A Budapesti járdakiállításról szóló cikkünkben is kifejtettük már, hogy nem mindig kell nagyon messzire utazni ahhoz, hogy érdekes élményekben legyen részünk. Mai cikkünk is ezt bizonyítja.
A remek Budapest Art Week keretén belül került sor a “Metróhuzat – vezetett túra az M4-es metró vonalán” című eseményre. Amint a neve is mutatja, ez egy vezetett séta volt, mely során megismerhettük az M4-es metró állomásainak művészeti, építészeti értékeit. A vezető nem akárki volt: Erő Zoltán, a 4-es metró építész generáltervezője, az építészeti koncepció kitalálója, 4 állomás vezető-tervezője mutatta be az egyes állomásokat. Segítségére volt még Hatvani Ádám a Sporaarchitects építészirodától. Ez az iroda tervezte a Szent Gellért tér és a Fővám tér állomásokat.
Erő Zoltán itt épp a résfalas állomásépítési technológiát szemlélteti.
A túrán való részvételt regisztrációhoz kötötték és mindössze egyszer tartották meg kb. 20 szerencsés érdeklődőnek. Nagyon örültünk, hogy bekerültünk. A séta a Gellért térről indult és a két végállomás, valamint a Móricz Zsigmond körtér kivételével az összes állomást érintette. A túra közel 3 órán át tartott,és végig izgalmas, érdekes volt, megérte elmenni. Itt most nem írnánk le mindent aprólékosan, inkább néhány érdekességet emelnénk ki, amiket talán ti sem tudtatok. Következzenek pontokba szedve azok az érdekességek, melyeket a túra során hallottunk:
- Az elején túlesek a negatívumokon, hibákon. A leginkább a Kálvin téren látható, de máshol is megfigyelhető porosodás, koszolódás sajnos részben az építészek hibája. Bevallásuk szerint nem gondolták volna, hogy ennyire gyorsan poros, koszos lesz a Kálvin téri állomás, így a napi takarításával sem számoltak. Úgy tervezték, hogy pár évente, ipari alpinisták fogják majd takarítani ezeket a felületeket Viszont sok olyan helyen is van por, és kosz, ahonnan le lehetne takarítani, ilyen például a Bikás park állomás fala, illetve az összes állomáson a kis zajfogó “kerítés” a peronnal átellenben. Az, hogy ezek is koszosak egyértelműen az üzemeltető hibája.
- A Bikás park állomás hatalmas üvegfelületeibe különböző növényi minták vannak belemaratva, sajnos ezek sem sikerültek, az állomás fényviszonyai mellett alig látszanak, így ez nem érte meg a ráfordított munkát.
A Bikás park jellegzetes teteje jól sikerült, sajnos az üvegbe mart mintákról ez már nem mondható el.
Ennyit a negatív dolgokról, jöjjenek a pozitívumok, érdekességek:
- A projektben 2004-ig nem vettek részt építészek. Az addig elkészült tervek, kizárólag mérnöki szemmel készültek, a vasúthatósági engedély megszerzéséhez csak a vasútüzem működőképességét, illetve azt kellett bemutatni, hogy az utasok a vonatoktól fel tudnak jönni a felszínre. Az eredeti tervek így szűk, álmennyezettel borított állomásokról szóltak. Ezek szerkezete hasonló lett volna a mai állomások szerkezetéhez, ám a felszíntől a peronszintig be lett volna építve olyan szintekkel, melyeket semmire nem használtak volna.
- Teljesen véletlen, de az egész vonalnak van egy “ritmusa” vagy “szimmetriája”. Középen van a Duna, attól keletre és nyugatra is 5-5 állomás van. A két Dunaparti állomás szinte ugyanolyan. Aztán jön mindkét irányba egy-egy nagy közlekedési csomópont (Kálvin tér, Móricz Zsigmond körtér), utána egy-egy olyan állomás jön, ahol vásárcsarnok van (Újbuda-központ, Rákóczi tér), majd egy-egy olyan állomás jön, melyek egy park sarkában találhatóak (Bikás park, II. János Pál Pápa tér) és végül a két végállomás, melyek egy-egy pályaudvarnál találhatóak (Keleti és Kelenföld ugyebár). De egy olyan ritmus is van, hogy a nagy közlekedési csomópontok között 2-2 kisebb forgalmú megálló van mindig. Ez tehát nem tudatos tervezés eredménye, de érdekes, hogy pont így jött ki.
- Az építészi tervezés során cél volt az egységes arculat, építészeti koncepció megteremtése. Az elv az volt, hogy az állomások nagy, monumentális objektumok, melyeknek fő alkotóeleme a beton, a vas, és a rozsdás falak. Ezek alkotják az embernél jóval nagyobb léptékű elemeket (tartógerendák, falfelületek), amik sokszor ridegek, távolságtartóak. Az emberi léptékű elemeknél az üveg, a szövet, a fa jelenik meg, ebből készültek az állomási bútorok (pl.:padok), itt sokkal kifinomultabb díszítést, és barátságosabb dizájnt alkalmaztak.
Az emberléptékű berendezési tárgyakat igyekeztek barátságosra megcsinálni, így került textil és fa a padokra.
- A rengeteg látszóbeton és rozsda felület használatának célja volt egyrészt a metró szerkezetének megmutatása az utasnak, másrészt állítólag ez a felület sokkal kevesebb karbantartást igényel, elvileg 100 év múlva is nagyjából így fog kinézni. Ezért nem kell majd költségesen felújítani 30-40 évente, az állomásokat, szemben a többi metróval..
Az állomásokat a látszóbeton és a rozsda jellemzi.
- A Gellért téri állomás mozaikja 3 hónapig készült Olaszországban, egy ismétlődő mintáról van szó, melyet itt már csak fel kellett helyezni a falra, ez 2-3 hetet vett igénybe. Az olasz üzemben kétféle mozaikkockából lehetett választani, az olcsóbb érdekes módon mozaikszerűbb volt, mint a drágább, ami inkább műanyagnak tűnt, így esett az olcsóbbra a választás.
A Gellért tér talán a metró legszebb állomása.
- A Gellért térnél a koncepció része lett volna, hogy a beérkező szerelvény fénycsóvája végigfusson a mozaikon, ehhez azonban lejjebb kéne venni a fényerőt az állomáson, ezt azonban biztonsági okokból nem lehet megtenni, így a fényjáték elmarad.
Erő Zoltán mellett Hatvani Ádám a Gellért tér állomás egyik tervezője.
- A Fővám térre már nem maradt annyi pénz, így a színvilág egy picit egyszerűbb lett. A mozaikok egyébként ugyanabból az olaszországi üzemből valók, és ugyanaz a 6 szín került felhasználásra, mint a Gellért téren.
Az egyszínű részekből álló Fővám-tér sok szempontból a Gellért tér testvére.
- Az állomásokon tilos éghető anyagokat beépíteni, így komoly küzdelem zajlott azért, hogy a fából készült padok, deréktámaszok, és az üveglapok közé rakott textilművek bekerülhessenek az állomásokra.
A fából készült pad a metróban nem magától értetődő.
- A Fővám téren az építtetők először nem akarták engedni az egyszínű mozaikfalat, azt mondván, hogy az nem elég jó, legyen a fal itt is színes. Végül azt mondták az építészek, hogy a fal színes lesz, csak épp egyszínű. A Rákóczi térnél, ahol az állomás 3 alagútja szintén egy-egy színnel van borítva (piros-fehér és zöld), nem merült fel, hogy az egyszínű felület probléma lenne :).
A Fővám tér piros fala.
- A Rákóczi tér állomásnak a merevítését nem kereszt-tartókkal oldották meg, mint a többi állomáson, hanem, gyűrűvel. Ezekre a betongyűrűkre kerültek fel a Rákóczi család birtokainak nevei. Nem sokkal az átadás előtt, mikor már kész voltak az ominózus betongyűrűk, felmerült, hogy a teret nevezzék át Európa térnek. Az építészek nem igazán örültek volna ennek, hiszen a Rákóczi-családra építő koncepció már szó szerint kőbe volt vésve, így nem lett volna szerencsés az átnevezés.
- A Kálvin-térnél a hely szűkössége miatt alakult ilyen furán a felszínre vezető mozgólépcsők elrendezése. A falon lévő mozaikok Kodály Psalmus Hungaricus-ának kottáját és szövegét adják ki. Ez a minta fojtatódik kifelé az aluljáró fele, de ott már “értelmetlenül” (az oszlopokon lévő foltok nem adnak ki semmit).
A Psalmus Hungaricus szövege, illetve a furán álló mozgólépcsők.
- A Bikás park és a Kelenföld vasútállomás voltak a prototípus állomások, ezeket tervezték meg a leghamarabb, és ezek készültek el először, így sok mindent itt próbáltak ki, ami később a koncepció része lett.
- Újbuda központnál az állomás végén található hatalmas üvegfal jobb alsó tábláján a művész családjának kéz- és lábnyomait vehetik észre a szemfüles szemlélődők. Az üvegfal megvilágítását 2 lámpa biztosítja, melyeknek fényereje folyamatosan változik. Amíg az egyik elhalványul, addig a másik felerősödik, mindezt 3 perces ciklusban teszik, így egy hétvégi napon, amikor mondjuk 5 percet kell várni a metróra szinte mindig máshogy fog kinézni az üvegfal. Érdemes figyelni.
Kéz- és lábnyomok Újbuda-központnál.
- Szintén Újbuda-központnál a mennyezetet borító fémhálónak (? pontosan nem emlékszem, de ha jól jegyeztem meg, valami sűrű fémhálóról van szó) is érdekes a története. Eredetileg mindenféle fém-megmunkálással foglalkozó céget akartak felkérni az alkotás elkészítésére, de mindegyik nagyon magas árat kért, a munka speciális jellegére hivatkozva. Végül ugyanaz a művész, aki az üvegfalat készítette az állomás végére, elvállalta a feladatot. A 800 négyzetméternyi felületet egyedül hajtogatta meg kézzel!
Remélem érdekesnek találtátok ezt a kis összefoglalót, találtatok benne olyan információt, melyről még korábban nem tudtatok. Legközelebb, ha a 4-es metróval utaztok, járjatok nyitott szemmel!
A II.János Pál Pápa tér az egyszerűbb állomások közé tartozik.