A selyemútról leginkább Üzbegisztán híres városai, Khíva, Bukhara és Szamarkand juthatnak eszünkbe, ami nem is véletlen, hiszen ezek a legszebb selyemúti városok. Azonban a selyemút Perzsiától Kínáig számos kereskedővárost, erődöt és karavánszerájt tartott el, így jutott ezekből Tádzsikisztánba is. Mai cikkünk témája Hisszar, ami közel sem olyan szép, mint mondjuk Khíva, de ha az ember Dusanbéban jár, akkor érdemes kiugrani Hisszarba is.

Selyemúti hangulat…

Bár közigazgatásilag nem tartozik Dusanbéhez, Hisszar meglátogatása gyakorlatilag egy dusanbei programnak tekinthető, a város alig fél órára van a tádzsik főváros határától. Az Iszmail Szomoni sugárút végéről taxival, vagy marsrutkával közelíthetjük meg Hisszart. Taxival egészen az erődig vitethetjük magunkat, a marsrutkák viszont csak a város központjában található Főtérig mennek, innen mindenképpen taxival kell tovább utazni (a Főtértől az erőd még kb. 5 kilométer, így gyalogolni nem érdemes).

Hisszar központja, a kép jobb szélén, hátul látszik a rengeteg kisbusz, amelyek Dusanbéba indulnak (Némethy András fényképe).

A Főtéren hatalmas a nyüzsgés, a teret egyik oldalról egy nagyobb piac, másik oldalról pedig a kissé kaotikus marsrutka-állomás határolja. Érdemes egyébként legalább az egyik irányba marsrutkával utazni, hogy kicsit belelássunk egy tádzsik vidéki város életébe. A piacot mindenképpen érdemes körüljárni, felejthetetlen élmény lesz :).

A hisszari piac… (Némethy András képe).

A marsrutka-állomáson nem kell megijedni a rengeteg indulásra kész kisbusztól. Rengeteg vezető álldogál a busza mellett. Ha nem is ismerjük a cirill abc-t, csak ismételgessük, hogy „Dusanbe”, és előbb úton leszünk, mint gondolnánk. Az erődből és az azt körülvevő egykori karaván-szerájokból és medresszékből nem sok maradt, ettől függetlenül érdemes kilátogatni ide, hiszen Dusanbe fiatalsága miatt ott nem találhatunk ilyen régi épületeket.

Sok épületből csak az alapok maradtak meg.

Az egyik régi karavánszeráj épületében egy történeti múzeum van berendezve. A múzeum kiállítási anyagát elég régen frissíthették utoljára, ugyanis kb. a fele különböző szovjet csapatok hősies helytállásáról, május elsejei ünnepekről, és a kolhozokban elért hatalmas eredményekről szól. Így a múzeum alkalmasabb a letűnt szovjet propaganda felidézésére, mint a környék múltjának megismerésére. Összességében azonban a múzeum megéri azt a néhány szomonit, amit elkérnek érte.

A múzeumnak otthont adó karaván-szeráj ősrégi épülete.

A múzeumban még dübörög a szovjet propaganda…

A múzeum mellett egy régi medressze áll, ebbe ottjártunkkor nem lehetett bemenni. Az erődből maradt a legkevesebb, a néhai falakra csak egy körbehúzódó gátszerű dombvonulat emlékeztet, egyedül az egykori kaput állították helyre. Ez viszont szinte világít, annyira elüt a környezetétől, így egyből láthatja minden arra járó, hogy nem eredeti épületről van szó.

Az erőd helyreállított bejárata.

Az erődön azonban folyamatosan dolgoznak, műholdképek alapján úgy néz ki, hogy egész nagy részt helyreállítottak már. Amikor ott jártunk, akkor is nagyon büszkén mesélte az egyik őr, hogy még az elnök is hamarosan oda látogat (és ugye ez egy ilyen országban nagy szó).

Az erőd nagy részét inkább csak sejteni lehet…

Jól látható, hogy ezek a falak és tornyok mindössze pár évesek.

Hisszar tehát közel sem a legérdekesebb selyemúti város, de a fiatal Dusanbe mellett mégiscsak a legautentikusabban régies település. Éppen ezért én mindenkinek ajánlom, hogy tegyen egy kanyart ide, ha legalább 2-3 napot eltölt Dusanbében. Akik esetleg csak egy napra állnak meg Dusanbéban, azoknak viszont nem biztos, hogy belefér a programjába Hisszar is.

Hisszari hangulat.

Ha tetszett, megosztásodat köszönjük!