Intravel

Szkopje, a Vardar völgyének világvárosa

A Macedón főváros, Szkopje a Vardar-folyó völgyében fekszik, félmillióan lakják. 2014 nyarán töltöttem egy napot itt. Először még 2007-ben terveztem egy délutánt eltölteni a városban, ám akkor a Belgrádból érkező vonat közel 8 órás késéssel érkezett meg délután 1 helyett este 9-re. Mivel az éjfél körül induló vonattal egyébként is tovább kellett volna utaznunk Thesszalonikibe, így 3 órára nem szálltunk le, inkább azzal a vonattal mentünk tovább Thesszalonikibe. Így maradt hát ki 2007-ben Szkopje. Ez után elég sok helyre eljutottam, mire újra erre vetett a sors.

Éjjel érkezem

 

Belgrádból éjszakai vonattal utaztam. Még alig hagytuk el a szerb-macedón határt, amikor jött a kocsikísérő, és szólt, hogy kb. 45 perc múlva Szkopjébe érünk, így nem feküdtem vissza. A vonat hajnali 4 után kicsivel percre pontosan érkezett meg (a Balkánon szinte minden vonat késik, de ilyenkor bezzeg pontosan érkezünk, amikor a késés még plusz 1-2 óra alvást jelentene J ). A vonat, mellyel innen tovább utaztam délután 5-kor indult Pristinába, így szinte egy egész napom volt a városra.

DSCF6923

A félkész vasútállomás délután. Reggel még ennyire sem volt bizalomgerjesztő látvány, így nem időztem sokat.

Leszállás után egyből a belváros felé vettem az irányt, nem akartam a nem túl szívderítő pályaudvaron időzni. Még sötét volt, ahogy a Vardar folyó partján közelítettem a város központja felé. Az utcák ekkor még kihaltak egy-egy autó, néha egy busz ment el az úton. Érdekes módon itt nem kapcsolják le éjjelre a díszkivilágítást, így hajnali 5-kor, mikor beértem a központba még az összes épület díszkivilágításban pompázott. Ez a pazarlás nekem kapóra jött, így még éppen megcsodálhattam a város „esti” fényeit, úgy, hogy estére nem is maradtam a városban. Eközben keleten már világosodott az ég alja, fokozatosan egyre világosabb lett.

DSCF6753

Hajnalodik, de a díszkivilágítás még fel van kapcsolva.

Ekkor a város centrumában a Kőhídnál voltam (ez a hivatalos neve, „Kamen Most”=Kőhíd). A 214 méter hosszú, 6 méter széles híd a város jelképe, mind a város címerében, mind zászlajában szerepel. Már a rómaiak is emeltek itt hidat, ennek romjain épült fel a mai híd 1469-re. A híd többször megrongálódott, de mindig újjáépítették. A visszavonuló németek 1944-ben fel akarták robbantani, de ezt végül a helyiek megakadályozták.

DSCF6754

A Kőhíd díszkivilágításban

Vár, bazár, óváros

 

A híd két oldalán két külön kor találkozik egymással. A keleti oldalon nem messze a hídtól kezdődik az oszmán-kori óváros. Ez a rész egy hatalmas bazár mellett több mecsetnek is otthont ad, és ezen az oldalon található a VI. században emelt erőd is. Ez a rész az otthona tehát a város legrégibb negyedeinek. Érdemes a hangulatos kis utcákon, sikátorokon barangolni, betérni egy-egy mecsetbe, meginni egy jó erős kávét. Az apró házak egy része tipikus oszmán-kori épület (ezek leginkább az albániai Beratból lehetnek ismerősek), más része már későbbi, inkább szerbes hatású, az összkép azonban mindenképpen kellemes.

DSCF6894

Az óváros részlete

A városnak ezen a részén lakik a város lakosságának nagyjából 20%-át kitevő albán kisebbség nagy része. Így itt szinte minden sarkon áll egy mecset, és az albán nyelvű feliratok is általánosak. Érdekes volt megfigyelni, hogy a sok, nyugat-Európában dolgozó vendégmunkás miatt több üzlet is az olcsóbb nyugatra-telefonálásra szakosodott. Szintén itt található a legtöbb török kori emlék. A rengeteg mecset mellett egy egykori török fürdő (ma művészeti galéria működik benne) és egy medressze is található ebben a negyedben.

DSCF6898

Az óváros egyik mecsetje.

A várba is érdemes mindenképpen felmenni. Belépőt nem kell fizetni, igaz nincs is sok minden bent. A várfalakról azonban remek kilátás nyílik az alant elterülő városra. A Vardar-folyó ezüstös sávja mögött a város másik fele terül el. A város fölött magasodó hegyen pedig megpillanthatjuk a Millenium-keresztet, melyet 2000-ben emeltek. A 66 méteres kereszt Európa egyik legnagyobb ilyen jelképe. Egyértelműen uralja a város látképét, éjszaka ki van világítva, így ha éjjel közelítünk Szkopje felé, akkor amint megpillantjuk, tudhatjuk, hogy már közel járunk.

DSCF6819

A szkopjei vár

Az erődből nézve egyből feltűnik a lényegi különbség a belváros keleti- és nyugati fele között. Míg előbbi, ahol eddig barangoltam inkább középkori épületekből, mecsetekből áll, addig utóbbiban a jugoszláv időkben emelt modern épületek sorakoznak. Miután kigyönyörködtem magam a látványban, én is erre vettem az irányt.

DSCF6870

A város modernebb, “jugoszláv” része a várból nézve. A háttérben, a város fölé magasodó hegyen a Millienium-kereszt látható.

Időutazás Jugoszláviába

 

Ismét átkelve a Kőhídon már meg is érkeztem város főterére, a Macedónia térre. A téren a 60-as 70-es évek stílusában emelt épületek és igen modern üvegborítású irodaházak állnak. A teret Nagy Sándor lovasszobra uralja. Érdekesség, hogy a szobor hivatalos neve: „Harcos lovon”, vagyis nem nevezik nevén Nagy Sándort, de köztudomású, hogy a szobor Nagy Sándort ábrázolja. Ennek oka talán az lehet, hogy nem akarták tovább feszíteni a húrt az ország neve miatt már így is morcos görögöknél. A szobor a talapzattal együtt több mint 20m magas, így uralja a teret. A talapzat egyben szökőkútként is funkcionál, ezzel a szobor inkább már giccses, mint szép. A 2011-ben elkészült szobor a „Szkopje 2014”program keretén belül készült, erről a programról még később lesz szó.

DSCF6914

Nagy Sándor szökőkúttal, márványdomborművekkel, bronzkatonákkal és bronzoroszlánokkal súlyosbított lovasszobra

A Macedónia-tér után a Macedónia utcán folytattam utamat mely a belváros egyik fő sétáló-utcája. Itt a városképet a 60-as, 70-es, 80-as évek jugoszláv építészete uralja. Ennek oka, hogy a város ezen része szinte teljesen romba dőlt az 1963-as földrengés idején. Erre vezethető vissza a belváros két felének jelentősen eltérő arculata is. A sétálóutca elején található Teréz anya Emlékház, mely elég érdekes stílusú épület. A modern épületben több stílus keveredik, egyrészt Teréz anya szülőházának motívumait, egy templom elemeit valamint egy modern galéria stílusjegyeit ötvözték.

DSCF6804

A Teréz anya Emlékház erősen elüt a környező jugoszláv panelektől.

Az itt született Teréz anyára egyébként nagyon büszkék. Az emlékházon kívül az egész város tele van kis aranyozott táblácskákkal, melyen tőle származó idézetek olvashatóak macedón és angol nyelven. Teréz anya 1910-es születésétől 1928-ig élt Szkopjében.

DSCF6788

Teréz anya ilyen idézetekben jelenik meg a város legkülönbözőbb pontjain.

Tovább haladva tipikus jugoszláv panelek között vezet az út, melyeknek csak az alsó szinten sorakozó kiülős kávézók és éttermek kölcsönöznek belvárosi jelleget. Az utca végét, és ezzel a belvárost a szkopjei pályaudvar épülete zárja le. Ez nem az a pályaudvar, ahova reggel megérkeztem, hanem a régi, 1963 előtt használt pályaudvar. Az épület az 1963 július 26-ai földrengésben szinte teljesen összedőlt, ám a hatalmas épület egy kis része épen maradt. Az állomás homlokzatán álló óra a földrengés időpontjában, hajnali 5:17-kor állt meg. Az épületet ebben az állapotában hagyták meg, hogy később is emlékeztessen a földrengésre. Jelenleg a városi múzeum működik az épület épen maradt szárnyában.

DSCF6806

Az egykori vasútállomás a híres órával, mely a földrengés pillanatában állt meg.

DSCF6807

Az épületen jól látszik, hogy egy része leomlott.

Az 1963-as földrengésre azonban nem csak a pályaudvar épülete emlékeztet. Városszerte botlatókövek vannak elhelyezve a járdákon. Ezek megtört felületükkel a földrengés pusztítására emlékeztetnek. Szimpatikus, hogy a dátum mellett a város neve a város által lakott különböző népcsoportok nyelvein van kiírva. Így a macedón “Szkopje” mellett megjelenik a török “Üsküp”, az albán “Shkupi” és a görög “Skopia” alak is.

DSCF6843

Botlatókövek: A kép közepén a macedón alak, de alulról belóg a török “Üsküp” is.

A földrengés emléke azért él ilyen élénken a városban, mert az épületek 70%-a összedőlt, így szinte a nulláról kellett újjáépíteni a várost. A lakókat ráadásul nagyrészt még álmában érte a földrengés (hajnali 5:17-kor nem sokan vannak ébren még), így nagyon sokan rekedtek az épületek romjai alatt. Ehhez képest aránylag kevesen, alig több mint 1000 ember halt meg az akkor kb. 170 ezres városban.

DSCF6916

A földrengés után épült modern belváros sétálóutcája. Az épületek elég szürke jugoszláv tömbházak, a háttérben Nagy Sándor szobra ágaskodik. Innen talán jobban látszik, a mérete.

A belvárosnak ez a “jugoszláv” része nekem nem annyira jött be, de a jugoszláv építészet szerelmeseinek érdemes lehet itt is alaposan körülnézni. Én utamat a parlament épülete felé folytattam. Az egyszerű épület nagyrészt az 1930-as években épült, de a háború és a földrengés is visszavetette elkészültét, így teljesen csak 1967-re lett kész. A parlament előtti parkban pihentem meg egy kicsit. A meleg nyári napon egyre fülledtebb lett a levegő, így jólesett egy kicsit megpihenni a fák árnyékában.

DSCF6852

A macedón parlament épülete, előtte Nikola Karev macedón/bolgár forradalmár lovasszobra.

Szkopje 2014

 

Pihenés után visszatértem a Vardar-folyó partjára, hogy nappali fényben is megnézzem Szkopje legújabb részét. Míg a folyótól keletre az oszmán-kori emlékek, tőle nyugatra a jugoszláv idők emlékei az uralkodóak, addig a kettő közé ékelve, a folyó két partja a jelenkori fejlesztések színhelye. A fentebb már említett „Szkopje 2014” program keretében ugyanis főleg a folyó két partján emeltek rengeteg új épületet, és az új szobrok jelentős része is erre a környékre került.

DSCF6781

Mivel a folyó partján, egy keskeny sáv volt csak beépíthető, így a legtöbb épület elég keskeny. Szemből grandiózus nagy palotának tűnnek (lásd akár az első képen a régészeti múzeum épületét), ám oldalról nézve kiderül, hogy igen keskeny, és ebből kifolyólag kis épületekről van szó, mint az ezen a képen is jól látszik.

Ahhoz, hogy megértsük egy kicsit, hogy mire is jó ez a program, merüljünk el kicsit a macedón néplélekben! Macedónia tragédiája ugyanis, hogy szinte mindegyik szomszédja vitatja államiságának valamely részét, talán Szerbia a kivétel, azonban tőlük pedig nemrég függetlenedett az ország, így abba az irányba is vannak rossz érzések. Bulgária vitatja azt, hogy önálló macedón nép és nyelv létezne, szerintük a macedón csak a bolgár nyelv egy nyelvjárása (és tegyük hozzá gyorsan, hogy ez nem teljesen alaptalan). Az ország lakosságának negyede albán nemzetiségű, ők hol függetlenedni akarnak, hol Albániához, hol Koszovóhoz akarnak csatlakozni. Az ország nevét pedig a görögök vitatják erősen, szerintük a „Macedónia” egy görög tartománynév, és nem szép dolog ezt elbitorolni.

Nem véletlen, hogy Macedóniára a nemzetközi szervezetekben az egészen röhejesen hangzó: „Egykori Jugoszláv Köztársaság Macedónia” néven hivatkoznak (az ország neve egyébként hivatalosan egyszerűen Macedón Köztársaság). Összefoglalva tehát Macedónia egy olyan ország mely a szerb dominanciájú Jugoszláviából vált ki, bolgárok és albánok lakják, nevét pedig Görögország egy tartományától kölcsönözte. Így nem csoda, ha az önállósodás után az ország masszív történelem-gyártásba kezdet, saját létének igazolására. Ennek egyik eszköze a „Szkopje 2014” program is.

DSCF6918

Két új épület, egy új híd: mind az elmúlt pár évben épültek.

Ennek keretében középületeket (minisztériumok, múzeumok, közintézmények) és rengeteg szobrot emeltek. A szobrok a macedón történelem nagy alakjait ábrázolják, ám azt elég nagyvonalúan kezelték, hogy ki számít „macedón”-nak. Ókori görög filozófustól, római hadvezéren és középkori török pasán át egészen bolgár szabadságharcosig bárki lehet macedón nemzeti hős, az egyetlen kritérium, hogy az illető feltételezhetően kellett, hogy járjon a mai Macedónia területén.

DSCF6787

Szobrok a Vardar partján.

A Vardar-folyó partján így rengeteg szobor áll, szépen időrendbe rendezve az egyes embereket. A két partot két új híd is összeköti, ezek is roskadoznak a szobroktól. Az összképet talán fenségesnek tervezték, de inkább giccsesre sikerült. A rengeteg fehér kővel burkolt épület szinte ragyog a nyári napsütésben. A korábban már említett Nagy Sándor szobor is ennek a programnak a részeként épült, ettől nem messze, de már nem a folyóparton, épült egy hatalmas diadalív is.

DSCF6785

Betonkockába ültetett fa a Vardar közepén…

Összességében ezeken a modern épületeken és szobrokon nagyon érződik az izzadságszagú igyekezet, hogy valami grandiózus belvárost varázsoljanak Szkopjének, amely egyben a macedón állam történelmi önigazolására is alkalmas. Persze egyesek szerint az egésznek nem ilyen magasztos célja volt, a valódi cél inkább a közpénzek lenyúlása volt. Bár én 2014-ben jártam a városban, a programhoz tartozó összes épület még nem volt kész, a belvárosban több helyen lázas építkezések folytak.

DSCF6912

A Köhíd nappal.

Ha valakinek a történelminek szánt épületek és szobrok nyújtotta giccsparádé nem lenne elég, akkor egy-két “hajót” is építettek a Vardar folyóra. Ezek szórakozóhelyeknek, éttermeknek adnak otthont. Az elnagyolt kalózhajóra hajazó betoncsodák elég hülyén néznek ki a nyáron kb. 10-12 méter széles, legfeljebb derékig érő vizű folyóban. Hogy az összhatás még szürreálisabb legyen a folyó közepe táján hatalmas, felülről nyitott, betonkockákat helyeztek el, amikbe fákat ültettek!

DSCF6839

Lábakon álló betonhajó a folyóban.

Angolosan távozok

 

A forró nyári nap a végéhez közeledett, ideje volt visszaindulnom a vasútállomásra. Az állomáson először megkeveredtem, ugyanis a vasútállomás egyben buszállomás is, én pedig véletlenül a buszpénztárban akartam vonatjegyet venni. Hamar kiderült a turpisság, mert a pénztáros gyanúsan más időpontban induló járatra akart jegyet adni. Végül egy eldugott sarokban megtaláltam a vasúti jegypénztárt is, itt megvettem a pristinai vonatra szóló jegyemet.

A vonat indulásáig még volt egy kicsit több mint egy órám, de azt már a vasútállomáson töltöttem el. Várakozás közben megszólított egy angol turista (rajtam is látszott, hogy nem helyi vagyok), aki szintén ezt a balkáni régiót járta, és a Szkopje – Pristina vonatot kereste. Mivel itt egyedül utaztam, így jó volt egy kicsit társaságban lennem, így Pristináig együtt utaztunk, beszélgettünk. Később egy ausztrál srác is csatlakozott hozzánk, így az út igen jó hangulatban telt el.

Összességében Szkopje egy közepesen szép, de cserébe nagyon érdekes város volt. A különböző korok építészete térben is elválik egymástól, külön negyedeket alkotva. Több idő alatt többet is megnézhettem volna, a város szélén római kori vízvezetéket lehet megnézni, a környező hegyekben pedig rengeteg kirándulóhely található, de elsőre szerintem ennyi is elég volt. Azt talán nem mondanám, hogy csak Szkopje miatt megéri itthonról elindulni, de akár egy görögországi tengerparti nyaralás, akár egyéb balkáni úti cél esetén (pl Ohridi-tó) érdemes szerintem egy-két napra megállni Szkopjében. Ha vonattal jönnétek, akkor érdemes megfontolni a Balkan Flexipass használatát, melyről ebben a cikkünkben olvashattok bővebben: Balkan Flexipass, a balkáni vonatbérlet

 

Ha tetszett, megosztásodat köszönjük!

10 gondolatok ezen: “Szkopje, a Vardar völgyének világvárosa

  1. Pingback: Balkan Flexipass, a balkáni vonatbérlet - Intravel

  2. Pingback: Podgorica, egy izgalmas ország unalmas fővárosa - Intravel

  3. Szlevente

    Érdemes egyébként tudni, hogy az új vasútállomást 1981-ben adták át, jugoszláv-japán (!!!) együttműködés gyümölcseként. Akkor Skopje egy prosperáló Jugoszlávia tagköztársaságának fővárosa volt, közvetlen vonatokkal Athén, München, Hoek van Holland felé, és természetesen minden jugoszláv nagyvárosba. Ezért is szomorú látni, hogy napi egy nemzetközi vonatpárra csökkent a kínálat (és a szerb vágányzár miatt most még az se jár).

    Nézzétek meg ezt a videót az átadásról, ma már hitetetlen elképzelni, hogy milyen hosszúságú és viszonylatú vonatok közlekedtek arrafelé.

    https://www.youtube.com/watch?v=qOyBXI3C35o

    Egyébként az állomás azért maradt befejezetlen, mert az utolsó ütemnél érte el Jugoszláviát a recesszió, a Tito után vezetők képtelenek voltak megfékezni a lejtmenetet, és hát végül ez vezetett az ország széteséséhez is.

    Így a macedónok, akig egykogy egy Ausztriában és Olaszországgal szomszédos, nagyrészt jóléti államban éltek, átkerültek Európa hátsó udvarába, és megkapták mellé a cikkben említett szomszédviszályokat. Ezért is csodálatos, hogy megőrizték jókedvüket, és (tapasztalatom szerint) a Balkán egyik legvidámabb, legvendégszeretőbb népe!

    Bocs a kisregényért. 😉

    1. ruba A Bejegyzés szerzője

      Köszi a kisregényt, érdekes kiegészítése ez a cikknek. Ennyire nem akarom ezt az oldalt ilyen “vasutas” irányba elvinni, arra ott a ruba-blog, ezért nem írtam ilyen részleteibe menően erről az állomásról. A Balkan Flexipassról szóló cikkben rinyálok egy sort a balkáni vasutak általános hanyatlásáról, itt nem akartam 🙂

  4. Pingback: Komrat, Moldova harmadik fővárosa - Intravel

  5. Pingback: Tirana, Albánia fővárosa - Intravel

  6. Pingback: Vonattal Budapesttől Athénig, igazi balkáni hangulatban - Intravel

  7. Pingback: Pristina, Európa legújabb fővárosa - Intravel

  8. Pingback: Pristina és Szkopje vonattal - Intravel

  9. Pingback: Bitola , Dél-Macedónia központja - Intravel

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük