Ukrajna telis-tele van történelmi kis- és nagyvárosokkal. Több településen is maradtak fenn középkori várak, erődítmények. Ezek közül Magyarországon természetesen a kárpátaljaiak, Ungvár, Munkács vagy épp Huszt vára ismert. Ezen kívül azonban van egy másik komoly végvár rendszer, amely a Dnyeszter-folyó mentén húzódik végig. Ennek egyes részei Moldovában vannak (pl.: Soroca, Bender), más részei viszont Ukrajna területére esnek (pl.: Hotin, Belgorod-Dnyesztrovszkij vagy épp mai cikkünk témája Kamjanec-Pogyilszkij). Ezen végvárak, akárcsak magyar testvéreik, főleg az Oszmán Birodalom távoltartására épültek, ezt a feladatot aztán több-kevesebb sikerrel végezték. Ma ezen várak közül az egyik legszebbről lesz szó, és természetesen Kamjanec-Pogyilszkij egyéb látnivalóit is bemutatjuk.

Kamjanec-Pogyilszkij látképe.

A városba vonattal érkezve az utazó nem sokat tapasztalhat a város szépségéből. A tipikus szovjet lakótelep szélén álló állomásépület a 60-as, 70-es éveket idézi. Az itteni látkép alapján akár Ukrajna legunalmasabb városa is lehetne Kamjanec-Pogyilszkij. Az egyetlen árulkodó jel, a váróterem ablakát díszítő festettüveg-kép, melyen a vár látható.

Festettüveg-ablak a vasútállomáson.

Az állomástól jó 4,5km-t kell sétálni a várig. Az út eleje egy lakótelepen vezet keresztül, majd a tipikus, szovjet-kori városközponton kell átvágni. Itt a nem túl izgalmas városháza-tankemlékmű-októberi forradalom emlékmű szovjet-szentháromság látható. Aki még egyáltalán nem volt az egykori Szovjetunió területén és még nem látott ilyeneket, annak esetleg érdemes ezen a részen is körülnézni, de egyébként ez a része a városnak hanyagolható. Én személy szerint már annyi tankos emlékművet láttam, hogy azokkal egy közepes országot le lehetne győzni, így nem szenteltem túl sok időt ezeknek az emlékműveknek.

A városháza kifejezetten unalmas…

A szovjet idők emléke a mai napig működő városi dicsőségfal :).

Innen viszont már nincs messze a történelmi óváros, melyet szinte teljesen körülölel a Szmotrics-folyó. A folyó egy közel 40 méter mély szurdokban folyik, az ezt szegélyező drámai sziklafalak tetején ül a város. A szurdok felett egy 136m hosszú, 38 méter magas viadukt ível át, ezen átkelve meg is érkezünk az óvárosba.

Viadukt az óvárosba.

Az óváros egy kb. 300mX600m-es magaslaton terül el, melyet, mint fentebb is írtam, szinte teljesen körülölel a Szmotrics-folyó kanyonja. A pici területen rengeteg érdekes látnivaló található. A város a történelem nagy részében hol Lengyelországhoz, hol Oroszországhoz tartozott, így elég erős a lengyel hatás. Ezt a sok katolikus templom is jelzi, a kis területen 5-6 templom található. Ezek közül az egyik, a Szentháromság Templom rögtön a hídfőnél fogadja a városba látogatót.

A Szentháromság templom részlete.

Bár a Szentháromság Templom is érdekes, középkorias megjelenésével, az óvároslegérdekesebb katolikus temploma a Péter és Pál katedrális. Ez az épület ugyanis nagyon szép lenyomata a város történelmének. Kamjanec-Pogyilszkij ugyanis rövid időre oszmán uralom alá került (egész pontosan 1672-től 1699-ig volt a Podóliai Vilayet székhelye). Ekkor a templomot átalakították mecsetté, ezt úgy oldották meg, hogy a templom tornyát lebontották, és helyére egy minaretet emeltek. Mikor később a lengyelek visszakapták a területet, ők nem bontották le a minaretet, csak a félholdat vették le a tetejéről, helyére pedig Szűz Mária aranyozott szobra került.

Katolikus katedrális, Szűz Máriás minarettel…

Magyarországon azt tanítják, hogy az Egri Minaret az Oszmán Birodalom legészakibb építészeti emléke. Ez nem igaz, ugyanis Kamjanec-Pogyilszkij nagyjából Kassával fekszik egy vonalban, tehát ha csak kicsivel is, de északabbra található mint Eger, tehát az itteni minaret torony a világ legészakibb oszmán építészeti emléke. A katolikus templomhoz épített minareten álló Szűz Mária szobor ráadásul a történelmi korok egymásra rétegződésének is szép példája. Persze maga a templom többi része is szép, de annyira nem különleges, mint a minaret. Azért persze érdemes benézni.

A világ legészakibb oszmán építészeti emléke.

Ha elég volt már a templomokból, akkor is van még mit nézni az óvárosban. A régi városháza (melyre ma is lengyel néven, “Ratus”-ként hivatkoznak) is megér egy misét :). A városháza körül egy kis parkban pihenhetünk egyet.

A régi városháza.

Pihenés után érdemes még kicsit sétálgatni az óvárosi utcákon. A házak nagy része középkori, vagy kora-újkori eredetű. A történelmi hangulatba sajnos itt-ott belerondít egy új építkezés, de összességében így is csodálatos a város képe. A macskaköves utcákon 1-2 órát simán el lehet csavarogni.

Óvárosi utca.

Középkori épületek, és sok-sok Lada…

Az óváros után jön Kamjanec-Pogyilszkij fő attrakciója a vár. Már a megközelítése is lélegzetelállító. Kibukkanva az óvárosból, egyszer csak a szemünk elé tárul, a szűk viadukt, ami az óvárost a várral összeköti, mögötte pedig a vár. Mint fentebb írtam, a Szmotrics folyó szinte teljesen körül öleli az óvárost. Nos ez annyira így van, hogy a folyó önmagától alig 20 méterre folyik, a két ág között csak a 24-28 méter magas, 7 méter széles, 86 méter hosszú Zamkovi-Miszt nevű híd áll.

A város fő attrakciója, a vár.

Az óváros, és a vár elhelyezkedése, valamint az ezeket körbefolyó Szmotrics.

A híd mögött pedig a vár tornyai, bástyái és falai uralják a látképet. Nagy Péter orosz cár kétszer is ellátogatott a városba, és lenyűgözte a vár látványa. Nos, egyet kell értsék a nagy uralkodóval :). A várnak azonban magyar vonatkozása is van, ugyanis Báthory István lengyel királyként megerősíttette azt.

A vár tornyai.

A vár nagyon jó állapotban maradt fenn, ennek oka, hogy bár Lengyelország második felosztása után elvesztette védelmi jelentőségét, a komoly erődítményt nem akarták feladat nélkül hagyni, így 1816-tól 1914-ig börtönként működött. A vár kiemelkedő történelmi értéket az amúgy történelem-rombolásban erős Szovjet vezetés is felismerte, így már 1928-ban kiemelkedő történelmi-kulturális emléknek nyilvánították a várat. Az 1930-as évek elején döntöttek egy múzeum kialakításáról, és a rövidesen megnyíló múzeumot már az 1930-as évek végén évi 300.000 látogató látogatta!

A vár udvara, a jobb oldali épületekben működnek a különböző múzeumok.

A párszáz forintos belépőt magyarként kigazdálkodni gyerekjáték, így mindenképpen megéri bemenni. A várban alapvetően a középkori várakban megszokott íjászkodás/kirakodóvásár/múzeum vonalon mozognak a programok. A múzeum a vár és a város történetét mutatja be, a legújabb kori ukrán politika ízlésének megfelelően erősen kihangsúlyozva a szovjet “megszállás” korát. Ez már csak azért is kényelmes, mert ebből a korból érhető el a legtöbb tárgyi emlék :). Azért persze érdemes benézni a múzeumba, mikor én voltam plusz pénzt sem kértek érte, így a Lenin utca tábla, és a Junoszty tévé nézegetése belefér.

Lenin-sugárút táblája a múzeumban.

A várban természetesen fel lehet mászni a falakra és a bástyákba is. Innen remek kilátás nyílik Kamjanec-Pogyilszkijra, és a Szmotrics-folyó kanyargós völgyére. A várban simán el lehet tölteni akár 3-4 órát is. Vigyázni kell azonban, ugyanis az ukrán viszonyok között rengeteg turistára rárepültek a lehúzós vállalkozók is, akik leginkább mindenféle állattal való együtt-fotózkodásért kérnek el pofátlanul sokat. Nem kell azonban tartani tőlük, nem agresszívek, csak érdemes résen lenni, és nem igent mondani olyan szolgáltatásra, amit nem feltétlenül akarunk, vagy aminek nem tudjuk a pontos árát.

Kilátás a várból az óvárosra.

A várfalon kívül az egykori erődítéshez tartozó sánc-rendszer található. Erre is érdemes rászánni egy kis időt, ugyanis innen is remek kilátás nyílik a várra, valamint a mögötte elterülő óvárosra. Sokkal tovább azonban nem érdemes sétálni, innen kifelé már csak jellegtelen kertes-házas külvárosi utcák következnek mindenféle érdemi látnivaló nélkül.

Reggel, mikor megérkeztünk, a vár még sejtelmes ködbe burkolózott. A kép akár Skóciában is készülhetett volna :).

Miután felszállt a köd, csodálatos látványban lehetett részünk.

A vártól visszafele a vasútállomáshoz (vagy a buszállomáshoz) nem nagyon van más út, mint amin jöttünk (illetve ami van az elég nagy kerülő). Ez nem is baj, így még egyszer végig lehet menni a történelmi utcákon, át lehet kelni a bámulatos szurdokvölgy felett átívelő hidakon, és a város számtalan parkjának egyikében is meg lehet még egyet pihenni visszaindulás előtt.

Visszafele ismét az óvároson keresztül vezet utunk.

Összességében Kamjanec-Pogyilszkijban simán el lehet tölteni egy teljes napot, nem fogtok unatkozni! Az alig 100 ezres várost leginkább Kijevből lehet megközelíteni éjszakai vonattal, illetve a megyeszékhely Hmelnickijből van napi két-három elővárosi vonat, illetve temérdek busz. Arról, hogy hogyan juthattok el Kijevbe, vagy épp Hmelnickijbe, itt olvashattok bővebben: Ukrajna, vonattal legnagyobb szomszédunkhoz .

Óvárosi utcarészlet.

Ha tetszett, megosztásodat köszönjük!