Macedónia legfelkapottabb turisztikai régiója az Ohridi-tó és környéke. Ennek a régiónak a központja maga Ohrid városa. 2018 nyarán mi is itt töltöttük nyaralásunkat, és a közel egy hét alatt alaposan megismertük Ohridot, amit meg is kedveltünk. A város nem különösebben nagy, alig negyven-ezren lakják, ám annál gazdagabb kulturális és természeti látnivalókban.

Ohrid sétálóutcája este tömve van emberekkel.

Történelmi látnivalók

Ohrid telis-tele van történelmi látnivalókkal. Régi épületek, kolostorok, templomok, mecsetek szegélyezik a belváros utcáit. A legrégibb építmények az ókor óta állnak. Az antikvitás korából (amikor a várost még görögösen Lychnidos néven ismerték), ha sok nem is, de néhány érdekesség maradt az utókornak. Egy-két római kori mozaikpadlóba itt-ott bele lehet botlani, de a legfőbb ilyen látnivaló az Antik Színház, mely Kr.E. 200-körül épült. Az óvárosban hegyek ölelésében fekvő színház akusztikája igen jó, mai napig tartanak itt előadásokat. Az ókori görögök színháza tehát kiállta az idők próbáját.

Az ókori görögök által épített színház.

A városban sétálgatva rengeteg régi, bizánci templomot lehet látni. Ezek sokszor 1000 évnél is idősebbek, de még a “fiatalabbak” is jellemzően 700-800 évesek. A jellegzetes, bizánci templomok igen érdekesek, a városban mindenfele megtalálhatók, a kis kápolnától kezdve a hatalmas székesegyházig mindenféle méretben előfordulnak. Nem véletlen, hogy az útleírások Ohridot a “Balkán Jeruzsáleme”-ként is jellemzik. Külön vallástörténészi munka lenne az összes ilyen templom bemutatása, erre én itt most nem is vállalkoznék (nem akarok senkit elüldözni :)).

Az egyik régi bizánci templom.

Itt most csak két templomot emelnék ki. Az egyik az óváros egyik főterén található Szent Szófia székesegyház, ami 1018-ban készült el, tehát ottjártunkkor épp 1000 éves volt. Ezt a templomot a kerek szülinapon túl azért is vettem fel a listára, mert az egyik legnagyobb és (szerintem) legszebb, legkülönlegesebb a városban. A templom egyik homlokzatát színházi díszletként is szokták használni, a vele szemben felállított nézőtér alapján.

A Szent Szófia székesegyház egésze bele sem fér a képbe.

A másik templom a Kaneoi Szent Jovan templom. Ha valaha láttál képet az Ohridi-tóról, akkor szinte biztos, hogy ennek a templomnak a képét láttad. Ez nem véletlen, a kis templom a belváros szélén, egy a tó fölé magasodó sziklán áll. A templom szerintem azért ilyen népszerű a fotósok körében, mert egy róla készült kép talán az Ohridi-tó legjobb esszenciáját adja. Rajta van szinte minden, amitől az Ohridi-tó jó: Maga a tó a háttérben, mögötte a magas hegyek, ezek együtt szimbolizálják a régió gazdag természeti adottságait. Az előtérben pedig a jellegzetes bizánci templom a régió gazdag kulturális értékeit jelképezi. Így lehet hát itt egyetlen szép képbe sűríteni az egész régió lényegét.

A Szent Jovan templom, háttérben a tóval.

A Szent Jovan templom abszolút megérdemelten népszerű a turisták körében, mert élőben is nagyon szép a látvány. Érdemes naplemente idején érkezni a jobb fények miatt. A templom előtt üldögélve egy padon el lehet merülni az alant végtelenül hullámzó tó látványában is.

Picit később, díszkivilágításban.

Általános jó tanács, hogy a templomba illő öltözetben menjünk! Bár az Ohridi-tó vidéke nyaraló-övezet, így kicsit lazábban kezelik ezeket a szabályokat, mint mondjuk egy vidéki moldáv kolostorban (a táblák általában a fürdőruhás bemenetelt tiltják), azért próbáljunk megfelelően felöltözni. Ez a férfiaknak térd alatt végződő nadrágot, és vállat is takaró felsőt (ing/póló) jelent, nőknek ugyanez, plusz ha extra jófejek akartok lenni, akkor fejkendő. Ez az öltözék nagyjából mecsetlátogatáshoz is megfelelő. Érdemes ilyen ruhákkal készülni, és kijelölni egy, templomlátogatós napot, és akkor a többi napon lehet lazábban lenni.

A Szent Panteleimon templom.

Ha már szóba kerültek a mecsetek, essen pár szó róluk is! A bizánci idők után Ohrid egy darabig különböző környékbeli államok/hadurak között cserélt rendszeresen gazdát, végül az 1300-as évek végén megérkeztek a törökök. Ez után hosszú időre az Oszmán-birodalom része lett a város, ennek uralma alól csak majd 500 évvel később, az 1800-as évek végén szabadult fel. A félévezredes éves török uralom nem múlt el nyom nélkül. A legszűkebb óvárost körül ölelő részen szinte egymást érik a mecsetek. A legnagyobb, Ali Pasa nevét viselő dzsámi felújítás miatt nem volt látogatható, így az nekünk kimaradt.

Egy mecset a város külső részén.

Mecsetek közül is kettőt emelnék ki, ami nekem különösen tetszett. Az egyik a Hadzsi Turgut Dzsámi. Ez a mecset önmagában annyira nem különleges, ha az ember már látott oszmán kori mecseteket, viszont az nagyon érdekes, ahogy gyakorlatilag belelóg egy utca közepébe. Nyilván a mecset előbb volt itt, az utca később nőtt köré. Az autósoknak az egyik irányba ki is kell kerülniük a mecsetet, és ha épp jön szembe valaki, nem is férnek el, így várniuk kell.

Egy autó épp kikerüli a mecsetet :).

A másik a Zeynel Abidin Pasa Dzsámi, mely egy iszlám szerzetesrend (dervis rend) része. Az udvaron a mecsettel szemben egy nagy türbe (iszlám szent sírhely) található. A türbébe nem lehet bemenni, de az ablakon be lehet nézni. Ami nekem különösen tetszett, az az udvarra vezető díszes kapu.

A Zeynel Abidin Pasa dzsámihoz vezető kapu.

Szintén a török korból maradt fenn rengeteg óvárosi lakóház. Tipikus, balkáni-török fehér házak, fekete ablakkeretekkel, kiugró felső szintekkel. A legtöbb ilyen ház gyönyörűen fel van újítva. A legszebb, legnagyobbakban többnyire múzeumok működnek, de az ilyen házak egy részét mai napig lakóházként használják a helyiek. Mind közül a legszebb talán a Robev család háza.

A Robev-család háza.

Az óváros feletti hegyen magasodik Szamoil Király erődítménye. A X. századi várból csodálatos kilátás nyílik a városra, és a mögötte elterülő tóra. A várban túl sok minden nincs, nincsenek kiállítások, várjátékok, nem lehet íjászkodni (pedig azt még Benderben is lehet :)), csak körülnézni a vár belsejét alkotó füves, dimbes-dombos placcon, illetve felmenni a falakra. Azonban önmagában a falakról nyíló kilátásért megéri kifizetni a 30 dináros (kb. 150Ft) belépőjegyet.

A Szamoil-erőd.

A török utáni időket pár tóparti villa képviseli az 1800-as évek legvégéről, 1900-as évek legelejéről. Ez után már csak a jugoszláv kor lelketlen panelházai, valamint korunk nem túl igényes lakóparkjai következnek, de ezeket már nem is sorolnám a látnivalók közé.

Villa az 1900-as évek elejéről.

Természeti szépségek

Ohridban azonban nem csak az épített környezet szemet gyönyörködtető. A tóba nyúló hegy, melyen az óváros egy része is áll önmagában elég látványos. Azonban míg a hegy egyik felét az óváros szűk utcácskái és épületei borítják, a másik oldalon igazi balkáni fenyőerdő terül el. Az erdőben rengeteg kis ösvény, sétány vezet keresztül, így jól el lehet veszni egy kis időre az erdőben, ha már zavar a város nyüzsgése. A hegy tó fele néző oldalán a meredek sziklafalakat is megcsodálhatjuk.

A Szamoil-erőd alatti erdő, háttérben a tóval.

A belvárosban egy-két helyen hatalmas, széles törzsű fák állnak, melyek jól láthatóan többszáz évesek. A város egyik főterén is áll egy ilyen fa, érdemes figyelni, mert a sok árus a legtöbb oldalról kitakarja, de azért közel is lehet hozzá menni.

Idős helyiek beszélgetnek az egyik hatalmas fa alatt.

Természetesen ott van maga a tó, mint a város egyik fő természeti attrakciója. Kristálytiszta, azúrkék vizébe nézve mindenhol nyüzsgő halrajokat láthatunk. Ez is bizonyítja, hogy itt a víz tényleg nagyon tiszta. A tó megtévesztésig hasonlít egy kis tengeröbölre, akár mintha Horvátországban vagy Görögországban lennénk. A reggel még nyugodt víz szelesebb estéken tarajos hullámokkal verdesi a partot.

A tó vize olyan tiszta, hogy állítólag egyes helyeken 20 méter mélyre le lehet benne látni.

A tavon rengeteg kis csónak, vízitaxi közlekedik. Ezekkel városnéző körutakra is lehet menni, de konkrét A-ból B-be utazásra is igénybe vehetők. Az óváros alatt rengeteg kis csónak látszólag gazdátlanul kikötve ringatózik a vízen pár méterre a parttól. A város központjában egész komoly kis kikötő várja a nagyobb hajókat kőből épült mólóval és világítótoronnyal.

A kikötő.

És persze a tó említésénél nem szabad megfeledkezni a strandokról. A belvárosban is van egy-két kisebb strand, de egy jó nagy, egybefüggő strand található a belvárostól északra. A strandok természetesen teljesen ingyenesek. A tó vize a nagy mélység ellenére (a tó legmélyebb pontja 288m mély!) nyáron kellemesen felmelegszik, így tökéletesen alkalmas fürdőzésre.

Az ingyenes városi strand.

Ohrid mögött magasodik a Galicica hegység, melyben az azonos nevű nemzeti park található. A nemzeti park széle pont a város határára esik, így egy kisebb túrát akár a városból kiindulva is lehet tenni. A hegység csúcsai 2000 méter fölé nyúlnak, így akár egész komoly kis hegymászásokra is alkalmas a környék. Viszont egy könnyedebb kis túráért is megéri felkaptatni a város széléről, több okból is. Egyrészt az autentikus balkáni flóra és fauna megismerésére kiváló lehetőséget jelent. Mi például több, vadon élő görög teknősbe is belefutottunk :). Másrészt az egyre modernebb, turistás Ohridtól már kicsit feljebb is a szinte érintetlen vidéki Macedónia fogadja az embert, és végül, de nem utolsó sorban, a városra, és a tóra nyíló fantasztikus kilátás miatt éri meg kirándulni egyet a hegyekben. Erről a kirándulásról később részletesen is írunk majd :).

A Galicica-hegység Ohrid mögött.

Ohrid “cukiságai”

Ennek a fejezetnek nem tudtam ennél találóbb címet adni, nézzétek el ezt nekem :). Ohrid tele van olyan apró dolgokkal, amik nagyon szerethetővé teszik ezt a várost. Abszolút kedvencem ebből a szempontból a tó fölötti stég-sétány. A deszkákból a víz fölé épített párszáz méter hosszú gyalogút igen hangulatos, itt igazán közel kerülhet az ember a vízhez. Annyira, hogy érdemes vigyázni, mert korlát egyik oldalon sincs, itt látszik azért, hogy ez a Balkán. Ha a korlát hiánya még nem lenne elég, a víz mélyéről talán egy korábbi pallót tartó vasak meredeznek az ég felé. Szóval csak óvatosan, bepiálva nem érdemes erre jönni :). De ez senkit ne rémisszen meg, tényleg nagyon kellemes dolog egy kis sétát tenni a tavon.

A deszkákból épített vízi-sétány.

A másik nagyon cuki dolog, hogy az óvárosban a közvilágítást egyedi lámpákkal oldják meg, melyeket az egyik törökkori lakóházról mintáztak. A kis lampionok nagyon hangulatosak önmagukban is, és még az egyébként esetleg nem túl érdekes óvárosi sikátorokat is feldobják. A lámpasor a fent említett stég-sétányt (van erre valami jobb magyar szó?) is végigkíséri (mint az a fenti képen is látszik), talán ott néznek ki a legjobban. De gyakorlatilag az egész hegyen ezek vannak, így az erdei ösvények mentén is fel vannak állítva.

A ház, amelyről a lámpákat mintázták. A helyiek csak “Öreg ház” néven ismerik.

És a házról mintázott lámpa.

Nem egy hagyományos értelemben vett látványosság, de nagyon érdekes a Goce Delcev utca elején található kis török-negyed, ahol török kebabosok, és teázók várják a vendégeket. A teázók különleges szolgáltatása a kiszállítás, amit biciklis (!) futár végez. Az elkészült teát hagyományos török teáspohárba kitöltve viszik egy tálcán, amit a biciklis srác az egyik kezével tart. A szinte színültig töltött teák pedig nem lötyögnek ki, miközben a srác a sétálóutca forgatagában az emberek között szlalomozik! Ugyanezt kávéval is megcsinálják. Fantasztikus, csak ezeket a biciklis teafutárokat el tudnám nézni órákig :).

Itt most épp kávéval indul útnak a futár. A bögrék és a kis vizespoharak is szépen tele vannak :).

Reggel van még, ilyenkor kevesen vannak az utcán, de ezt a mutatványt a rengeteg gyalogos között cikázva is meg tudják csinálni.

Gasztronómia

Ohrid, mint igazi turista-paradicsom természetesen éttermek és kifőzdék sokaságával várja a vendégeket. A választék is bőséges. A nemzetközi vonalat a smoothie-k, hamburgerezők és pizzériák képviselik. Ezeket mi hanyagoltuk, inkább a balkáni, és azon belül is leginkább a macedón konyhára voltunk kíváncsiak.

A Pljeskavica a Balkánon mindenhol kapható, itt is igen jó volt.

A leghíresebb macedón étel a tavcse-gravcse, ami egy babos-fűszeres egytálétel. Ezt igen ízletesen készítették az egyik étteremben, így itt többször is ettünk belőle. A fogást a puha házikenyér tette teljessé. A másik étel amit kipróbáltunk, a turli tava volt, ezt leginkább a lecsóhoz tudnám hasonlítani. Én nem vagyok nagy lecsós, így ez sem jött annyira be, de megérte megkóstolni. A harmadik macedón különlegesség, a csomlek most sajnos kimaradt, ugyanis utolsó nap, amikor azt akartuk enni, nem volt elérhető az étteremben. Volt viszont az étteremben házi baklava, ami életem legjobb baklavája volt! Nem tudom, hogy minden étteremben ilyen jó baklavát adnak-e, de ha arra jártok, egy próbát mindenképpen megér.

Egy tál tavcse-gravcse.

A tipikus macedón ételek mellett a balkáni konyha jellemző fogásait is lehet kapni a városban, így egy jó csevap vagy pljeskavica felkutatása sem okozhat gondot, több tipikus balkáni grillételeket áruló étterem is működik Ohrid központjában. A kebabosokról már írtam fentebb, hozzájuk is bátran betérhetünk! A pékségekben pedig igazi bureket vehetünk.

A házi-baklava: Isteni finom volt.

Nekünk nagy kedvencünk volt még a boltokban literes kiszerelésben árult Ayran. Remek kiegészítője a reggelinek, és az egy liter több napra elég két embernek. A macedón sörgyártást két nagy márka képviseli, a Skopsko és a Zlaten Dab. Mindkettő átlagos sör, egyiktől sem dobtam el az agyamat, de kellemes kiegészítői lehetnek egy vacsorának.

Egy jó sör vacsora mellé :).

Gyakorlati tudnivalók

Ohrid Szkopjéből busszal közelíthető meg. Buszok 1-2 óránként indulnak a buszállomásról, a jegyek egy irányba 500 dinárba (2500Ft) kerülnek. A buszok Tetovo-Kicevo felől közelítik meg Ohridot, a menetidő 3,5 óra. Mikor mi utaztunk, akkor egy pihenőt tartottunk kb. fél úton. Vasútvonal nem vezet a városba, a legközelebbi vasútállomás Bitolában van, az busszal 1,5 óra, buszok 2-4 óránként indulnak a két város között. Bitola és Szkopje között napi 5 pár vonat közlekedik, ezek menetideje 3,5 óra. Az utazásról részletesebben a “Macedónia és Koszovó vonattal” című cikkünkben olvashattok.

Ohrid este, a tó felől nézve.

Ohridban rengeteg bolt kínál “igazi ohridi gyöngyöt”. Nos rengeteg utánaolvasás után sem teljesen tiszta,hogy mi is az az ohridi gyöngy. Egy-két helyen talán tényleg árulnak valamit, amire ők valamikor rámondták, hogy az az igazi ohridi gyöngy, de a gyöngyök többsége török és kínai gagyi. De igazából amire rámondták, hogy igazi ohridi gyöngy az is lehet, hogy import áru. Nem érdemes hát rájuk nagyobb vagyonokat költeni, én azt ajánlom, hogy vegyetek bármilyen más szuvenírt, de gyöngyöt ne.

Belvárosi utcarészlet.

Összességében nekünk nagyon tetszett Ohrid, mi még biztosan visszatérünk ide. Bátran tudom ajánlani mindenkinek, hogy látogasson el az Ohridi-tóhoz. Hamarosan további cikkekben mutatjuk be a tó környékének egyéb látnivalóit.

Búcsúzóul egy naplementés kép a Szent Jovan templomról.

Ha tetszett, megosztásodat köszönjük!