forró omlós hús együtt. Horvátországban főleg malacot szoktak így készíteni, Boszniában a muszlimok értelemszerűen a birkát preferálják, mi is ez utóbbit ettük Szerbiában.

DSC_5142

A nyárson sült birka akkor a legfinomabb, amikor leveszik a tűzről.

Ezen az úton nekünk kimaradt a burek és a pljeskavica, de szerencsére én magam egyébként ezeket már elég sokszor kipróbáltam. Már Szabadkán is lehet remek burekezőket találni, szóval nem is kell igazán messzire menni. Persze egy igazi jó pljeskavica a belgrádi Zeleni Venacon felejthetetlen élmény!

DSC_5421

Balkáni grilltál.

A vadas ételek kedvelői is megtalálhatják számításaikat a térségben, a régiónak ugyanis gazdag vadász-hagyományai vannak, az elejtett állatok feldolgozását pedig külön speciális vágóhíd segíti Bácstopolyán, így a környék éttermeinek étlapján akár olyan különlegességekre is bukkanhatunk, mint a fent is említett őzpörkölt. Alapvetően én annyira nem értek egyet a vadászattal (legalábbis a jelenlegi, helikopterről majdhogynem házi állatokat lelövöldözős formájával), de ha valakit ez megmozgat, akkor itt ilyen ételek kipróbálására is van lehetőség.

DSC_5596

Őzpörkölt salátával, és mivel a sok alkoholtól a végére kicsit megcsömörlöttem, baracklével :).

A Vajdaság egy igen soknemzetiségű vidék, ahol a magyarok és szerbek mellett szlovákok, románok, horvátok, ruszinok, bosnyákok, albánok és még sok egyéb nép él. Ezek a népek is hozzáteszik a magukét a helyi gasztronómiához. Jó példa erre a karlócai (Sremski Karlovci) németek esete, akik alig százan élnek az Újvidék melletti kisvárosban, de büszkén őrzik hagyományaikat. Ezek egyike a kuglófkészítés, amit annyira komolyan csináltak, hogy a város egyik jelképévé vált a kuglóf.

DSC_5023

Karlócai kuglófok.

A fenti ételeket a jobb helyeken helyi jellemzően helyi alapanyagokból készítik el, és ez érződik is rajtuk, mindnek remek az íze. De a jó alapanyagok igazán jól az olyan egyszerűbb ételekben jönnek ki, mint a különböző helyi kolbászok, szalonnák, sonkák, sajtok, saláták. Mi ezeket is megkóstoltuk, és erre bíztatok is mindenkit, aki esetleg kedvet kapna egy vajdasági gasztro-körúthoz, hogy az ilyen egyszerűbb fogásokat se hagyja ki.

20180518_071141

Szalonna, tepertő, disznósajt: A Vajdaságban sok étterem és panzió még eredeti, házias módon készíti el ezeket az ételeket.

Nekem az a benyomásom támadt, hogy méhészkedéssel is elég sokan foglalkoznak, több helyen is láttunk méhészeteket, két helyen meg is néztük ezeket. Egy helyen még mézet is kóstoltunk, az is érdekes volt, mézkóstolón még soha nem voltam :). De nem csak kóstoltuk a mézet, hanem sok mindent megtudtunk a méhek tartásáról, és a mézkészítésről is Monostorszegen (erről később egy külön cikkben részletesebben is fogok írni, mert elképesztő története van a falunak, és a helyi méhész házaspárnak).

DSC_5278

Monostorszegi méhészet termékei. 

De persze nem csak enni, hanem inni is lehet a Vajdaságban. Az alkohol mentes vonalat a különböző helyi gyümölcslevek képviselik, melyeket természetesen a helyben termesztett gyümölcsökből készítenek. Míg Magyarországon alapvetően a bécsi és az olasz kávékultúra befolyása érvényesül, itt már lehet kapni igazi török kávét is (szerbül domaće kafe, azaz “házi kávé” a neve, de ez senkit ne tévesszen meg), hiszen Szerbia déli része egészen a XIX. század közepéig török kézen volt.

DSC_5409

Borok és gyümölcslevek az egyik tanyán.

Az alkoholos italok közül az egyik legfontosabb a bor. Megint talán furcsának hat, hogy magyarokat bíztatok borkóstolásra, miközben idehaza lassan minden falu valamely történelmi borvidék része már, de a Vajdaság is igen gazdag borkultúrával rendelkezi. A Római Birodalom idején a Tarcal hegység (Fruska Gora) volt az első hely, ahol Itálián kívül a rómaiak engedélyezték a szőlőtermesztést és a borkészítést. A szőlészet és a borászat tudománya később innen terjedt tovább a mai Magyarország területére is, tehát közvetve a tokaji borok is a tarcali borok leszármazottai.

DSC_5071

Bor az egyik első kóstoló helyszínén.

Utunk során több borászat termékeit is megkóstolhattuk. Én magam annyira nem értek a borokhoz, de nekem a többség ízlett. Különösen jók voltak a rosé borok, de lehet, hogy ez csak az én ízlésem miatt alakult így. Több ötletes megoldással találkoztunk, vannak, ahol méhészettel is foglalkoznak, van ahol a palackok címkéin helyi festők művei vannak (lásd a borítóképet), és persze olyan is van, aki csak simán kiváló borokat állít elő. Volt olyan hely is, ahol megnézhettük a borászati üzemet belülről, és ihattunk a fémtartályokból frissen csapolt borokból is. Ez igen érdekes volt, ilyen modern, borászati üzemet még soha nem láttam belülről (hagyományos borospincében már voltam párszor természetesen).

DSC_5569

Bor csapolása.

A régió egyik különleges desszertbora a Bermet, ami az alap borhoz mindenféle gyógynövény és fűszer hozzáadásával készül, alkoholtartama 16-18%. A pontos recept persze családonként változik és titkos, így nincs két egyforma Bermet. Eredetileg a Tarcal-hegységben készítették csak, de ma már Vajdaság-szerte több pincészetnek van saját Bermete. A Bermet annyira híres, és jó bor, hogy a Titanic fedélzetén is szolgáltak fel belőle.

DSC_5068

Töltik a Bermetet az egyik karlócai pincészetben.

A borokon kívül természetesen ahol magyarok élnek, ott lennie kell pálinkának is, ez alól a szabály alól a Vajdaság sem kivétel. Ráadásul a szerbek nemzeti töménye a rakia is eléggé hasonlít a pálinkához, így ez az ital a szerb néplélektől sem áll messze. Így a Vajdaságban akár magyarokhoz, akár szerbekhez térünk be, jó eséllyel hamar előkerül a pálinkás üveg, és meg fognak kínálni :). Nos nem vagyok egy nagy pálinkarajongó, de azt el kell ismernem, hogy egy-két helyen egész finom pálinkákat adtak. Persze volt olyan is, ahol csak a szokásos kerítésszaggató érzés volt meg.

DSC_5308

A lombik-pálinka nagy divat erre fele.

Igazán különlegesek azok a pálinkák voltak, amelyeket a méztermesztő családok készítettek méz hozzáadásával, ezek elég furcsán édeskések voltak. Az egyik méztermesztő család még mézbort is készít, de nem úgy, hogy a mézet összekeveri hagyományos szőlőből készült borral, hanem kizárólag a mézet erjesztik. Elég érdekes volt, nekem annyira nem jött be, de ez nyilván ízlés kérdése, szóval én ettől függetlenül bátorítok mindenkit, hogy ha lehetősége van mézbort inni, ne hagyja ki!

DSC_5072

Mézkóstolás, három féle mézet kaptunk, egy simát, egy propolisosat és egy szezámmagosat.

Aki viszont inkább sörös, annak én kevésbé jöhet be a Délvidék, nincs túl sok lehetőség. Egy kézműves sörműhely már létezik, de  azon kívül két nagy márka, a Jelen és a Lav uralja a szerb piacot. Egyik sem egy nagy szám, a kötelezőt tudják, meccsnézéshez jók, de csak azért útra kelni, hogy majd jól besörözünk Újvidéken, nem igazán érdemes.

DSC_5144

Egy esti beszélgetéshez jó a Jelen, de nagy csodákra ne számítsunk sör fronton.

A Vajdaság tehát rengeteg mindent tud nyújtani gasztronómiai vonalon az odalátogatóknak, legyen szó magyaros ételekről, a balkáni konyha fogásairól, süteményről, csokoládéról, alkohol vagy alkohol mentes italokról, mindenki megtalálhatja a kedvencét a régióban. Ráadásul ezeket igen jó áron lehet elérni, sokszor jóval olcsóbban mint Magyarországon. A Vajdaságban egyébként látnivalóban sincs hiány, két evés között remek helyeket lehet felfedezni, rövidesen ezekről is fogok írni!

DSC_5424

Ég a grilltál 🙂

A cikk megjelenését a Vajdasági Turisztikai Hivatal, a Szerbia Magyarul , a Balkaninfo és az Alpha Travel SEE támogatta. 

 

DSC_5301

Csárda a Duna-parton.

Ha tetszett, megosztásodat köszönjük!

Ez is érdekelhet

2 gondolatok ezen: “Vajdasági gasztrokalandok

  1. Pingback: Zenta, a Vajdaság legmagyarabb városa - Intravel

  2. Pingback: Montenegró vonattal - Intravel

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.