Tallinnban, Észtország fővárosában kétszer jártam, először 2008-ban, majd 2015-ben. Mindkét alkalommal Budapestről végig szárazföldön utazva, vonattal és busszal jutottam el idáig (sőt még tovább is, Tallinn csak egy köztes megálló volt Finnország felé). A város nem túl nagy kb. 400 ezren lakják, vagyis nagyjából dupla akkora, mint Debrecen.

Észtország a három Balti állam közül talán a legsikeresebb, a leg-skandinávosabb, és ez határozottan érezhető Tallinnon is. Rendezett utcák, modern- és felújított épületek, jó állapotú utak jellemzik a várost. Sajnos a skandináv-vonalat erősítik az árak is. Bár közel sem annyira drága Észtország, mint a skandináv országok, de azért a baltikum országai közül nekem úgy tűnt, hogy Észtország a legdrágább. Azonban azért itt-ott még érződik a szovjet múlt, melyet akármennyire is igyekszik, nem tudott teljesen maga mögött hagyni az ország.

A tallinni buszállomás.

Jó példa erre a buszállomási wc-vel megesett történetünk is. A wc, és a buszállomás is hiper-modern, akár Stockholmban is lehetnénk. A wc fizetős (ezzel nincs is baj), ember nincs is, csak be kell dobni a pénzt a forgókapuba, és már mehetünk is (skandinávos modernitás). Azonban az automata csak fémpénzt fogad el, és vissza nem tud adni (szovjetes megoldás!). Gondoltuk sebaj, veszünk valamit a helyi újságos kioszkban, és akkor lesz visszajáróból aprónk. A kioszk eszméletlen igényesen volt megcsinálva, a dizájn csodálatos volt (skandináv dizájn!). Viszont amikor 20 euróssal akartam fizetni a 3,5 eurónyi csokiért, a pénztáros elég mogorván közölte, hogy nem tud visszaadni, nincs-e kisebb. Mondtam, hogy nincs, erre elvette előlem a csokikat, bevágta maga mögé egy kis asztalra, és intett, hogy húzzak a francba (szovjetes ügyfélközpontúság :(). Mivel teljesen le voltam döbbenve, nem erősködtem, inkább eloldalogtam.

A buszállomás előtt egy régi Ikarus van kiállítva :).

Hozhatnék még ilyen példákat, de nem akarok ezzel teleírni oldalakat, lényeg, hogy egy ilyen elég furcsa kettősség figyelhető meg, ha az ember kicsit a város külső részein is megfordul.

Tallinnba egyértelműen az óváros miatt éri meg elutazni. A gazdag Hanza-városi múlttal rendelkező Tallinn központja gyönyörű. A szűk sikátorok, a középkori épületek, várfalak, templomok között sétálva szinte a középkorban érezhetjük magunkat. A baj az, hogy csak szinte, ugyanis rengeteg a turista. A rengeteg turista önmagában megnehezíti a hely kényelmes felfedezését, hiszen minden utcán hömpölygő tömeggel kell megbírkóznunk. Mi a végén szabályosan menekültünk az várból, annyira sokan voltak.

Óvárosi részlet.

De ha ez nem lenne elég, akkor a sok turistára ráépült az elengedhetetlen lehúzós-ipar. Kézműves terméknek álcázott kínai használati tárgyak, valóban kézműves, de aranyárban mért használati tárgyak, éttermek, mutatványosok, zenészek próbálják gyakorlatilag minden méteren megszabadítani az embereket az euróiktól. Ez sajnos elég kiábrándító, Prágában tapasztaltunk hasonlót, ott sem tetszett.

A főtér, tele turistákkal és standokkal.

Ettől függetlenül persze Tallinn van annyira szép, hogy muszáj megnézni, ha az ember erre jár. Csupán fel kell készülni ezekre a dolgokra, és ha nem ér meglepetésként, akkor annyira nem is lesz rossz az élmény. Budapestről leginkább Finnország felé esik útba Tallinn, de egy baltikumi körutazásnak is méltó végpontja lehet.

Az óváros kapcsán hosszasan sorolhatnám a különböző templomokat, kis utcákat, várfalakat, bástyákat, palotákat, de ezt kihagynám, így is elég hosszú lesz a cikk. A városházát és az előtte elterülő teret azért kiemelném. A gyönyörű középkori épület 1404-ben készült el, ezzel az egész Baltikum és Skandinávia legrégibb városházája. Az előtte elterülő tér (Raekoja plats) egyidős az épülettel. Érdekesség, hogy a téren 1441 óta állítanak minden évben karácsonyfát, ezzel ez az egyik legrégibb karácsonyfa-állítás a világon a maga több mint 570 évével.

A 600 éves városháza.

Mi azonban nem csak az óvárost néztük meg, hanem elsétáltunk a Kalajama negyedbe. Ez egy régi halásznegyede Tallinnak, 1-2 szintes faházak jellemzőek erre a részre. Igen hangulatos volt, és itt egy deka turistával nem találkoztunk, így békében nézelődhettünk. A halásznegyed túloldalán (nem túl meglepő módon) a tengerhez jutottunk ki.

A Kalajama-negyed egyik utcája, színes faházakkal.

Sosem voltam egy nagy strandoló típus, de a tengert bármikor, órákig el tudnám nézegetni. Valahogy a békésen hullámzó végtelen kékség megnyugtat. Itt a Finn-öböl partján esély sem volt fürdőzésre, a víz nagyon hideg volt, ráadásul nem is egy strandhoz értünk ki, hanem egy sima köves partszakaszhoz. Mégis hosszan ültünk a parton, néztük a hullámzó vizet, hallgattuk a sirályok sivalkodását.

A Finn-öböl partja Tallinnban.

Tallinnból másnap a Helsinkibe mentünk tovább hajóval. Ez a járat a Linnahall-kikötőből indul. Ennek érdekessége, hogy az 1980-as moszkvai olimpiára építették, ugyanis a vitorlásversenyekre a szárazföldi Moszkva nem volt alkalmas, így ezeket a számokat Tallinnban rendezték meg. A Linnahall nem konkrétan a versenyek helyszíne volt, erre a célra a város keleti részén alakítottak ki egy kikötőt, hanem egy sport- és kultúrközpont (eredeti neve a nagyon ötletes V.I. Lenin Sport- és Kultúrpalota volt). A létesítményben főleg koncerteket tartottak, nem tudom, hogy mennyire funkcionál napjainkban, ottjártunkkor elég elhagyatottnak tűnt (leszámítva persze a kikötőrészt).

A Linnahall a tenger felől nézve.

A Linnahall egy elég érdekes épület. Egyrészről pusztulat-ronda, másrészről látszik, hogy újonnan egész jól nézhetett ki, a formavilága is érdekes. Viszont jelenleg nagyon elhanyagolt, és ez elég lehangolóvá teszi az összképet. Nekünk, így hogy arra jártunk egyszer érdekes volt, de nem mondanám, hogy a Linnahall Tallinn kihagyhatatlan látnivalója lenne.

A szovjet idők maradványa az orosz felirat az észt mellett.

Összességében mindenképpen megéri ellátogatni Tallinnba, a gyönyörű középkori óváros miatt. Viszont fel kell készülni a hömpölygő turista-áradatra, és az ezzel járó, aránylag magasabb árszínvonalra. Ha ezekre előre felkészültök, akkor kellemes napokat tölthettek el Tallinnban!

A végére még egy kép a hangulatos óvárosról.

Ha tetszett, megosztásodat köszönjük!