Intravel

Karakol: Kelet-Kirgizisztán központja

Karakol Kirgizisztán észak-keleti részén, az Iszik-köl-tó keleti csücskétől néhány kilométerre helyezkedik el. A városban 67 ezren laknak, ezzel a negyedik legnagyobb település az országban. Mi Biskekből érkeztünk busszal, a 400 kilométeres utat nagyjából 6 óra alatt tettük meg.

dscf 4166Biskek – Karakol buszunk az egyik pihenőnél.

Már az út is gyönyörű volt, hiszen Biskektől nem messze beértünk a Tien-San hegységbe, és hosszan kanyarogtunk egy széles szurdokvölgyben. Egy helyen pihenni is megálltunk, így tudtam egy-két jobb képet is készíteni a hegyekről.

dscf 4163A Tien-San hegyei

Hamarosan elhagytuk a Tien-Sant, és kiértünk az Iszik-köl tó partjára. A világ kilencedik legnagyobb tava az Iszik-köl, méreteit jól jellemzi, hogy a szovjet időkben tengeralattjárós kiképzésekre, és fegyvertesztekre is használták a tavat, mely átlagosan 270 méter mély, legmélyebb pontja pedig 668 méterre (!) van a felszíntől (Csak az összehasonlítás végett: Az Adriai-tenger legmélyebb pontja 266 méter).

dscf 4186Az Iszik-köl tóról nem tudtam igazán jó képet készíteni a gyorsan suhanó busz miatt.

A nagyjából Hajdú-Bihar megyényi tó partján több órán át haladunk. A magas hegyek között fekvő tó impozáns látványt nyújt, bár néha a parttól messzebb haladunk. Végül a tó elhagyása után nem sokkal meg is érkezünk a karakoli buszállomásra.

dscf 4193A karakoli buszállomás

A buszállomás a város szélén található. Épületét jól láthatóan még a szovjet időkben emelték, az egykor impozáns buszállomás ma megkopottan sárgállik a egy kis utca szélén. A régi nagy forgalomra tervezett csarnokok visszhangzanak az ürességtől. A főhomlokzat freskói is a szovjet idők művészetének emlékei.

dscf 4191Biskek és Karakol jellegzetes épületei, buszok és a háttérben egy 70-es évekbeli Sci-fiből vett városkép üdvözli a Karakolbe érkezőket.

Nem időztünk sokat a buszállomáson, hanem a belváros felé vettük az irányt. Karakol egyik leghíresebb látnivalója a Dungan-mecset. A dunganok egy kínai eredetű, muszlim vallású népcsoport, akik az 1800-as évek végén menekültek el Kínából, üldöztetésük miatt. Az akkor már az Orosz Birodalomhoz tartozó közép-Ázsiában telepedtek le, leginkább a mai Kazahsztán és Kirgizisztán keleti részén. Az ő leszármazottaik élnek ma is Karakol városában.

dscf 4196A Dungan-mecset. 

A Dunganok mecsetje tagadhatatlanul kínai stílusban épült. A főleg fából készült, pagodás, gazdag díszítésű mecset inkább emlékeztet egy buddhista szentélyre, mint iszlám imaházra. A feliratok viszont arab (ujgur) írással készültek, ennyiben érződik azért az iszlám hatás.

dscf 4211A bejárat felett azért arab kalligráfiák vannak.

A mecsethez épp az imaidő végén értünk oda, így nem kellett sokat várni, hogy bemehessünk. Magába az épületbe turisták nem léphetnek be, bár a szabálynak értelmét nem láttuk, de a kérést tiszteletben tartottuk, így csak kívülről jártuk körbe az épületet. Mivel a mecset nem túl nagy, így a belső teret is elég jól be lehetett látni az ajtóból.

dscf 4205A mecset előtt.

A mecset megtekintése után folytattuk utunkat a belváros felé, amit rövidesen el is értünk. Itt a szokásos épületek sorakoztak egy hatalmas főtér körül: Megyei tanács, városháza, egyetem, színház stb. Ezen épületek egyike sem volt olyan érdekes, hogy eldobjuk az agyunkat, tipikus, szürke szovjet középületek voltak a 60-as 70-es évekből.

dscf 4226A karakoli egyetem épülete.

Sőt, azt is mondhatjuk, hogy a belváros már-már lehangolóan szürke. Ettől két dolog menti meg: Egyrészt szerencsére nem túl nagy, így mire igazán átjárna szovjetes szürke szomorúság, addigra ki is érünk belőle, másrészt itt szinte mindenhonnan látszanak a Tien-San hegyei, és ez azért ad egy hangulatot.

dscf 4219A belváros kissé lehangoló látképét is feldobta a Tien-San látványa.

Volt még a téren egy természetesen elmaradhatatlan Lenin-szobor, viszont ennél sokkal érdekesebb Juszup Abdrahmanov szobra. A keleties kirgiz arcvonások miatt elsőre akár egy Mao-szobornak is nézhetnénk, de nem erről van szó.

dscf 4231Azért Lenint se hagyjuk ki.

Juszup Abdrahmanov a frissen alapított Kirgiz SzSzK első miniszterelnöke volt (egész pontosan a címe a “Népbiztosok Tanácsának Elnöke”, remélem jól értelmezem, hogy ez kb. a mai miniszterelnöki pozíciónak felel meg) 1927 és 1933 között. Ahogy a legtöbb korai szovjet vezető, ő sem élte túl Sztálin nagy tisztogatásait. 1937-ben letartóztatták. A vádak a szokásosak voltak ellenne: Trockizmus, anti-Szovjet terrorista-diverzáns alakulatok támogatása/alapítása, a kirgiz nacionalizmus szítása, Kirgizisztán kiszakításának szándéka a Szovjetunióból, lepaktálás az angolokkal. Végül 1938-ban, alig 37 évesen végezték ki, 1958-ban rehabilitálták.

dscf 4221Juszup Abdrahmanov szobra

A főtér másik érdekessége a városi dicsőségfal volt. Ez rögtön két részre oszlott, voltak a magánemberek, és voltak a brigádok/cégek. A szovjet időket idéző falat láthatóan karban tartják és frissítik a mai napig. Láthatóan azonban nem mindenki ért egyet a “város hőseivel” így több embernek is rajzoltak bajuszt/szakállat vagy kisatírozták a szemét a képeken.

dscf 4228Karakol büszkeségei

Mivel ekkorra alaposan megéheztünk, ezért valami étterem-féleség után néztünk. Mivel több napja már csak közép-ázsiai ételeket ettünk, ezért most nem túl autentikusan egy pizzériába ültünk be. A pizzériában vízipipázni is lehetett, ezzel a lehetőséggel is éltünk. Elég lassan készültek el a pizzák, viszont jót készítettek. A pincérek édesek voltak, mert még kis szórólapot is hoztak, hogy ha ízlett a pizza, akkor házhoz szállítást is kérhetünk, Karakol egész területére, pedig elég egyértelmű volt, hogy nem helyiek vagyunk. Budapestre meg aligha szállítanak ki :).

dscf 4237Vízipipa mellett várjuk a pizzát. A piros sátortető adja kép furcsa színét.

A pipa, és a lassan sülő pizza miatt elég sokat töltöttünk a pizzériában. Ennek meglett a böjtje, mert sajnos mire a pizzéria után kiértünk a város másik fő látványosságához, a Szent Háromság templomhoz, az már zárva volt. Csak néhány perccel maradtunk le, ez kissé bosszantott. Az orosz ortodox fatemplomot így csak a kerítés résein át néztük meg, ami nagy kár, mert nagyon szép templomról van szó.

dscf 4246Az orosz-ortodox templom.

Nem jártunk ilyen rosszul a főút végén található Győzelem parkkal, az még nyitva volt. A második világháborús győzelemre megemlékező park igen kellemes volt, bár a központi része, a szobrokkal, emléktáblákkal kissé kopottas volt, a többi rész aránylag szépen rendben volt tartva.

dscf 4257A Győzelem-park

Az egyik padon ülve hosszan figyeltük amint zajlik az élet. A gyerekeiket kihozó szülők, a bulizó tinik mellett a legérdekesebb talán az az esküvői menet volt, melynek fotózása a hősi szobrok előtt zajlott.

dscf 4264Ugye ti is szeretnétek, ha ez lenne az esküvői fotóitok háttere? (Külön felhívnám a figyelmet az emlékmű közepén elhelyezett utcai-közvilágítás lámpára, mely itt a szobor esti díszkivilágítását hivatott nem túl esztétikus módon megoldani)

Ahogy erősen estébe hajlott az idő, nem maradhattunk tovább, hiszen este 9-kor indult vissza éjszakai buszunk Biskekbe. Így ismét végigsétáltunk a naplementében fürdő városon. A buszállomással szemben található lakótelepen még bementünk egy puritánabb mecsetbe kicsit körülnézni, majd visszamentünk a buszállomásra.

dscf 4274Külvárosi életkép

Megvettük a jegyeinket, és a hátralévő kb. fél órát a buszállomáson töltöttük. Végül este 9-kor menetrend szerint el is indultunk, hogy másnap reggel 6-ra Biskekbe érjünk. De ez már egy másik történet.

dscf 4279Környezetvédelmi témájú óriás-plakát, melyen az Iszik-köl tavat halként ábrázolják. A tó alakja a valóságban is hasonlít egy kicsit egy halra.

Ha tetszett, megosztásodat köszönjük!

Ez is érdekelhet

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.