Grúzia középső részén található az alig 50-ezres Gori. A város nem lenne különösebben érdekes a többi hasonló méretű városhoz képest, ha nem itt született volna Sztálin, a Szovjetunió leg-véreskezűbb diktátora. A városban 2011-ben töltöttünk el néhány órát. Éjszakai vonattal érkeztünk Zugdidiből, és még délelőtt tovább indultunk Tbiliszi felé.
Emléktábla Sztálin szülőházán. A felirat grúzul és oroszul van, ez áll rajta: “Itt született 1879 december 21.-én és itt töltötte gyerekkorát 1883-ig I.V. Sztálin”
A vonatról hajnali 5-kor szálltunk le a Gori szélén található állomáson. Még sötét volt, és rögtön feltűnt, hogy a város fele nézve is gyanús sötétség uralkodik. Mint kiderült, Goriban nincs működő közvilágítás, így vaksötétben indultunk el a város felé. A vasútállomástól a fő attrakcióig, Sztálin szülőházáig vezető sugárutat stílusosan Sztálin sugárútnak hívják a mai napig.
Az állomástól a város központba vezető Sztálin-sugárút egyik utcanév táblája.
A grúzoknak erősen felemás érzései vannak Sztálinnal kapcsolatban. Természetesen elítélik a szovjet diktátorként általa elkövetett embertelen tetteket, és ilyen formán kicsit szégyellik is grúzságát. Másik oldalról viszont valóságos hős, hiszen grúz falusi gyerekként, nemcsak hogy a világ egyik leghatalmasabb birodalmának lett vezetője, de még a második világháborút is megnyerte.
Sztálin szobra.
Ahogy haladtunk befelé a városba, megpillantottuk az első kivilágított épületet, a városháza impozáns palotáját. Az üvegkupolás épület akár egy ország parlamentje is lehetne, annyira grandiózusra sikerült. Ezen a téren állt régen Sztálin hatalmas szobra, mely azon kevés Sztálin szobrok egyike volt, mely túlélte a hruscsovi de-sztalinizációt. Sőt, még a rendszerváltást is bőven túlélte, a 2008-as grúz-orosz háború után, az ország nyugati orientációjának jegyében távolították csak el 2010-ben.
A városháza épülete kora hajnalban.
A városházától már nem volt messze Sztálin szülőháza, mely egy takaros kis park közepén állt. A park különlegessége az volt, hogy itt szintén volt működő világítás. Itt megreggeliztünk, hogy addig is kicsit világosodjon. Amikor már úgy éreztük, hogy elég világos van, körbejártuk a területet.
A Sztálin-múzeum előtti kis park.
Igazából 3 látnivaló alkotja a „Sztálin-szülőháza komplexum”-ot: Maga az apró ház, melyben Sztálin született, egy Sztálin-múzeum és Sztálin saját vasúti kocsija, mely a múzeum mellett van kiállítva. A szülőház fölé egy hatalmas pavilont emeltek, ez védi az épületet. A múzeum ezen a korai órán még nem volt nyitva, úgyhogy nem tekintettük meg. A ház és a múzeum közötti téren egy kisebb Sztálin-szobor áll, ennyi maradhatott a diktátorból. A vasúti kocsi az épület oldalánál sajnos szintén nem volt megtekinthető ezen a korai órán.
Sztálin szülőháza a pavilon alatt, mögötte a múzeum (Csizmadia Réka fényképe).
A Sztálin-háznál töltött rövidke idő után még volt időnk a tbiliszii vonat indulásáig, így egy picit még körül néztünk a városban. Gori ugyanis nem csak a Sztálin-házból áll. Alig egy utcányira emelkedett az a kis hegy, melyen a városi erőd áll. Az erődbe nem mentünk fel, de az alatta található érdekes szoborparkot megnéztük. A 7, középkori lovagra emlékeztető szobor, állítólag a második világháborúban egy német bombázásban itt meghalt 7 testvérre utal.
A lovagszobrok a vár tövében.
A szoborparkkal szemben található a városi katedrális, ez még említésre méltó a városban. Lassan visszaindultunk a vasútállomás felé. Érdekesség, hogy a főút mentén több éjjel-nappali bolt is volt, ám szinte mindegyik zárva volt. Úgy látszik a grúzoknál kicsit mást jelent az éjjel-nappali. Végül egyet találtunk, ami nyitva volt, így itt tudtunk kicsit vásárolni.
Zárva lévő éjjel-nappali…
A vásárlás után folytattuk az utunkat. Most, hogy kivilágosodott láttuk csak, hogy milyen szép környezetben fekszik a vasútállomás. A város határában a Kura-folyó és a hegyek közötti kis részen építették ki a vasutat.
A Kura-folyó, mögötte a vasút és a hegyek.
Átkeltünk a folyón, és az állomáson megvettük a jegyeinket Tbiliszibe. Kicsit még várnunk kellett a vonatra, ám hamarosan felszálltunk, és tovább utaztunk Tbiliszi felé.
Vonat Gori vasútállomásán.
Felmerülhet a kérdés, hogy mi volt az értelme, hogy így mindössze 3-4 órát töltöttünk el Goriban. Az az igazság, hogy sajnos a rövid szabadság miatt csak ennyi fért bele. Grúzia nagyon sok izgalmas, és szép helyet tartogat az utazónak. Mivel vonattal útba esett a város, így úgy voltunk vele, hogy rövid időre megszakítjuk utunkat, de egy egész nap azért sok lett volna. Dönthettünk volna persze úgy is, hogy egyáltalán nem szállunk le Goriban, de akkor még ennyit sem láttunk volna belőle. Azt gondolom, hogy a semminél még ez is több, Grúziába pedig még úgyis vissza fogok menni, és ha egyszer lesz alkalmam, akkor alaposabban is körül fogok nézni Goriban is. Végezetül jöjjön még néhány kép, mely a cikkbe nem fért be:
Sztálin vonatkocsija (Csizmadia Réka fényképe).
A Kaukázusba (és ezáltal Grúziába) való szárazföldi, vonatos-buszos eljutási lehetőségeket korábban bemutattuk egy cikkben, ezt ide kattintva olvashatjátok el: Szárazföldön a Kaukázusba. Aki persze nem akar ilyen messzire busszal/vonattal utazni, az repülővel is utazhat, Budapestről hetente kétszer Kutaisibe.
A gorii katedrális.
Kutaisiből elvileg naponta több direkt busz is van Goriba, sőt kifejezetten a reptérről közvetlenül is jöhetünk ide, a tbiliszii busszal, mely itt is megáll.
Végül pedig a vár.
Azért már arrafelé is sok fejlődés volt, szerencsére a parkot rendezték, a vár köré is kerítés és virágos park került. A múzeumot nem találtuk túl érdekfeszítőnek (ennek részben oka lehet, hogy maguk sem tudják hová tegyék Sztálint), a belépőjegy drága, a szuvenírbolt még drágább. Lehet kérni idegenvezetést, angolul is.
Pingback: Zugdidi, Grúzia egy kevésbé ismert városa - Intravel
Pár napja jártam Goriban, megnéztem a Sztálin múzeumot és a várat. A múzeumba 15 lari a belépő ami nem olcsó. A várból szép kilátás van a hegyekre de semmi extra. A közlekedés viszont elég rossz, mivel Gori a főúttól délre esik, ezért a legtöbb nyugati irányba tartó marshrutka nem áll meg. Tbilisziben a pályaudvaron nem is találtam csak Goriba menő marsrutkát, a Kutaiszibe tartó marsrutka sofőre azt mondta, hogy kiszállhatunk az autópályán, onnan pedig be tudunk menni valahogy. Végül egy 7 személyes japán import jobb kormányos Toyotára láttam kiírva, hogy Gori 5 lari, így azzal mentünk. A szívás viszont Goriban kezdődött, mikor Kutaiszibe szerettünk volna eljutni. Kiderült, hogy egy darab marsrutka megy, az is reggel 9:30-kor… De nem csak oda, hanem semmi nyugatabbra fekvő nagyobb városba se, pedig ha csak Zestaponiba vagy bárhova (akár Bordzsomiba) Kutaisi felé elvittek volna annak örülök. Vonat van de csak este. Így végül taxiztunk. A helyi taxisok sokkal bunkóbbak és átverősebbek voltak, mint amit máshol Grúziában tapasztaltam. Egyikkel megegyeztem, hogy 100 lari Kutaiszi, két perc múlva már azt mondta, hogy 120-ban egyeztünk meg. Otthagytam a francba. Végül a maxim nevű grúz taxis appal (amit nagyon ajánlok mindenkinek) rendeltem taxit ami elvitt minket Kutaiszibe 93 lariért (5-en voltunk így egész olcsón kijöttünk). Összességében azt tudom mondani, hogy akit nem érdekel a múzeum vagy nem akarja elmondani, hogy járt Sztálin szülőházánál annak teljesen fölösleges Goriba mennie, ezer jobb hely van Grúziában. Ha meg valaki menni akar, akkor azt ajánlom, hogy Tbilisziből menjen és utána vissza Tbiliszibe. Pár óra bőven elég a városra.
Köszi az infókat. Mi úgy voltunk, hogy éjszakai vonatról szálltunk re kora hajnalban, pár óra alatt megnéztük a várost, majd reggeli vonattal mentünk tovább Tbiliszibe. Ennél többet nagyon tényleg nem ér a város.
Ha csak Sztálin szülőháza érdekel valakit akkor tényleg ez a legjobb megoldás. De a múzem csak 10-kor nyit, így ha valaki azt is megnézné akkor bonyolultabb. Így azoknak azt ajánlom, hogy akkor menjenek, ha több napot vannak Tbilisziben, és oda is mennek vissza. Persze a taxi se drága, mármint így, hogy többen voltunk akkor nem, de egyedül nem örültem volna annak, hogy 100 lariból jutok Kutaiszibe