Sztruga az Ohridi-tó Macedón oldalának második legnagyobb városa közel tizenhét-ezer lakossal. A város fontos üdülőközpont a tó partján, és bár kulturális emlékek is találhatók itt, ezek nem olyan hangsúlyosak, mint Ohrid vagy a Szent Naum kolostor esetében. Sztruga Ohridtól 15km-re található, a két relatív nagyváros között sűrű buszközlekedés van, de akár taxival is utazhatunk, az út nem tart tovább 20-30 percnél.
Sajnos mi kifogtunk egy esős, hideg napot. Oridból induláskor még egész vállalható időjárás volt, de út közben erősen elkezdett szakadni az eső, és fújni a szél. Érkezésünkre az egyébként ohridi látogatásunk folyamán végig kellemes augusztusi időjárás szinte októberivé vált. Így aztán nagy városnézést, és strandolást sem tudtunk tartani.
Az Ohridi-tó és a Fekete-Drin folyó határa: Jobbra a tó, balra a folyó.
Sztrugai városnézésünket a központban, a városháza előtt kezdtük. Itt rögtön feltűntek az albán feliratok: Sztrugában már jelentős, 35%-os albán kisebbség él (és ez a hivatalos adat, szerintem a valóságban bőven 50% felett lehet az albánok aránya), így minden ki van írva albánul is, az utcákon albán zászlók (is) lengedeznek, a szuvenírboltokban sasos sapkákat, pólókat és hűtőmágneseket lehet kapni. Mintha csak Albániában lennénk.
A Sztruga városát ketté szelő folyó.
A központban a Fekte-Drin folyó felett átívelő híddal kezdődik egy rövid sétálóutcás rész. Ez a város központja, de történelmi épületek nem nagyon vannak, inkább tipikus balkáni/jugoszláv épületek lehangoló sora néz le a töredezett kockakőre. Lehet, hogy csak a szakadó eső, és a szürke fellegek miatt tűnt nagyon nyomasztónak ez a sétálóutca, mindenesetre közel sem volt olyan kellemes élmény, mint Ohrid sétálóutcája.
A sétálóutca részlete…
A sétálóutca mögötti részre egy-egy sikátoron keresztül lehetett átjutni, ezen a részen volt elvétve egy-egy régi, török kori épület. Volt, amelyiknek épp zajlott a tatarozása, a többség pedig jól láthatóan frissen volt felújítva. Ezek a házak nagyon szépek voltak, bár ezek sem alkottak olyan hangulatos, egységes városképet, mint Ohridban, és annyira különleges példányok sem voltak köztük. Azért meg lehet őket nézni.
Egy felújítás alatt álló oszmán-kori ház.
Sztruga fő látványossága talán a várost kettő szelő Fekete-Drin folyó, mely az Ohridi-tó vizét vezeti le Macedónián és Albánián keresztül az Adriai-tengerbe. A tó csücskében egy híd alatt hömpölyögve ömlik ki a víz, hogy megkezdje közel 400km-es útját a tenger felé. A látvány megigéző, a víz itt is kristálytiszta. Furcsa belegondolni, hogy a Szent Naum kolostornál beömlő víz átlagosan 70 év után jut el erre a pontra, hogy elhagyja a tavat. Az is érdekes, hogy az óriási robajjal folyamatosan távozó víz-mennyiséget a tó ezernyi forrása, és tápláló vízfolyása minden másodpercben pótolja.
Az Ohridi-tóból kiömlő víz.
A folyó alig 100-200m-re a kifolyási ponttól már elegánsan hömpölygő vízfolyássá szelídül. A folyó két partján éttermek, és szállodák sorakoznak. A rossz idő miatt ottjártunkkor nem volt nagy élet ezekben, de egy szép nyári napon biztos nagy a nyüzsgés.
A Fekete-Drin partján sorakozó vendéglátóhelyek.
A folyó torkolatától nem messze hosszú, kiskavicsos strand hívogatja a látogatókat. Az ernyők sokasága, az ívelt part, és a távolba vesző hatalmas vízfelület teljesen tengerparti hangulatot kölcsönöz a helynek. Azonban a rossz idő miatt a strand is kongott az ürességtől. A kavicsokat lustán mosták a hullámok, így az egésznek volt egy végtelenül békés hangulata. Kár, hogy kissé fáztunk 🙂 .
Az ürességtől kongó strand.
Sok minden nem volt hátra, még megpróbáltunk megnézni egy mecsetet (pár oszmán kori mecset található a városban), ám a választott mecset zárva volt, így nem jártunk sikerrel. Volt ugyan még egy-két jugoszláv-kori emlékmű, de ezek élvezeti értéke nem volt akkora, hogy a hidegben bevállaljuk megtekintésüket (őszintén szólva még jó időben is kérdéses, hogy van-e egyáltalán élvezeti értékük 🙂 ). Így nem volt más hátra, mint fogni egy buszt, és visszamenni Ohridba.
Egy oszmán kori mecset.
Sztruga összességében nekem kicsit csalódás volt, én ennél többet vártam tőle, főleg az után, hogy Ohrid mennyivel felülmúlta várakozásaimat. Szerencséjére Ohrid közel van, és azért azt mondom, hogy akinek sok ideje van az Ohridi-tó vidékére, az rászánhatja azt a fél napot Sztrugára, hogy még teljesebb képe legyen erről a vidékről.