Koszovó fővárosába 2014-ben látogattam el. Ekkor a WizzAirnek még nem volt közvetlen járata a városba, így vonattal utaztam, Belgrád és Szkopje érintésével. Mondjuk most is így mennék, de ez már más kérdés 🙂 . Akkor Pristina még egy alig ismert úti cél volt a magyarok között, nem igazán ment oda senki. Mióta beindult a közvetlen repülőjárat Budapestről, Pristina felkerült a magyarok mentális térképére is, így egyre többen látogatnak el Európa egyik legfiatalabb államába.

Pristinai utcakép.

Én magam 3 napot töltöttem Koszovóban, ezt gyakorlatilag végig Pristinában, ugyanis szerencsétlen módon egy kisebb betegség leterített a lábamról, így a vidéki városok, Prizren, és Pec felfedezése helyett is Pristinában lábadoztam. Kórom persze nem volt súlyos, épp csak annyira, hogy egyszerre 1,5-2 óránál többet ne nagyon tudjak mászkálni úgy, hogy kissé ki ne merüljek. E mellett elég sokat aludtam. A vidék tehát sajnos kimaradt, pedig én magam is tudom, hogy Koszovóban messze nem Pristina a legérdekesebb hely. Majd legközelebb…

A Nemzeti Színház

Pristinát tehát kis, rövid etapokban fedeztem fel. Szállásom a belvárosban volt, így jó kiindulópont volt a nevezetességek bejárásához. Rögtön érkezésem estéjén azzal az infóval fogadtak, hogy este 10 és reggel 6 között nincs vezetékes víz, így ne hagyjam túl későre a fürdést, és ha nagy dolgom van a wc-n, lehetőleg azt is ezen időszakon kívül intézzem el. A wc-n jó sok telitöltött palack és vödör volt bekészítve arra az esetre, ha véletlenül mégis rájönne valakire a szükség este. Azóta nem tudom, változott-e a helyzet, lehet, hogy ma már ez a múlté.

Kolonat, a McDonald’s albán klónja.

A város központját a Szkander Bég tér és a Teréz Anya utcák adják. Ezeken nincs kocsiforgalom, teljes szélességükben a sétálóknak vannak átadva. Ezen a tengelyen találhatók a főbb kormányzati intézmények, a Nemzeti Színház, ám ezek egyike sem nyújt maradandó élményt. Talán a téren álló Ibrahim Rugova szobor érdemel említést. A sétáló utcát nagyrészt a szocialista időkben emelt jugoszláv panelházak szegélyezik. Ezek aljában persze egész sok étterem, kávézó és üzlet kapott helyet, de ettől még az összkép eléggé felemás.

A város sétálóutcája.

A városban ezen kívül nincs egy igazán egységes “turista-övezet”. Nincs egy egybefüggő, érintetlen óváros, ahol a látnivalók koncentrálódnak. Inkább az a jellemző, hogy az érdekesebb épületek, szobrok helyek elszórva helyezkednek el a tágabban vett belvárosban. Persze Pristina nem egy milliós metropolisz, szóval itt párszáz méterekre kell gondolni, 2-3 kilométernél többet akkor sem kell gyalogolni, ha az egymástól legtávolabb eső látnivalókat akarjuk egymás után megnézni.

Ibrahim Rugova szobra, Pristina főterén.

A város legrégibb épületei az oszmán korban épültek. Ebből a korból főleg mecsetek maradtak fenn, jó néhány, oszmán kori mecset található a városban. Ezek érdekesek lehetnek annak, aki még nem látott ilyet, de aki esetleg már bebarangolta Boszniát, Albániát, Törökországot vagy szinte bármely balkáni országot, annak ezek a mecsetek nem fognak nagy újdonságot jelenteni. A mecseteken kívül egy török fürdő (hamam) és néhány egyszerű ház emlékeztet az oszmán múltra. Senki ne számítson azonban Berathoz hasonló szépségekre.

Egy oszmán kori ház.

Vallási épületekből még egy félkész, épülő katolikus katedrálist és egy félbemaradt, a város szerb múltjára emlékeztető, ortodox templomot kínál a város. Ez utóbbi egy teljesen elhagyatott beton-tégla váz, kissé szomorú látvány, de szépen érzékelteti Pristina történelmének utolsó, viharos éveit. Ez a két keresztény templom egymástól párszáz méterre található a George Bush (vagy albánosan Xhorxh Bush) sugárút mellett.

A félbemaradt ortodox katedrális.

Ezen a környéken található az egyetem több kampusza és a Nemzeti Könyvtár érdekes épülete. Az épületre tényleg talán az “érdekes” a legjobb szó, szépnek én legalábbis nem mondanám, de mindenképpen megéri megnézni. A 99 kupolával és egy fémhálóval díszített, könyvtár 1982-ben készült el. Az épület megjelenése heves vitákat generált. A 99 kupola hivatalosan a török fürdők és az ortodox templomok világát idézi, így az albán és a szerb nép békés egymás mellett élését hivatott szimbolizálni. Azonban vannak, akik szerint a kupolák az albán népviselet részét képező “qeleshe” kalapra emlékeztetnek, így az épület Pristina “albánságát” hivatott szimbolizálni (ezt nyilván a szerbek látták így).

A Nemzeti Könyvtár megosztó épülete.

A könyvtártól nem messze található a George Bush és a Bill Clinton utak találkozása. Már csak azért is megéri elsétálni ide, mert élő amerikai elnökről ritkán neveznek el közterületeket, kettőről egy helyen meg aztán még ritkábban. Érdemes azonban kicsit kimenni a Bill Clinton sugárúton, a kereszteződéstől ugyanis egy jó 300m-re található egy szobor az egykori amerikai elnökről. Egy jellegtelen lakótelepen, egy panelház sarkánál áll a szobor, érdemes figyelni, nehogy tovább sétáljon az ember.

Bill Clinton egy panelház sarkánál.

Visszatérve a belvárosba, érdemes még megnézni a “Newborn” (újszülött) “emlékművet” (nem igazán tudom, mi a jó szó erre). Az ország függetlenségének kikiáltásakor állították ezt a feliratot, azóta elég gyakran átfestik, így mindig kicsit másképp néz ki. Mögötte a jugoszláv idők egyik emblematikus épülete, az “Ifjúság és Sportok Csarnoka” (Pallati i Rinese dhe Sporteve) terül el.

A Newborn “emlékmű”

A csarnok mögött nem messze található a vasútállomás. Az épület nem egy nagy szám, mint látnivaló, tehát csak azért nem éri meg ide kimenni, hogy valaki azt megnézze. Aki viszont Szkopjébe utazna tovább Koszovó egyetlen nemzetközi vonatjáratával,  annak errefele kell keresgélni 🙂

Az Ifjúsági és Sportcsarnok.

Pristina összességében szerintem nem egy nagy szám. Koszovó felfedezésére jó kiindulópont, és ha már erre jár az ember, akkor persze azt az egy-két kötelező látnivalót érdemes megnézni. Aki teheti, az menjen a vidéki városokba, Pristinára pedig fél, legfeljebb egy nap elég.

Mecsetben szelfi.

A végére még egy tipp: Sokan a WizzAir járatain felbuzdulva járják újabban ezt a nyugat-balkáni régiót. Az új járatoknak köszönhetően Pristina mellett Szkopje is igen népszerű lett az utóbbi időben. Sokan mindkét helyre ellátogatnak, ám ezt külön-külön teszik. Vagyis elrepülnek Pristinába, bejárják Koszovót, majd hazarepülnek. Ez után egy másik alkalommal elrepülnek Szkopjéba, körülnéznek ott is, majd hazajönnek.

Szkander bég szobra a parlament épülete előtt.

Mivel a két város alig 100km-re van egymástól ez elég pazarló eljárás, érdemes a kettőt összekötni: Elrepülni mondjuk Pristinába, körülnézni Koszovóban, majd átmenni Szkopjéba, és onnan hazarepülni. A két város között naponta közlekedik vonat, amire a jegy 4,5 euró. azaz kb. 1400Ft. Legyen akármilyen olcsó is a WizzAir, ennyiből biztos nem jön ki egy Pristina-Budapest és egy Budapest-Szkopje jegy, arról nem is beszélve, hogy ez a sok repülés mennyire megterheli a környezetet. Pristinából Szkopjébe reggel indul vonat, míg visszafele, Szkopjéből délután indul és koraeste érkezik Pristinába.

Műanyag kerti székek az épülő katolikus templomban.

Aki persze nem akar a napi egy vonathoz igazodni, az mehet busszal is. Buszok reggel 6 és este 6 között átlagosan óránként indulnak. A busz kicsit drágább és talán kényelmetlenebb, mint a vonat, cserébe picit gyorsabb (a vonat 2:50 alatt teszi meg a távot, busszal 2:00-2:30 közötti menetidőre számítsatok) és ugye gyakrabban jár. Kevésbé adja magát, de busszal még Tirana is megközelíthető. Ez már egy hosszabb, 6 órás út, 20 euróért (ez jó eséllyel még mindig kevesebb, mint egy Pristina-Budapest és egy Budapest-Tirana repülőjegy), ezzel koszovói kirándulásotokat Albániával is össze köthetitek.

A buszállomás épülete.

Ha tetszett, megosztásodat köszönjük!