A március 15.-ei hosszú hétvégét Sopronban töltöttük. Sopron nevezetességeit nem kívánjuk itt most bemutatni, ezekről ugyanis nagyon sok, nagyon jó cikk található a neten, amikhez igazán nem tudnánk mit hozzátenni. E helyett itt most inkább a személyes benyomásainkról és egy-két gyakorlati tudnivalóról írnék, arról, hogy mi tetszett, mi nem tetszett, mit ajánlunk, mit nem a Sopronba látogatóknak.
Óvárosi ház.
Először is egy kis előzmény: Már vagy két éve beszéltünk róla, hogy el kéne menni Sopronba, de valahogy eddig sose jutottunk oda, hogy tényleg elmenjünk. Az ember kicsit hajlamos úgy lenni Magyarországgal, hogy persze vannak szép helyek, de azért az mégiscsak ismerős valahogy, tehát ha az ember egy kis levegőváltozásra vágyik, akkor érdemesebb külföldre menni. Természetesen ésszel tudtuk, hogy ez nem így van, és Sopron abszolút igazolta is, hogy nem kell feltétlenül külföldre utazni ahhoz, hogy az ember kicsit kiszakadjon a megszokott közegből.
Sopron jelképe, a Tűztorony.
Sopronnal kicsit úgy jártunk, mint a macedóniai Ohriddal. Bár tudtuk, hogy jó hely, azt nem sejtettük, hogy ennyire. Sopron abszolút felülmúlta a várakozásainkat, pedig azok nem voltak alacsonyak. A hangulatos óvárosa talán az egyik legnagyobb, és legegységesebb az országban. Az egyébként viszonyleg pici, néhány utcányi Várkerületet szinte el se kellett hagynunk két napig. Az különösen tetszett, hogy a középkori óváros nem mint valami Skanzen szerű zárvány maradt meg, hanem ma is élő része a városnak, ahol embere laknak és dolgoznak.
Hangulatos óvárosi utca.
Ráadásul az óváros építészetileg sem zárvány, a Várkerületen kívüli részek is bőséggel tartogatnak régi, évszázados házakat, az átmenet a középkorból a mába bizonyos irányokba egész fokozatos. Ez leginkább a belvárostól észak felé indulva látványos, de a többi irányba is megfigyelhető. Most pedig jöjjenek a tapasztalataink!
Régi házak nem csak a belvárosban vannak.
Séták
A Tűztorony tövében , a turinform iroda előtt hívogató tábla ígér különféle városi sétákat. A séták útvonala a táblán is látható, a tábla szerint azonban a részletes információs füzet a turinform irodában kapható 500Ft-ért. Gondoltuk, jó móka lenne megcsinálni párat ezekből a sétákból, így be is mentünk. Itt kicsit meglepődtünk, amikor kiderült, hogy az információs füzet sétánként külön-külön kapható, és így egy séta 500Ft, nem az összes. Az információs füzet ráadásul inkább volt egy egyszerű szórólap, semmint “információs füzet”. A 6 séta így 3000Ft-ba került volna, ami azért kicsit húzós 6 darab, szerencsétlenebb helyzetű városokban ingyen osztogatott szórólapért. Ennyiért több száz oldalas útikönyveket lehet venni, szóval ezt kicsit ilyen turista-lehúzásnak éreztük.
Az egyik séta útvonala.
Azért ha már ott voltunk, végül 2 ilyen szórólapot vettünk. Véleményem szerint vagy egy olyan füzetke kellett volna kb. egy ezresért, amiben az összes séta benne van, vagy ha mindenképpen ehhez a szórólap-formátumhoz ragaszkodnak, akkor ezek darabját 200-250Ft-ért lett volna reális adni. De hogy ne csak negatívkodjak, azt el kell ismernem, hogy az a két séta, amit megcsináltunk igen színvonalasan volt felépítve. A füzetke éppen elég információt tartalmazott, ezeket jól kiegészítették az úton elhelyezett plusz információs táblák. Szóval maga az élmény jól volt összerakva.
A táblákon sok érdekes információ van, de persze csak a füzetke megvásárlásával lesz teljes az információ.
Vendéglátás
Sopronban töltött 3 napunk során egy kicsit a gasztronómiában is elmerültünk. Abszolút pozitívum, hogy a városban igen színvonalas a vendéglátó-szektor. Gyanúm szerint az osztrák határ közelsége miatt a színvonal egyértelműen nyugati. A felszolgálók, pincérek kedvesek, a fogások teljes mértékben megállják a helyüket, jó minőségűek, és minden apró részlet a helyén van, a felszolgálás is gusztusos. A Budapestet az elmúlt egy-két évben elért gasztroforradalom úgy látszik Sopront se hagyta ki (sőt, lehet, hogy Sopronba korábban eljutott).
A Panini régen egyszerű sonkás-sajtos pirított szendvics volt. Itt 3 részbe vágva, kellemes szósszal és egy kis salátával tálalják, igaz 1000Ft feletti ára is egy könnyedebb főételt idéz, semmint egy egyszerű szendvicset.
Persze ennek ára van, aki olcsó helyet keress, annak nem Sopron a jó választás (persze nyilván Sopronban is lehet olcsó kínaiban enni, vagy épp McDonald’s-ba menni, csak ezért kár Sopronig utazni). Nem mondanám azonban túlárazottnak a város helyeit, csak épp a szolgáltatás minőségével arányosan az árak is magasabbak. Ezzel érdemes számolni, ha valaki a városba látogatna. Mindenesetre mi mindenhol elégedettek voltunk a kapott szolgáltatással.
Vajas-pesztós pirítós.
Nagyboldogasszony-templom
A látnivalók közül kiemelném még a Nagyboldogasszony-templomot. Nem csak maga a templom miatt, bár az is nagyon régi, nagyon érdekes, és nagyon szép. Hanem a színvonalasan megcsinált interaktív “kiállítás” (templomnál mi a jó szó erre?) miatt. Általában a magyarországi templomok sajnos nem túl izgalmasak egy idő után (bár ez szinte minden régió, minden vallásának templomára igaz, ha túl sokat néz meg belőlük az ember, egy idő után unalmassá kezd válni), így az ember hajlamos csak legyinteni a 348.-ik templomra. Ide viszont egyértelműen érdemes bemenni, ugyanis a 900Ft-os belépőért nagyon jól felépített kiállításon mutatják be az épület történetét, építészeti sajátosságait, és a szerzetesek életét. Külön érdekesség a pálcával irányítható interaktív részek, ezek nagyon ötletesen vannak megcsinálva, és jól egészítik ki a statikus kiállítási tárgyakat.
A templom egyik interaktív kiállítási elemével játszom épp :).
Tömegközlekedés
Sopron szerencsére elég kicsi, így a főbb látnivalók gyalog is bejárhatók. A vasútállomás mindössze 500m a város központjától, így aki esetleg egy napra jön vonattal, annak jó eséllyel nem lesz szüksége a tömegközlekedés igénybe vételére. Aki több napra érkezik, annak lehet esetleg szüksége tömegközlekedésre, ha a szálláshely nagyon a város szélén van (nem tudom van-e ilyen, a mi szállásunk a Várkerületben volt). Még a Lővérek is elérhető egy 20-30 perces kényelmes sétával a városból, de aki nagyon nem akar, az ide mehet busszal.
Kellemes tavaszi séta a Lővérekben.
Jó is, hogy nem kell tömegközlekedni, ugyanis a város buszhálózata viszont erősen a kelet-európai/balkáni átláthatatlanság jegyeit mutatja. Az utastájékoztatás elég hiányos, ha nem vagy helyi, és nem ismered a járatokat, akkor könnyű belezavarodni a rengeteg járatba (5,5A,5B,5T, 10,10Y stb), és a helyi szolgáltató, 90-es éveket idéző honlapja sem igazán nyújt segítséget az eligazodásban. Bennünk egyszer merült fel, hogy el kéne mennünk a város szélén található bevásárlóközpontba, de egyszerűen nem sikerült dűlőre jutni a közlekedéssel, így inkább kihagytuk.
Múzeumok
Sajnos a március nem a legjobb időszak Sopron felfedezésére, sok múzeum ekkor még zárva tartott, így mi is ki kellett hagyjunk egy-kettőt, ami érdekelt volna minket. Aki teheti inkább nyáron menjen, akkor minden nyitva van. Az egyik kávézóssal beszélgetve elmondta, hogy március ez a március 15.-ei hosszú hétvége az, amikor úgy kezd beindulni az élet, sok étterem, cukrászda és kávézó ekkor nyit ki először. Aki szeretne ilyen élményekben részesülni az tehát kerülje a január-februári hónapokat.
A hihetetlenül bájos Cafe Zwinger is március 15.-én nyitott.
Utazás
Sopronba két óránként közlekedik Intercity vonat Budapestről, a menetidő 2,5 óra, ami teljesen baráti. Ha valaki akarja, akár egy napra is leugorhat, a reggeli első és az esti utolsó IC között 8 óra van, a vasútállomáson pedig van csomagmegőrző, igaz apróval tessék készülni, mert a 400-600-800Ft-os díjat csak fémpénzzel lehet befizetni. Az ország egyéb részeiből értelemszerűen a nyugat-magyarországiak vannak előnyben, a Budapest-Sopron IC érinti többek közt Tatabányát és Győrt is, de rendszeresen vannak vonatok Szombathelyről is.
Osztrák belföldi vonatok biztosítanak óránként összeköttetést Bécs felé.
Sopron jó kiindulópont lehet Ausztria keleti részének felfedezéséhez is, egész nap, óránként közlekednek vonatok Bécsbe és Bécsújhelyre. Mindkét városból további osztrák városok érhetők el, akár az Alpok közeli, jó időben Sopronból is látható csúcsához, a Schneeberghez is könnyedén el lehet jutni egy kirándulás erejéig. Mi most ezekkel a lehetőségekkel nem éltünk, épp elég látnivalót nyújtott a város, de tervben van egy ilyen utazás is.
A tiszta időben jól kivehető ausztriai Schneeberg.
Nekünk nagyon tetszett Sopron, mindenkinek jó szívvel ajánljuk, aki szeretne egy kicsit kiszakadni a mindennapokból, de nem akar azért túl messzire utazni. Két-három napos hétvégékre teljesen jó választás, de akár hosszabb időre is lekötheti az embert ez a környék.
Sopron óvárosa a tűztoronyból.