Prága a környező országok egyik kötelező városa a magyarok többsége számára. Földrajzi közelsége miatt autóval, busszal és vonattal is jól megközelíthető Magyarországról. 2014-ben mi vonattal utaztunk ide egy kellemesnek ígérkező hosszú hétvégi kirándulás eltöltésére. Az itt töltött idő alatt leginkább hosszabb sétákat tettünk az óvárosban, illetve a kissé periférikus Stodůlky városrészben, amely tapasztalatok alapján a cseh fővárost számtalan pozitívuma ellenére kirakatvárosnak és csalódásnak éreztem.

Minden utazónak megvannak a maga prioritásai utazás során. Számomra nagyon fontos, hogy hamar találjak egy helyet, ami az origót képezheti számomra. Innen indul ki a reggeli városnézés, ide térek vissza este. Ez a hely lehet a szállás vagy egy kellemes kávézó, étkezde, vagy bármilyen hely, ahol otthonosan vagy kicsit sarkítva biztonságban érezhetem magam. Szinte minden városban a megérkezést követő órákban már kialakul, hogy milyen típusú hely fogja betölteni számomra ezt a központi szerepet. Prágában annak ellenére nem találtunk ilyen helyet, hogy volt biztos szállásunk, a város egyértelműen szép és hangulatos, a turistákra gondolva sok felirat angolul is kiírása került. Azt a bizonyos kutyát azonban valahol az utolsó pont környékén ásták el a csehek: a város egyértelműen a turisták legombolására rendezkedett be. Itt mindenki nagyon gyorsan nagyon sok pénzt szeretne keresni a turistákon. Ezt többször megtapasztaltuk a két nap alatt, ami a látványból ugyan nem, de az érzésből rengeteg levont.

Prága látképe magáért beszél. Szelíden folyik a völgyben a Moldva.

Látványosságok, amikért érdemes ellátogatni ide

Prága a Moldva két partján fekszik. A folyó több kis szigetet is körülölel elágazásaival, amik az egyébként is gyakori zöld területek számát növelik. A főváros legismertebb és egyben Európa egyik legrégebbi hídja a Károly-híd. A kőhidat IV. Károly német-római császár építette a korábban megsemmisült Judit-híd (Türingiai Judit, II. Ulászló cseh uralkodó német származású felesége) helyén és annak elemeit felhasználva. A sétáló hídon gyakran zenélnek utcazenészek és kézművesek, ékszerkészítők árulják portékájukat.

Az árusok nem mindig törik magukat, hogy kiszolgálják vagy egyáltalán csak figyelemre méltassák a vásárolni szándékozó turistákat. Velünk megesett, hogy közel negyed órát álltunk az egyik kereskedő asztalkájánál kezünkben azt a fülbevalót szorongatva, amit szerettünk volna megvásárolni tőle, mire megkérdezte, hogy amúgy mellékesen mit is szeretnénk. „Fizetni és menni végre”-gondoltuk. Vajon mentségére szolgálhat, hogy épp beszélgetett egy ismerősével?

Az általam nagyon várt Arany utcácska a vár egyik eldugott zugában terül el. A monda szerint a város alkimistái ebben az utcában éltek és próbálkoztak az arany előállításával a 16. században. Mindez csak legenda, az utca valószínűleg a 19. században itt élt aranyművesekről kapta nevét. Az apró színes házikók kedves programként szolgálhatnak gyerekek és játékos felnőttek számára egyaránt. Érdekesség, hogy a 22-es számú ház lakója egy éven át maga Franz Kafka volt.

Az utcácska meglátogatása sajnos részünkről elmaradt, mivel kiderült, hogy az utcába fizetős a bejárás. Ez már önmagában kissé dühítő, hiszen egy olyan utcáról beszélünk, ahol egyébként szuveníreket vásárolhatnak, és kiállításokat nézhetnek meg a látogatók. Azt gondolnánk, ha nem vesszük igénybe a szolgáltatást, akkor egy ingyenes sétát az utcán még elbírna a cseh államkassza. Kissé csalódottan és morcosan a belépő felől érdeklődve bújtuk a temérdek nyelven kiírt árjegyzékeket. Legnagyobb meglepetésünkre olyan jegy nem volt, ami csak az utcácskába szólt. Cserébe lehetett választani a nagyon drága és a drága jegyek közül, amiknél kicsit túlzok, mert ezek alapvetően amolyan látogatói csomagok a vár és kiállításainak különféle mértékű megtekintésére. Számunkra ez akkor mindegy volt, hiszen akkor és ott csak ezt az egy látnivalót szerettük volna megtekinteni. (Annyiban rehabilitálható a jelenség, hogy azóta kiderült, hogy az esti órákban ingyenesen is végig sétálhatunk az egykori aranyművesek utcájában.)

Az Óvárosi téren található Orloj, azaz a prágai városháza oldalán lévő óramű a Károly-híd mellett Prága másik szimbóluma. Az óraszerkezet nagyon misztikusan hat összetett lapszerkezetével, amin nem csupán órákban követhetjük az idő múlását, de tanúi lehetünk a hónapok, évszakok, valamint a Nap és a Hold mozgásának is, ahonnan már csak egy ugrás a 12 állatövi jegy leképezése.

A legendás városházi óra, melynek alkotóját, Hanus mestert a monda szerint megvakították a város vezetői, hogy több városban ne hozhasson létre hasonló óraszerkezeteket. Később a mester megállította az órát és 100 évig senki sem tudta megjavítani.

Az óraszerkezet minden órában rövid „műsorral” kedveskedik az arra járóknak. A felső részen megnyílnak a kis ablakok, ami előtt elvonulnak az apostolok, a halál meghúzza a lélekharangot, az óra pedig egészet üt. Az óra szertartását megelőzően már 15-20 perccel megjelennek az első várakozók az óramű közelében. Mire egész órához érkezik a nagymutató már lelkes tömeg várja az előadást.

A high-tech stílusban épült Žižkov tévétorony 216 méteres magasságával a város legmagasabb épülete, ami szinte mindenhonnan látszik, kivéve ködös időben. Ottlétünkkor sajnos köd lepte el a felső métereket, de így is monumentálisnak hatott ez az építmény.

A Žižkov tévétorony és persze Černý babái amint fel-le közlekednek az építményen.

A torony esztétikai értékeiről könnyen lehetne vitát nyitni, de ami biztos, hogy az egyik legmeghökkentőbb látványt nyújtó díszítéssel rendelkezik: hatalmas babák másznak felfelé és lefelé az épület elemein. A babák David Černý, cseh szobrász alkotásai, amik 2000-ben lepték el a tornyokat. A babákkal egyébként a város más részein is találkozhatunk, ahol a helyi gyerekek játszótéri elemekként megmásszák őket.

Első pillantásra ijesztően hatott…

A megszokottól eltérő házak kapcsán Prága elkényezteti az ide látogatókat. A Moldva partján található a Táncoló ház, amely távolról nézve egy táncoló párt idéz meg az utca emberében. A házat 1994 és 1996 között építették a zágrábi születésű Vlado Milunić és az amerikai Frank Gehry tervei alapján. A házat szokták még „részeg háznak” vagy „Fred és Ginger háznak” is nevezni Fred Astaire és Ginger Rogers után.

Az épület, amely besasszézott a műemlékek közé, ma már megkerülhetetlen látványossága a cseh fővárosnak.

David Černý művészetéhez visszatérve érdemes még megnézni Franz Kafka mozgó szobrát a helyi bevásárlóközpont előtt. A szobor 42 mozgó rétegből áll és közel 40 tonna súlyú. A szobor mozgását figyelve könnyen asszociálunk Kafka egyik legismertebb novellájára, Az átváltozásra. Itt is minden elem mozog, és újra alkotja önmagát. Kicsit neheztelek az alkotóra, amiért bogárrá nem változik át a mozgások során, de ettől függetlenül különleges élmény találkozni ezzel az alkotással.

Prága szubjektív

Prága építészetéről elmondható, hogy több napra elegendő látnivalót kínál a modern és szinte az összes európai stílus iránt rajongó utazó számára. Egymást kiegészítve jelenik meg itt a gótikus, román, barokk és a szecesszió, valamint a kortárs építészet valamennyi eleme. A város történelmi központját az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította 1992-ben.

Prágában a kormányellenes tiltakozás szimbóluma a John Lennon fal. A 80′-as években erre a falra írták fel a helyi fiatalok és ellenzékiek Lennon dalszövegeit és politikai szlogenjeit. A 90′-es években a falat lefestették, a helyiekben azonban annyira erősen él a fal üzenete, hogy a mai napig használják nézeteik terjesztésére. 

A városban több helyen találkozhatunk érdekes installációkkal, elegánsan díszített padokkal, macskaköves utcákon sétálhatunk, mialatt keresünk egy kellemes, a turistás zónán kívül eső pubot az esti sörözéshez. A város izgalmas és bőven kínál programokat látnivalókat. Ennek az írásnak nem célja bemutatni mindazt a temérdek kiállítást, programlehetőséget, amit a város nyújtani képes. Mivel mi csak egy hétvégét töltöttünk itt és akkor is igen alacsony költségvetéssel rendelkeztünk, így valószínűleg közel sem aknáztuk ki a város lehetőségeit.

Prágában előfordulnak furcsaságok és szürreális installációk, de ez mindent felülmúl. Aki tudja, miért kell bebörtönözni egy közlekedési lámpát, kérem, írja meg kommentben! 🙂

A pozitívumok ellenére a cseh főváros inkább csalódásként jelenik meg a szubjektív városértékelő listánkon. Zárásként szeretném megosztani veletek, mire figyeljetek, hogy elkerüljétek azokat a fiaskókat, amikbe mi sajnos beleestünk.

• Mindig érdeklődjetek a pontos nyitva tartásról és árakról! Valószínűleg, ha tudjuk, hogy az Arany utcácska fizetős napközben, nem érint minket olyan súlyosan, mint ott a helyszínen találkozva a jelenséggel a fizető kapu előtt.

• Utazás során mindig sarkalatos pont a mosdóhasználat. Itt is résen kell lenni, mivel a gyorsétteremben előbb kell a mosdó előtti automatából nyugtát venni, majd a dolgunk végeztével a mosdóhasználat díját levonják a fogyasztásból. Erre sem voltunk felkészülve és miután kikértük a sajtburgert ismét egy fizetős automatával találtuk magunkat szembe. A blokkon persze nem volt semmilyen kód, amivel nyithattuk volna, így újra fizettünk. Előbb nézzetek szét a vendéglátóhelyen, ahol elsősorban a mosdót, másodsorban a kínálatot célozzátok meg!

• Tömeg mindig és mindenhol! A Károly-hídon történt kedvetlen kiszolgálás valószínűleg a turisták végeláthatatlan áradatának tudható be. Olyan lehet ott árusítani, mintha egy futószalag mellett pakolnád a termékeket az újabb és újabb ismeretlen tenyerekbe.Készüljetek fel tehát, hogy a fő turista zónákban sorban állás, totyogás és unott arcok várnak rátok! Érdemes tehát elhagyni a főbb útvonalakat időnként.

• Megérkezésünk utáni reggelen a metróállomáson szerettünk volna napijegyet venni, de az automata csak fémpénzt fogadott el. Jegypénztár vagy pénzváltó nem volt a közelben, ezért keresnünk kellett egy nyitva tartó kisboltot, ahol vettünk egy alibi csokit a papírpénzünk felváltása érdekében. Ez a megálló nem a központban volt, hanem a szállásunk közelében (Českomoravská állomás). Mindig legyen nálatok apró!

Gyakran bosszantó jelenség pénzváltáskor, hogy az egyébként is veszteséges váltás alkalmával még kezelési költséggel is lehúzzák a turistát. De nem itt! Ennél a pénzváltónál NO BIZOTTSÁG! 😀

Prágába egyszer mindenképp érdemes elutazni a megfelelő tervezést követően. Tervezés alatt egy jó útikönyv beszerzését, megfelelő mennyiségű mozdítható tőkét és kellő mennyiségű türelmet értek a tömeg elviseléséhez.

Bruce Willis átható tekintetével kísérve jó utat és csodás élményeket kívánunk Prágában! 🙂

Ha tetszett, megosztásodat köszönjük!