Kárpátalja központja, Ungvár ideális első megálló azoknak, akik Ukrajna felfedezésére indulnak. Még nem annyira ukrán, mint a Kárpátokon túli nagyvárosok, van egy ismerős magyarossága, de azért már ízelítőt kaphatunk Ukrajnából. Akiknek csak késő este indul vonatjuk Ukrajna belseje felé, azoknak érdemes lehet egy elektricskával átugrani Csapról, Ungvár mégiscsak érdekesebb, mint a határ menti kisváros.
Érkezés az ungvári vasútállomásra.
A vasútállomásra megérkezve letehetjük csomagjainkat a csomagmegörzőben, mely éjjel-nappal nyitva van, így az esti vonat indulásáig nem kell cipekedni :). Maga az állomás is megér egy pár percet, az épület 2004-ben készült el, és egész ízléses (szerintem). A csarnok közepén kis szökőkút is helyet kapott. Az épülettel egybeépítve meghagyták a régi, még a magyar időkben épült állomást is, most az elővárosi forgalmat szolgálják ki belőle (a poszt-szovjet térség nagyobb városaiban jellemző, hogy a helyi- és távolsági vasúti forgalom számára külön épületek, vagy akár külön állomások vannak fenntartva).
Ungvár állomása.
A belváros állomáshoz legközelebbi része a Petőfi tér, ide két, nagyjából egyforma hosszú útvonalon lehet eljutni, érdemes odafele az egyiket, visszafele a másikat választani. Az egyik útvonal az állomásból jobbra induló Állomás utcán vezet, majd a Munkácsi utcán kell balra fordulni, és nyílegyenesen menni, míg el nem jutunk a Petőfi térre. Ez az útvonal régiesebb, kb. egy átlag magyar vidéki nagyváros külvárosi látképe tárul elénk, kis kertes házakkal, egy-egy üzlettel, csak persze a magyarnál kicsit szakadtabb verzióban.
Belvárosi falfestmény.
A másik útvonal az állomástól merőlegesen eltávolodó Szabadság utcán vezet, amiről az első komolyabb kereszteződésnél kell lefordulni a Sváb utcába jobbra, majd ezen az utcán végigmenni. A kereszteződést nehéz eltéveszteni, ugyanis egy nagy ortodox katedrális áll a sarkon. Errefelé az út eleje szovjet panelházak között vezet, így akklimatizációnak jó, bár tény, hogy a szovjet panelek még annyira sem attraktívak, mint a másik útvonal átlagos kertes házai. Az ortodox katedrális miatt viszont úgy gondolom megérheti erre is menni.
A Sváb utca és az ortodox katedrális.
A Petőfi térből tölcsérszerűen vezet egy rövid utcácska a központba vezető gyaloghídhoz, így ezt szinte lehetetlen elvéteni. Itt már régebbi, és nagyobb házak állnak az út két oldalán, szintén jelezve, hogy megérkeztünk a belvárosba. Az épületekben éttermek, boltok működnek, az utcán különféle árusok kínálnak szuveníreket, jégkrémet, fagyit, üdítőket.
A gyalogos híd a belvárosban.
A gyaloghídon átkelve az Ung folyón érünk el Ungvár központjába. Az igazán óvárosias rész mindössze néhány utca, de ezen a részen akad látnivaló gazdagon. Rögtön az egyik legszebb épület (szerintem) azt egykori zsinagóga nem messze a hídtól, jobb kéz felé. A második világháborúban Ungvár zsidó lakosságát elhurcolták, így ma hangversenyteremként működik a zsinagóga.
A zsinagóga.
A belvárosban több utca is sétálóutcának van átalakítva, ezeken éttermek, kávézók, boltok sokasága található, így erre egész nap nagy a nyüzsgés. Mivel Ungváron van Kárpátalja legnagyobb egyeteme, így a városban nagyon sok a fiatal egyetemista, Szegedhez, vagy épp Pécshez hasonlóan Ungvárnak is van egy fiatalos, egyetemi városias kisugárzása.
Sétálóutca a központban.
A belváros egy másik, szerintem nagyon szép épülete a görög-keleti Szent Kereszt katedrális, amely a város központból egy kis emelkedővel érhető el. A két tornyú templom egybe van építve a püspöki rezidenciával, ami tulajdonképpen egy gyönyörű barokk kastély. A templomot mindenképpen érdemes felkeresni, sajnos amikor én arra jártam épp mise volt, így nem tudtam bemenni, de tervben van, hogy bepótolom ezt a hiányosságot.
Görög-keleti katedrális.
A templomtól már alig 200m a város nevét adó vár. A várban helytörténeti múzeum működik, a belépő nem vészes, kb. 500Ft. Ha valaki csak a várudvarra kíváncsi, akkor pedig alig 200Ft-ot kell fizetnie. A várban érdemes körülnézni, de aki volt már több, egykori magyar várban, az azért nagy meglepetésre ne számítson. A múzeum és a vár naponta 10-től 17-ig van nyitva (a múzeum hétfőnként zárva tart). A vár mellett egy kicsi skanzen is működik, melyben Kárpátalja népi építészetét mutatják be, ehhez azonban még nem volt szerencsém.
A vár részlete.
Érdemes egy sétát tenni az Ung folyó partján is, főleg naplementében nagyon hangulatos tud lenni. A hatalmas padok egyikén, az árnyas fák alatt meg is lehet pihenni egy kicsit. A rakparton sétálgatva Kárpátalja rövid, csehszlovák időszakának egyik emlékét is megpillanthatjuk: Az egyik iskolán a “Jublijeni škola Masarykova 1932” felirat olvasható.
Folyóparti korzó.
Persze a legtöbb középület, a szovjet időkben épült, ezek azonban közel sem olyan szépek, mint a régebbi templomok, épületek. Szerencsére ezekből nincs túl sok, de azért egy-két példája a szovjet építészetnek fellelhető itt-ott. A városháza például ilyen, de a legfeltűnőbb talán a Kárpátaljai Színház monumentális épülete az Ung partján.
Belvárosi utcácska.
Ajánlott nyitott szemmel járni-kelni Ungváron, ugyanis itt él Mihail Kolodko szobrász, akinek miniatűr szobrai Budapesten is felbukkantak az utóbbi években. Ungváron természetesen egész sok kis apró műalkotása található meg, melyek nagyon jól illeszkednek a környezetbe. Ezek felfedezése néha nem egyszerű, cserébe az öröm garantált, amikor mégis megtalálunk egyet.
Egy tipikus Mihail Kolodko szobor a rakpart egyik korlátján.
Ungváron magyar szót már alig hallani, a lakosságnak mindössze 7%-a vallotta magát magyarnak a 2001-es népszámláláson, ez alig 8000 embert jelent a közel 120-ezres városban. A belvárosban azonban van még római katolikus templom, ahol magyar istentiszteleteket is tartanak, és az egyetemen is vannak magyar nyelvű képzések. Ezen kívül a városban egy magyar konzulátus is működik.
A belvárosi római katolikus templomban magyar nyelvű misék is vannak.
Ungvár Magyarországról legegyszerűbben vonattal közelíthető meg, csapi átszállással. A részletekről az “Ukrajna: Vonattal legnagyobb szomszédunkhoz” című cikkben írok (a címre kattintva olvasható). Önmagában Ungvár miatt nem biztos, hogy megéri kiutazni Ukrajnába, de egy ukrajnai körutazás első (vagy utolsó) állomásának ideális lehet. Ungvárról rengeteg ukrán város elérhető átszállás nélkül, Kijev, Lviv, Odessza, Harkov stb. mind kényelmesen megközelíthető innen vonattal.
Ungvár este.
Köszi a hasznos infókat! Mivel a hétvégét Ungváron töltöttem (2019.09.27.-29.) gondoltam leírom ide a tapasztalataimat.
Út: A Budapest-Munkács IC-vel (Latorca IC) mentem, Bp.-Csap retúrjeggyel. Innen busszal (marshrutkával) mentem tovább Ungvárra. Ezt a verziót azért ajánlom, mert így nem kell csövezni Csapon két órát a következő vonatig, Busz félóránként megy, 22 UAH-ba kerül és 35-40 perc alatt ér Ungvárra. Így Ungvárra jó másfél órával korábban érkezhetünk. Visszafele is ugyanígy jöttem, annyi különbséggel, hogy a buszjegyet az államosán vettem, ezért kicsit többe került, de a 26 UAH sem jelentett anyagi csődöt 🙂 Kényelmi szempontból persze a vonat mindenképpen jobb, visszafele tömegnyomor a buszon. Csapon már nem kell fizetni plusz pénzt az állomáson/határon.
Ungvár kiegészítés: Az általad is említett katedrális (Szent Kereszt Felmagasztalása) nem görögkeleti, hanem görögkatolikus. A görögkeleti=ukrán ortodox, a görögkatolikus= magyar, ruszin, ukrán görögkatolikus, azon a vidéken ez érzékeny téma lehet, ezért is írom. Valóban érdemes megnézni, a magyar hívek és zarándokok miatt is, sok minden magyarul is ki van írva. Én még a katolikus, református templomot néztem meg, meg a Szépművészeti múzeumot. A Skanzent én is kihagytam.
Aki Ukrajnába megy, annak tényleg érdemes legalább a városok/célállomások neveit cirillel megtanulni, mert csak úgy van kiírva. Nyelvet nem nagyon beszélnek az emberek, a kiszolgálás mindenhol lassú.
Két kocsmát mindenképp ajánlanék Ungváron: Egan pub, és a Cafe-Muzey Pid Zamkomot, a vár alatt. Utóbbiban magyarul is rendelhetünk bátran és nagyon hangulatos,(régi cseh/szlovák/magyar/ukrán történelmi táblákkal) mellesleg iszonyat finom csapolt világos és barna sörük van. Nekem egy kiruccanásra tökéletes kirándulás volt, a maga keleti egzotikus módján persze :-))
Köszi a hasznos infókat 🙂