Intravel

Bokáig merültünk a Cuha-szurdokban

Egy-egy hosszú hétvége kiváló alkalmat teremt rövidebb utazásokhoz, amik kibillentenek a hétköznapok monotonitásából és új élményekkel töltenek fel minket. A külföldi úti célok megismerése mellett fontosnak tartjuk, hogy hazánk városait, kulturális- és természeti értékeit is felfedezzük. Október végén egy hétvégét a Bakonyban töltöttünk első nap sétával a Cuha-völgyben, másnap pedig egy veszprémi városnézéssel színesítve a programot. Habár az időjárás nem kedvezett számunkra, mégsem bántuk meg választásunkat.

Az utazás napjainkban sok esetben egyet jelent a külföldre utazással. Lehetőleg minél izgalmasabb és egzotikusabb helyre „elvárt” utazni, amivel később sok-sok lájkot zsebelhetünk be a facebookon. Persze nem csak ezért utazunk, ám mégis érezhetünk egyfajta nyomást a környezetünkben a minél távolibb, egzotikusabb és extravagánsabb úticélok választására. Szerencsére azért Magyarország is sok szép helyet kínál az egyszeri utazónak, ahol rácsodálkozhat, pihenhet, felfedezhet. A Bakony is ilyen, ezért mi mellette döntöttünk.

Meredek sziklafal öleli körül a pihenőhelyet.

Meredek sziklafal öleli körül a pihenőhelyet. Ezen a képen nem látszik, de a sziklákon sziklamászókat is láttunk szép számmal.

A Bakony egyik legkedveltebb kirándulóhelye a Cuha-szurdok, amely habár vadregényes, mégis könnyen teljesíthető túraútvonalat kínál a túrázók számára. Gázlóival, meredek sziklafalaival és a ma már műemléki védelem alatt álló vasútvonalával a Cuha-szurdok egyedülállóan izgalmas és tartalmas kikapcsolódást kínál.

Budapest Déli pályaudvarról fél hétkor indult vonatunk Veszprém felé. A korai időpont ellenére nehéz volt páros szabad ülőhelyet találni a vonaton. Valószínűleg többen terveztek túrát a hétvégére, mivel sokak hátán méretes hátizsák díszelgett. A mi hátunkon csak egy amolyan „városi túlélő” darab, amit olykor a természetbe is magunkkal viszünk. Veszprém állomáson átszállás a Győr felé induló kis piros vonatra és a röpke 50 perccel később már a vinye.hu büfében a csempekályha kellemes melegsége mellett iszogattuk kinek-kinek ízlése szerint a kakaót és a forralt bort.

A Cuha-patak által vájt szurdok mentén a kiépített turistautakat követve megismerkedünk a természet erőivel. Mi a piros jelzést nyomán haladtunk. A legfontosabb tanulság azonban, hogy a megfelelően vízálló cipő nélkül szinte bizonyos, hogy nem fogjuk megúszni szárazon a patakot gyakran keresztülszelő gázlókon történő átkeléseket. Én igen hamar levettem a cipőm és mezítlábasan keltem át a patakon. Elsőre enyhén sokkoló a patak hideg vize, de aztán annyira jó érzés visszavenni a száraz cipőt, hogy szinte már vártam az újabb “merülést”. 🙂

Átkelés a patakon a Cuha-szurdokban

Valódi őszi wellness a patakon átkelés. 🙂

A természet csodálatos őszi színekbe öltözött körülöttünk: a sárga minden árnyalata visszaköszönt, itt-ott még zöldes árnyalatokkal keverten. Egyszerűen meseszép az ősz és erre minden évben ráeszmélek, újra és újra.

Ahogy már említettem, vonattal érkeztünk Vinyére, majd onnan sétáltunk Porva-Csesznek vasútállomásig. Ez csak 4 km volt ugyan, de mivel sokat fényképeztünk, illetve a Milleniumi emlékműnél 20 percet vártunk a vonatra, ezért lassan haladtunk. Közben sötét felhők is gyülekeztek az égen, ezért végül Porva-Csesznek állomáson megnéztük az ingyenesen látogatható vasúti kiállítást, ami egyébként meglepően sokszínű tematika mentén rendelkezik kiállítási tárgyakkal. Többek között a helyi civileknek a vasútvonal fenntartásáért vívott küzdelmét is bemutatja. Valamint felpróbálhatók az egykori vasúti dolgozók ruhái, ha valaki esetleg késztetést érezne egy kis átváltozásra. Mi nem próbáltuk fel egyiket sem, de egy különleges szelfizéshez mindenképp jól jöhetnek.

Vonat suhan át a völgyhídon.

20 percet vártunk rá, majd 2 perc alatt tovasuhant.

A vonat sajnos elég ritkán jár, ezért érdemes jól kiszámítottan érkezni, máskülönben akár 3-4 órát is várhatunk a legközelebbi járatra. A mi esetünkben csupán 2 órát kellett a kissé szeles időben eltölteni a helyi büfé szűkös kínálatából mazsolázva és a környéken kicsit még sétálgatva.

A nap végén kijelenthetjük, hogy a Cuha-szurdokot jó szívvel ajánljuk minden természetszerető olvasónk számára.

Ekkor jártunk itt: 2016. október 29-30.

Ha tetszett, megosztásodat köszönjük!

Egy gondolat ezen: “Bokáig merültünk a Cuha-szurdokban

  1. Pingback: Kellemes őszi túra Nagykovácsi és Budapest között - Intravel

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük