Odessza nevét sokan ismerik, ám kevés ember tud róla annál többet, hogy Ukrajnában van. Az ország legnagyobb kikötővárosára talán kevesen gondolnak úgy, mint egy potenciális nyaralási helyszínre, ami nagy hiba, hiszen véleményem szerint talán az egyik legjobb ár/érték arányú nyaraló hely a közelünkben. Odessza egy történelmi nagyváros rengeteg látnivalóval, múzeummal, mind e mellett egy kiváló üdülőhely is, hosszú, homokos strandokkal, így akár egy hetet is eltölthettek itt, nem fogtok unatkozni.

Fedezzük fel együtt Odesszát!

Történelmi látnivalók

Odesszában az a jó, hogy sok tengerparti üdülőhellyel ellentétben nem csak strandolni lehet, hanem, ha már kicsit unjuk a tengerparton való láblógatást, akkor a város felfedezésével is el lehet ütni az időt. Persze ilyen város is van sok másik a világon (pl.: Isztambul, Velence vagy épp Barcelona), de azért sok olyan hely is van, ahol nem sok minden van néhány szállodán és éttermen kívül.

Odessza központja.

Odesszát mai formájában 1794-ben alapította Nagy Katalin cárnő. A város hamar fontos kikötővárossá vált az Orosz Birodalomban, a XIX. században a birodalom negyedik legnépesebb városa volt Moszkva, Szentpétervár és Varsó után, megelőzve olyan nagyvárosokat, mint Kijev, Minszk vagy Harkov. A belváros nagy része a XIX. század végén XX. század elején épült ki. Odessza belvárosa jobbára megőrizte cárikori hangulatát, az egykori Orosz Birodalom városai közül Szentpétervárt nem számítva talán a legérintetlenebb és legnagyobb cári kori belvárosa Odesszának maradt meg.

Belvárosi bérház.

A városba jó eséllyel vonattal érkezünk meg, így az első látnivaló rögtön adja magát, a főpályaudvar épülete. Az 1884-ben elkészült impozáns állomásépületet a súlyos másodikvilágháborús károk után 1952-ben épült újjá, majd 2006-ban újították fel. Ma is gyönyörű állapotban fogadja a vonattal a városba érkezőket. A hatalmas kupolás épület tetején egy ukrán nyelvű üzenet fogadja az utazót: “Ласкаво просімо в місто – ґерой одесу!”. Ez körülbelüli fordításban annyit tesz: “Üdvözöljük városunkban – Odesza hősei!”, utalva ezzel a második világháborúban kiérdemelt Hős Város rangra.

A pályaudvar épülete, jobb oldalt épp egy érkező vonatból szállnak ki az utasok.

A pályaudvar nem csak kívülről, hanem belülről is lenyűgöző látványt nyújt. A hatalmas csarnokok, az arany és márvány részletek mind-mind egy nagy és elegáns pályaudvar képét keltik az emberben. A pályaudvar mindig nyüzsgő épületébe akkor is érdemes ellátogatni, ha valaki valamilyen érthetetlen oknál fogva nem vonattal jön a városba.

A pályaudvar épülete belülről.

A belváros a pályaudvarral szemben kezdődik, egyik fő tengelye az a Puskin utca, amely épp az állomás épületével szemközt indul. Érdemes az egész, két kilométer hosszú utcát végigjárni. A széles úton árnyat adó fák mögött megbújó 2-3 szintes épületek között sétálva egy békés kisvárosban érezhetjük magunkat. A belváros érzésre nem olyan, mintha egy egymilliós nagyváros közepén lenne. Persze a néha megélénkülő autóforgalom, a sűrűn elzúgó tömött trolik és villamosok emlékeztetnek arra, hogy azért nem egy vidéki kisvárosban vagyunk.

Tipikus belvárosi utca.

A Puskin utca vége felé oldalt megpillanthatjuk az Operát. Az 1887-ben elkészült épületet a Fellner & Helmer osztrák építész-stúdió tervezte, bécsi barokk stílusban. Hogy kicsit el tudjuk ezt helyezni, ők tervezték többek közt a Vígszínházat, a Szegedi Nemzeti Színházat és a kecskeméti Katona József Színházat is. Az Opera a város egyik jelképe (van neki egy pár :)), és az épületet elnézve ezen nem is csodálkozom.

Az Operaház, ahol érkezésem tiszteletére épp kiterítik a vörös szőnyeget.

Az Opera közvetlen közelében található a városháza melyet olasz építészek terveztek, neoklasszicista stílusban és az 1820-as évek elején épült. Az osztrák és olasz építészek megjelenése nem valami ritka kivétel, a város az 1800-as években szinte mágnesként vonzotta a világ sok-sok nemzetiségének kiválóságait. Az Orosz Birodalom élettel teli kikötője igazi multikulti nagyvárossá vált, ahol albánok, örmények, azeriek, bolgárok, krími-tatárok, franciák, németek, görögök, olaszok, zsidók, lengyelek, moldávok, oroszok, törökök, ukránok és sok egyéb nép élt többé-kevésbé békésen egymás mellett.

A városháza.

Ebben az időben Odessza igazi európai hangulatot árasztott, az utcán francia, német és olasz beszédet lehetett hallani, ezeken a nyelveken íródott újságokat lehetett kapni. Mára ez a hangulat kissé megkopott, de még mindig Ukrajna egyik legeurópaibb nagyvárosa Odessza (ebben a tekintetben talán csak Lviv előzi meg). Az etnikai változatosság is jóval kisebb, mint régen, de még mindig számos népcsoport él a városban. A franciák, zsidók, németek és olaszok helyét a Szovjetunió országaiból érkezett grúzok, türkmének, üzbégek és egyéb kis népek foglalták el, de ma már a lakosság legnagyobb részét az ukránok és az oroszok adják.

Keresd a “hibát” a képen :).

A városházától indul a Primorszkij sétány, melyről már látszik a tenger. A hatalmas árnyat adó fák alatt pihennek az odesszaiak. Az egyik első fa alatt Puskin is megpihent egyszer, erre tábla emlékeztet a fa tövében. A sétány közepén található Duc de Richelieu szobra, aki a változatosság kedvéért francia nemzetiségű volt, és 1803-tól 1814-ig volt a város kormányzója. Az ő idején épült ki Odessza belvárosának nagy része.

Richelieu szobra a város központjában.

A szoborral szemben kezdődik Odessza leghíresebb jelképe a Patyomkin lépcső, mely a kikötőbe vezet le. Úgy építették, hogy optikai illúziót keltsen abban, aki lentről, vagy fentről ránéz. A lépcső lentről felfele keskenyedik, épp annyira, hogy fentről nézve a lépcső két oldala párhuzamosnak tűnik. Lentről nézve pedig egy széles és elegáns, felfelé keskenyedő lépcsősornak tűnik (mondjuk ez igaz is, csak nem olyan mértékben). A lépcsőt szélesebb pihenők szakítják meg, fentről nézve csak ezek a pihenők látszanak, lentről nézve viszont láthatatlanok, csak a lépcsősor látszik.

A Patyomkin-lépcső alulnézetből…

… és felülnézetből. Háttérben a kikötő.

A lépcső mellett kis sikló is üzemel azoknak, akik nem szeretnének lépcsőzni, de ezt én még soha nem használtam. Lent érdemes kinézni a kikötőbe. Az utasterminál jobbára kihalt épületében működik egy nyilvános wc, illetve a közeli Csornomorszk kikötőjéből induló kompokra lehet jegyet foglalni. Kissé szomorú, hogy az egykor forgalmas kikötőből ma már csak egy-két városnéző hajó indul, ezen kívül egy-két gazdag ember jachtja jelenti az életet. Bár az utasterminál kihalt, e mögött, ameddig a szem ellát teherhajók állnak a hatalmas daruk mellett. A kirakodás csattogó zajai közé egy-egy hajókürt vegyül.

A kikötő utasterminálja.

Az épületben egy velencei gondola is helyett kapott.

A város persze nem csak egy utcából áll, több olyan látnivaló is akad, amiért érdemes letérni a Puskin-utcáról. Rögtön az egyik ilyen a pályaudvarhoz közel az Iszlám Kulturális központ (ami egyben mecset is). A márványfehér épület hatalmas zöld hagymakupolával mintha csak az Ezeregyéjszaka világából pottyant volna Odessza központjába. Persze a fő vallás Odesszában az ortodox kereszténység, ennek is érdekes templomai vannak városszerte. Annak aki még nem volt ortodox templomban, mindenképpen érdemes egyet-kettőt megnézni.

Az Odesszai Mecset.

A Szent Panteleimon katedrális.

Odessza strandjai

Ha az ember már belefáradt a látnivalókba, akkor érdemes lemenni valamelyik strandra. Odessza 25-30km hosszan nyúlik el a Fekete-tenger partján, ebből jó 10-15 kilométert strandok tesznek ki. Az egyes partszakaszoknak sokszor neve is van (pl.: Lanzseron, Otrada, Kaleton, Arkadija stb.). Én magam a Lanzseron strandot szoktam leggyakrabban látogatni, mert ez található a legközelebb a belvároshoz, ide gyakorlatilag gyalog is ki lehet menni, de ha valaki inkább tömegközlekedne, akkor a 28-as villamost, vagy a 2-es és a 3-as trolibuszt kell keresni, és a “Tarasz Sevcsenko Park” nevű végállomásig kell utazni. Innen egy árnyas parkos sétányon keresztül lehet lejutni a strandig.

A Lanzseron-strand.

A Lanzseron belvárosi fekvése miatt elég népszerű strand, de azért akkora tömeg soha nincs, hogy az ember ne találjon magának üres helyet. Napernyős nyugágyak várják a fizető vendégeket, aki viszont nem akar ezért fizetni, annak bőven jut hely a nyugágyak előtt és mögött. Ingyenes öltözőfülkék kb. 20 méterenként vannak, itt néha azért várni kell, hogy sorra kerüljünk. Ezen kívül több étterem és szórakozó hely van kicsit feljebb a parton. A strandhoz vezető úton az árusoknál az összes szokásos strandos dolgot meg lehet venni: felfújható játékok, üdítők, jégkrémek, rágcsálnivalók stb.

A strand, háttérben a gyönyörű Fekete-tenger.

A víz Odesszánál nyáron kellemesen felmelegszik, így nyugodtan lehet ide szervezni nyaralást. Ha szerencsés az időjárás, akkor akár már május legvégén, június legelején is fürödhetően meleg a víz (nálam ez 20 fokot jelent), de június végétől szeptember közepéig igazi strandszezon van, a legmelegebb napokon víz akár 27-28 fokig is melegedhet, de a 25-26 fok teljesen általános. Kis szerencsével pedig még akár október elején is  lehet fürödni a tengerben (azért a családi pancsikolós nyaralást ne akkora tervezzük 🙂 ).

A homokos strand kisgyerekeseknek is kiváló.

A város talán leghíresebb strandja az Arkadija, mely a belvárostól délre található. Itt rengeteg szórakozóhely, étterem, aquapark stb. várja a nyaralókat. A strand itt egy kellemes kis íves öbölben fekszik. A strand fölé magasodó domboldalon egy-két nagyobb szálloda épülete áll. Ez a strand már messzebb található a belvárostól, így érdemes a tömegközlekedést használni, az 5-ös villamos, és az 5-ös trolibusz “Arkadija” végállomása a strandtól párszáz méterre található.

Ez nem egy trópusi sziget, hanem az odesszai Arkadija-strand.

Érdekesség, hogy az Arkadija strandtól a Lanzseron strandig húzódó partszakaszon 8-10 személyes elektromos golfautók cirkálnak, melyekkel az egyes partszakaszok között lehet utazni. Az egész tengerpartra jellemző, hogy a tenger fölött a város egy magaslaton fekszik. A várost a tengertől egy 100-200 méter széles domboldal választja el. Ez a domboldal nem nagyon van beépítve, a parkos fás terület egész jól elrejti a mögötte húzódó milliós metropoliszt, így kellemes, nyugodt környezetben fürdőzhetünk.

Kis villanyautó hagyja el az Arkadija-strandot a Lanzseron-strand felé.

A belvárostól északra lévő legnagyobb strand a Luzanovka-strand, itt személyesen még nem jártam. Ez egy sík területen fekszik, így a hátteret nem a domboldal és az annak tetején álló épületek adják, hanem a tengerparti éttermek, szórakozó helyek, kalandparkok és a Luzanovka-park fái jelentik.

Odessza strandjai szinte mind homokosak, így ideálisak lehetnek kisgyerekkel utazó családoknak is. A Fekete-tenger vize nem olyan sós, így az sem okoz gondot, ha nem zuhanyozunk le egyből a fürdés után. A víz egyébként elég tiszta, a strandok nem mélyülnek túl gyorsan, de azért nem egy balatoni déli-partról van szó.

A kikötő hajnalban. Nem kell miatta aggódni a víz elég tiszta a strandokon.

Vásárlási, étkezési lehetőségek

Ha megéheztünk, vagy vásárolni szeretnénk, akkor is bőséges lehetőségek állnak rendelkezésre. Odessza multikulti kikötőváros jellege a vásárlási és evési lehetőségek bőségében is megmutatkozik.

A Privoz nevű piac húsos standjai.

Európa egyik legnagyobb piaca, a Privoz, a pályaudvar mellett található. A nagyjából 300 méter hosszú és 150 méter széles terelten fekvő piacon szinte mindent lehet kapni, amit csak az ember el tud képzelni. Ruhák, autóalkatrészek, háztartási gépek, dísztárgyak, könyvek, zöldség-gyümölcsök, fűszerek, halak (természetesen a tengerből frissen kifogva), húsok, készételek, háztartási vegyi áru mind-mind nagy bőségben elérhető itt. A piacon is minden nemzetiség megtalálható, grúz kifőzdések kínálják a hacsapurit, vietnamiak az olcsó kínai ruhákat, orosz bábuskák a zöldségeket és közép-ázsiaiak a fűszereket.

Közép-ázsiai aszalt-gyümölcs árusok a Privozon.

A Privoz egy közel-keleti bazár és egy igazi kelet-európai piac érdekes keveréke. Mindenképpen érdemes egy sétát tenni a piacon, még akkor is, ha esetleg vásárolni nem akartok. A Privoz egy külön világ, város a városon belül, ahol Odessza apraja-nagyja intézi a napi bevásárlást.

Zöldséges standok.

Aki viszont igazán komoly élményre vágyik (nem feltétlenül a jó értelemben), az a 7km-es piacra kell, hogy kimenjen. A név nem a méretére utal, bár az így is impozáns, egy nagyjából 600mX500m-es területen található ez a piac. A név arra utal, hogy az ovidiopoli út 7-ik kilométerénél található ez a piac. Az egykori Szovjetunió egyik legnagyobb piaca ez, az Odesszában kirakott főleg kínai áruk cserélnek itt gazdát. A piac jelentőségét jól mutatja, hogy az orosz-ukrán konfliktus kissé megviselte, ugyanis nagyon sok vásárló egészen Oroszországból jött el idáig vásárolni, ők erősen megfogyatkoztak.

A Privoz tengeri halakat és rákokat  árusító részlege.

Konszolidáltabb a belvárosban lévő CUM-áruház (Centralnyij Univerzalnyij Magazin, azaz “Központi Mindenes Áruház”), ami tulajdonképpen egy nagy pláza. A földszinti részen található élemiszerüzletben lehet nyugodtabban vásárolni, ha valaki nem bírná a piac nyüzsgését. A bejáratnál lévő kis zárható szekrényekbe le lehet tenni a táskákat. A CUM a Puskin utcában van, mindössze egy sarokra a pályaudvartól. Ezen kívül persze sok kis bolt és szupermarket található városszerte.

A CUM áruház épülete.

Aki nem vásárolni szeretne, hanem inkább gyorsan bekapna valamit, az is számtalan lehetőség közül választhat. Mivel Ukrajnában vagyunk, érdemes megkóstolni az ukrán ízeket. Erre a legjobb hely a Puzata Hata nevű étterem-lánc, melynek egy egysége működik Odesszában. Az étterem önkiszolgáló, sorba kell állni, és a pultból kikérni a nekünk tetsző ételeket, majd a végén a tálcánkkal egy kasszánál fizethetünk. Ehhez nem árt legalább a cirill betűket ismerni (de az egyébként sem árt, ha az ember Ukrajnába utazik). Egy jó kis borscs leves, kijevi pulykamell, körettel, üdítővel, vagyis egy komplett ebéd simán kijön 500-600Ft-ból. Picit több pénzt rászánva (mondjuk kb. 1000Ft-ot) pedig már valóságos lakomát lehet csapni.

Ebéd két főre a Puzata Hata-ban kb. 1500Ft-ból.

Odesszában egy Puzata Hata működik, a Deribaszivszka utcában, az “Evropa” bevásárlóközpont legfelső szintjén. Már csak a csodálatos kilátás miatt is érdemes egyszer enni itt! Kicsit felsőbb kategóriás, klasszikus étterem a “Kumanyec”, ahol szintén ukrán ételeket lehet enni. A Havanna és a Lanzserinovszka utca sarkán működő helyen gyakorlatilag magyar éttermi árakkal kell számolni, egy leves 600-1000Ft között mozog, főétel körettel 1000-2000Ft között kapható, egy korsó sör 500Ft körül kezdődik.

A Deribaszivszka utca.

Üdítőitalból a kvász megkóstolását javaslom mindenkinek. Az orosz üdítőital szinte az egész poszt-szovjet térségben a mai napig nagy népszerűségnek örvend, így Ukrajnában is könnyen hozzá lehet jutni. Kapható palackozott verzióban, boltokban, de az igazi a (jellemzően srága)tartálykocsikból frissen csapolt kvász. Az íz elsőre furcsa lehet, én mindenkinek azt javaslom, hogy adjon neki 3-4 esélyt, ha ennyi alatt nem kedveli meg, akkor nem is fogja, de a legtöbb ember 1-2 alkalom után túlteszi magát az elsőre szokatlan íz-élményen. A rekkenő forróságban nagyon jól tud esni egy pohár hűs kvász!

Az igazi kvászos tartálykocsi.

A török ételek kedvelői a város több pontján találhatnak gyrososokat (Ukrajnában főleg saurma, esetleg kebab néven fut), a legtöbb a Privoz közelében lévő utcákban működik (főleg Panteleimonovszka utca). Persze a gyros (saurma/kebab), akár csak nálunk, hozzá van igazítva a helyi ízléshez, így ne lepődjetek meg, ha például kapros szósszal kapjátok a tortillába csavart ételt (pitás verzió nincs, csak tortillás). A kicsit furcsa ízvilágért cserébe mindössze 250-300 forintnyi grivnyáért jellemzően a Magyarországon szokásosnál kb. 1,5-szer nagyobb adagot adnak.

Ha valaki a nyugati imperialista fogásoknak hódolna inkább, az Odessza 4 McDonald’s-ának egyikében teheti ezt meg. Vigyázat! Nem lesz egyedül, az ukránok is előszeretettel járnak mekibe, ott ez picit még mindig újdonság, illetve státusszimbólum, így nagy tömegre kell készülni. Jellemző, hogy alig van szabad asztal, és az 5-10 perces sorban állás sem ritka, ezért ha többen vagytok érdemes valakinek foglalni egy asztalt, amíg a többiek rendelnek.

Ezeken kívül persze rengeteg hely van Odesszában, japán szusi éttermek, kávézók, olasz pizzériák, grúz éttermek, amerikai steak-house, üzbég konyha, indiai étterem, koktélbárok, tengeri-ételek, sörözők. A speciális étrendek kedvelőinek sem kell aggódniuk, például vegán étterem is működik a városban.

Szállások

Odessza telis-tele van hostelekkel, szállodákkal. A legolcsóbb hostelekben már 5 euró alatt kaphatunk egy ágyat, egy éjszakára (persze ezek több személyes úgynevezett “dorm room”-ok), 2 ágyas szobák pedig 15 eurótól (fejenként tehát 7,5 eurótól) foglalhatók. Ezek persze a legolcsóbb hostel-árak, a jellemző inkább a 6-7 euró egy ágyért, és kb. 20-25 euró egy kétszemélyes szobáért. A város rengeteg szállodájában is kb. innen indulnak az árak, a felső határ meg természetesen a csillagos ég. Mivel én Ukrajnában eddig szinte mindig éjszakai vonatokon aludtam, ezért odesszai szállásokkal csak minimális tapasztalatom van.

A kikötő épületén visszatükröződő belváros.

Gyakorlati tudnivalók

Odessza a magyar határtól (egész pontosan Csaptól) vonattal 1013km-re található. Mivel az utak Ukrajnában nincsenek túl jó állapotban, ezért nem érdemes ezt a hatalmas távolságot autóval megtenni. A busz szintén elég kényelmetlen ekkora távolságra, bár ha valaki nagyon szeretne egy lvovi átszállással el lehet jutni Ungvárról Odesszába. Bár Odesszának van nemzetközi repülőtere, jelenleg nincs közvetlen repülőjárat Budapestről. A legjobb választás a vonat, amivel aránylag kényelmesen el lehet jutni Budapestről Odesszába, mindössze egy, csapi, vagy munkácsi átszállással. A vonatos eljutásról bővebben az “Ukrajna: vonattal legnagyobb szomszédunkhoz” című cikkünkben olvashattok.

Villamos halad el a Privoz mellett, a háttérben a pályaudvar kupolája.

A városon belüli közlekedésre a kiterjedt trolibusz- és villamoshálózatot ajánlom. A trolibusz hálózat kissé kisebb területet fed le, cserébe, főleg a belvárosban, sűrűbb, mint a villamos, szinte minden második utcán megy valamilyen troli. A belvároson kívül a trolivonalak dél felé futnak ki, a repülőtérre például a 14-es trolival lehet eljutni. A villamoshálózat a város teljes területére kiterjed, a legészakibb üzemtől a legdélibb kikötőig eljuthatunk villamossal. Egy jegy 2 grivnyába (kb. 20Ft) kerül, és vagy a járművezetőtől, vagy egy kalauztól kell megvenni (ha van kalauz a villamoson/trolin, akkor tőle, egyébként a járművezetőtől).

Trolibuszok és egy villamos az egyik belvárosi végállomáson.

A villamoshálózatot igyekeznek rendbe tenni, sok szakaszt felújítottak az elmúlt években, de a hálózat nagyjához a szovjet idők óta nem nyúltak, így a villamosok sokszor elég lassan haladnak, erre nem árt felkészülni. A városban persze rengeteg buszjárat és marsrutka is közlekedik, turistaként azonban érdemes mégis a villamosnál, és a trolinál maradni, mert ezzel a két eszközzel szinte mindenhova el lehet jutni a városban, és a viszonylag kevés vonalon könnyebb kiigazodni. A pályaudvar környéke talán a legnagyobb tömegközlekedési csomópont, sok villamos-, és trolivonal végállomása van itt.

Villamosok a pályaudvar melletti végállomáson.

Ukrajnába magyar állampolgárok érvényes útlevéllel utazhatnak, utasbiztosítást természetesen nem árt kötni. Ha ne adj isten valaki elhagyná az útlevelét, akkor (EU-s állampolgárként) a városban működő görög konzulátuson kérhet segítséget (Deribaszivszka és Preobrazsenszka utca sarkán).

Katalin cárnő szobra belvárosban.

Remélem kedvet kaptatok egy odesszai kiruccanáshoz, higgyétek el, nem fogjátok megbánni!

Odessza egyik jelképe, a kikötőben álló búcsúzkodó szoborcsoport. Én is ezzel a képpel búcsúzom.

Ha tetszett, megosztásodat köszönjük!