Irán második legnagyobb városa a kb. 3 milliós Meshed (vagy angolosan: Mashhad). Iráni utam során nem volt kérdés, hogy ellátogatok ide, bár sokat nem tudtam a helyről. Nos, sokkal okosabb most se vagyok, de azért röviden leírom tapasztalataimat :).
A meshedi buszállomás.
Délről, Yazd felől érkeztem Meshedbe. Mivel Yazd nem épp a szomszédban van, az egész éjszakás buszozás után is csak kora-délelőttre sikerült megérkezni. Első dolgom volt az esti teheráni buszjegyek megvásárlása, még a buszállomáson. A buszállomást Izrael ellenes, és Palesztin barát plakátok tömege borította. Volt olyan is, amin a Hezbollah logója szerepelt. Érdekes volt ilyeneket látni, de persze nem ezért mentem.
Egy Izrael-ellenes plakát (Figyelem: A plakát nem tükrözi az oldal hivatalos álláspontját, pusztán illusztrációs céllal szerepel, és nem tekinthető állásfoglalásnak az izraeli-palesztin konfliktus tekintetében. Oldalunknak nem célja politikai viták eldöntése, vagy politikai vitákban egyik vagy másik oldal mellett történő kiállás, így jelen kép szerepeltetésével sincs ilyen célunk).
Egy másik plakát a buszállomáson (Figyelem: A plakát nem tükrözi az oldal hivatalos álláspontját, pusztán illusztrációs céllal szerepel, és nem tekinthető állásfoglalásnak az izraeli-palesztin konfliktus tekintetében. Oldalunknak nem célja politikai viták eldöntése, vagy politikai vitákban egyik vagy másik oldal mellett történő kiállás, így jelen kép szerepeltetésével sincs ilyen célunk).
Meshed fő látványossága Imam Reza mauzóleuma. Imam Reza a síiták 8-ik imámja volt. Mivel ő az egyetlen, aki a síita Iránban van eltemetve, így sírja fontos zarándokhely az irániak körében, évente 12 millióan zarándokolnak el ide. A buszállomásra érkezve egyszerű dolgom volt, a buszállomással szemben induló nyílegyenes Imam Reza sugárút egyenesen a szent mauzóleumhoz visz.
Tipikus meshedi utcakép úton Imam Reza mauzóleuma felé (Némethy András képe)
Az út kb. 4 km így kényelmesen sétálva egy óra alatt lehet megtenni. A város nem túl érdekfeszítő építészetileg, így útközben sem láttam semmi érdekeset. A mauzóleum-komplexum hatalmas területű, 598.000 négyzetméter, szinte egy külön kis negyed a városon belül. Hivatalosan csak muszlimok léphetnek be a komplexum területére, de hát ha az ember 4000 kilométerre elbuszozik/vonatozik, akkor csak nem fogja kihagyni az egyik legfontosabb látnivalót :).
A mauzóleum-komplexum bejárati része (Némethy András képe).
Így hát belógtam a komplexum területére, igaz a szent sírhoz nem akartam bemenni, mert egy ismerősöm járt már ott, és azt mondta elég ijesztő, nagy tumultus tud kialakulni ott. Odáig azonban nem is jutottam el, hogy a szent sír közelébe jussak, ugyanis rövid nézelődés után megszólalt a müezzin hangja. Mivel nem akartam, hogy feltűnjön kívül-állóságom, így inkább gyorsan elhagytam a területet.
A komplexum része több mecset, és persze maga a mauzóleum, köztük pedig hatalmas terek állnak az imádkozók rendelkezésére. (Némethy András képe)
A közeli bazárban nézelődtem egy kicsit, és ha már ott jártam, vettem igazi perzsa-szőnyeget (csak egy pici imaszőnyeget, hogy azért beférjen a hátizsákba 🙂 ). A bazárban sem töltöttem el túl sok időt, mivel korábban Iránban már bőven kijutott a bazár-élményből, így hamar telítődtem.
Vízipipák a bazárban.
Visszasétáltam a metróhoz, amivel kiutaztam a belváros szélén található Mellat-Parkba. Mivel ekkor már sokadik buszon töltött éjszakán voltam túl, így úgy éreztem, hogy egy kis pihenés nem árt. A délután hátralévő részében a parkban pihengettem, jól esett egy kicsit semmit tenni a hűs árnyat adó fák alatt. Irán többi városa annyi látnivalóval van tele, hogy erre nem nagyon van lehetőség. Meshed unalmassága ilyen szempontból jól jött ki, lehetett egy picit lazább napot tartani 🙂 .
Park-e-Melat.
Végül közeledett a busz indulása, így ismét metróra szálltam, és visszautaztam a belvárosba, hogy egy rövid sétával elérjem a buszállomást. Még várnom kellett egy kicsit, de hamarosan felszállhattam a teheráni buszra, és elhagytam Meshed nem túl festői városát.
A Melat park melletti metróállomás.
Iráni utam végén azt gondoltam, hogy talán Meshed volt a legkevésbé izgalmas város Iránban, így úgy gondoltam, hogy jó eséllyel ide soha nem fogok visszajönni. Milyen szeszélyes a sors, hogy egy év múlva mégis az egyik első iráni megálló Meshed volt közép-ázsiai utamon. Ennek persze technikai oka volt, Türkmenisztánból, Ashgabatból érkezve a határhoz ez a legközelebbi nagyváros. Így a türkmén-iráni határ közelében fekvő Quchanból Meshedbe vezetett utam, hogy továbbutazzak Qom felé.
Egy giccses szállodaépület (Csizmadia Réka képe)
Második alkalommal már sokat nem vártam Meshedtől, pénzt váltottam, és megpróbálkoztam, hogy esetleg van-e vonatjegy Teheránba vagy Qomba. Természetesen nem volt, így de legalább meg tudtam nézni az impozáns méretű pályaudvar épületét is. Ez után ismét a buszállomásra vezetett utam, és sikerült is jegyet vennem egy qomi buszra. A buszra túl sokat nem is kellett várni, így nem is hagytam el a buszállomás közvetlen környezetét, majd felszálltam a buszra, és ezzel végleg magam mögött hagytam Meshedet. Azóta sem tértem vissza, és egyelőre nem is tervezem.
Egy nem túl izgalmas beton-emlékmű Meshed egyik körforgalmában.
Meshed tehát összességében nem egy túl izgalmas város, ha valaki nagyon alaposan be akarja járni Iránt, akkor esetleg egy sokadik úton meg lehet látogatni, de ha valakinek csak egyszer van 1-2 hete Iránra, akkor ne vesztegesse az idejét meshedre. Legalábbis ez az én véleményem, de ha ti tudtok fantasztikusan jó helyeket, kommentben várom ezeket :).
Búcsúzóul egy életkép a meshedi buszállomásról.