Intravel

A “kommunista Transzinsztria”, avagy a “Szovjetunió utolsó darabja” mítosz

Internetes fórumokat, blogbejegyzéseket olvasva egyre többször találkozom a címben szereplő állításokkal. Az egykori Szovjetunió területe ma is fehér folt sokak számára, a legtöbben, ha el is utaznak erre, maximum egy-két rövid utat tesznek, így nyilván csak felületes ismereteket szereznek a régióról. Ezt a hatást az angol nyelvű médiában hatványozottan tetten érhetjük, hiszen ők soha nem is éltek kommunista rezsimben, így nekik ez az egész világ még idegenebb, még kevésbé értik, és sokszor félreértelmezik. Ma már sok magyar utazó is az angol nyelvű forrásokból tájékozódik, így természetes, hogy az angolszász világ prekoncepciói visszaköszönnek magyar utazók leírásaiban.

uj2

Teli parkoló, Fordok, Mercedesek, Volkswagenek Eiffel-tornyos logóval ellátott kávéház, angol nevű bolt (“Green Intermarket”). Ez lenne a megmaradt Szovjetunió? 

Erre vezethető vissza, hogy utazói körökben terjednek az olyan leírások, ahol a Dnyesztermenti Moldáv Köztársaságot úgy mutatják be, mint a Szovjetunió utolsó, ma is létező darabja. Szintén ennek tudható be, hogy terjed a téves “Transznisztria” megnevezés is (hogy ez miért téves megnevezése ennek az “országnak”, arról a Túl a Pruton blog kiváló cikkében itt olvashattok). Persze ezen állításoknak van valóságalapja, nem is annyira a Dnyesztermenti Moldáv Köztársaság ( a továbbiakban az orosz név rövidítését a PMR-t fogom használni), “szovjetessége” a kérdés, inkább az, hogy ez mennyire egyedülálló. Talán a címből már sejthető, hogy szerintem nem annyira :).

S6301873

A katonai ellenőrzőpont a benderi hídfőnél persze ijesztően hathat, de ez inkább a terület vitatott státuszához köthető, semmint a Szovjetunió tovább-éléséhez. Ilyen ellenőrzőpontok sokasága működik például Irak Kurdisztán régiójában is, nekik pedig nem sok közük van a Szovjetunióhoz.

iran 3236

Katonai ellenőrzőpont Irakban (a minőségért elnézést, lesifotó 🙂 )

Az alábbiakban végig veszem, hogy miből következtetnek a PMR Szovjetunióságára, és leírom, hogy ezek a dolgok mennyire (nem) egyedülállók a térségben.

Lenin-szobor a parlament előtt.

 

Majd minden leírás kiemeli, hogy itt még áll Lenin szobra a parlament előtt. Mi lehetne jobb szimbóluma a szovjet ideológia fennmaradásának, ha nem az, hogy a szovjet állam alapítójának szobra az adott állam legfelsőbb törvényhozási testületének épülete előtt áll? Nos ez valóban erős szimbólum, de azért nem egyedülálló. Nem is kell túl messzire utazni, a tiraszpoli Lenin szobor elől indulva, kocsival 125km-t kell csak megtenni, hogy ismét egy parlament előtt álló Lenin-szobrot találjunk. Ez a Lenin a Gagauz parlament épülete előtt figyel, Komratban. Hogy miért nem hallunk róla? Mert míg a PMR körül van egy kisebb felhajtás a nyugati utazók körében, addig ez a reflektorfény már nem jár ki Gagauziának, Moldova autonóm területének. Komratba ezért aztán viszonylag kevesen utaznak el, így nem is hallunk sokat róla.

13

Lenin-szobor a parlament előtt, sarló-kalapácsos, vörös-csillagos címer. Tagadhatatlanul szovjetes életérzés Tiraszpol központjában.
DSC_1937

Lenin-szobor a parlament előtt, szovjetes címer: Ezúttal Gagauzia fővárosában Komratban járunk, 100km-re a PMR határától.

De nem csak Tiraszpol és Komrat ad otthont parlament előtti Lenin-szobornak, a Belarusz fővárosban, Minszkben is ott áll a szovjet államalapító a törvényhozás épülete előtt. E mellett 2014-ig Ukrajna nagyobb részén szintén ott voltak Lenin szobrai, a legtöbb helyen a megyei tanács vagy a városháza épülete előtt is állt Lenin-szobor (pl.: Dnyepropetrovszk, Harkov, Donyeck stb.). Ma már ezeket eltávolították, így Tiraszpol tényleg kicsit különlegesebbé vált, de már a 2010-es évek elején is tartotta magát a “Szovjetunió utolsó darabja” nézet, pedig ekkor még bőven voltak Lenin-szobrok a szomszédos Ukrajnában is.

DSCF2659

Lenin Minszkben, a belarusz parlament épülete előtt.

Kommunista szimbólumok mindenfelé

 

Hasonló rácsodálkozás kíséri a vörös-csillagokat, sarló-kalapácsokat is, amik szintén a szovjet állam, és ideológia fontos szimbólumai voltak. A Dnyesztermetni Köztársaság mai zászlaja tulajdonképen a Moldáv SZSZK zászlaja. Praktikus okokból használták ezt, nyilván a Szovjetunió szétesésekor ilyen zászlók sokasága volt elérhető, így a legegyszerűbb volt ezt a zászlót tovább használni. Azonban a 90-es években a csillagot és a sarló-kalapácsot hivatalosan erről is eltávolították. Az más kérdés, hogy a gyakorlatban ma is nagyon sok helyen a sarló-kalapácsos verzió van használatban, a régi zászlók lecserélése nem volt olyan fontos prioritás. Nem a PMR azonban az egyetlen ország, ahol a helyi szovjet-köztársaság zászlaját megtartották: Belaruszban épp úgy a Belarusz SZSZK zászlaja van használatban, csak erről is eltávolították a csillagot, illetve a sarló-kalapácsot.

S6301902

A PMR hivatalos zászlaja (bal oldalon) a benderi városháza épületén. Ha jobban megfigyelitek, sarló-kalapács, és csillag nincs rajta.

DSCF2883

Belarusz zászlaja is szinte egy-az-egyben az egykori szovjet-Belarusz zászlajára.

A PMR címere viszont tartalmazza mind a mai napig a sarló-kalapácsot és a vörös-csillagot. Azonban ez sem egyedülálló, Belarusz címerében is megtalálható a vörös-csillag, igaz, a sarló-kalapács helyét az ország alakja vette át.

DSCF2908

Minisztériumi épület Minszkben, 2015-ben. Itt sem volt olyan sürgős szovjet-Belarusz címerének eltávolítása.

20170612_162631

Utcai vörös csillag. Csak nem a PMR-ben járunk? Nem, ismét a Gagauz fővárosban, Komratban vagyunk. 

Himnusz

 

Ritkábban esik szó az ország himnuszáról, mert az utazók általában nem veszik a fáradtságot, hogy meghallgassák, pedig az ország szintén fontos szimbólumáról van szó. Meghallgatva egy igazi szocialista indulót hallhatunk, ami nem véletlen, a szöveg új, de a dallamot 1943-ban szerezte Borisz Alexandrov, méghozzá a Szovjetunió új himnuszának pályázatára. Végül nem ezt választották, csak második lett. Mondhatnánk, hogy ez is csalhatatlan jele, hogy itt a Szovjetunió egy máig létező darabkájával van dolgunk, azonban van egy ország, ami szintén a Szovjetunió himnuszpályázatának egyik szerzeményét használja ma is himnuszául. Csak épp nem a második, hanem az első helyezettet, ami aztán a Szovjetuniónak is hosszú évtizedekig hivatalos himnusza volt. Ez az ország természetesen Oroszország (2000 óta). Ezen kívül több poszt-szovjet országban megtartották a szovjetkori tagköztársasági himnuszt, és csak a szöveget cserélték le, ilyen például Belarusz, Tádzsikisztán és Üzbegisztán.

dscf 938

Himnuszról nehezebb képet betenni, így jöjjön egy életkép, ami, szemben a fenti benderi parkolós képpel, tényleg készülhetett volna akár a Szovjetunióban is: Egy Moszkvics poroszkál a tádzsikisztáni Murghab főutcáján, szembe pedig épp egy Lada Niva érkezik. Néhány nyugati dzsipet leszámítva Murghabban tényleg olyan, mintha megállt volna az idő.

Diktatórikus politikai rendszer

 

Bár egy ország politikai viszonyait nehéz egy egy-két napos látogatás során átlátni, sokan mégis leírják, hogy a PMR-ben diktatúra van, a tájékozatlanabbak, még néha azt is hozzáteszik, hogy rendszerváltás óta ugyanaz az elnök van hatalmon. Nos a második állítás egyszerűen nem igaz, bár tény, hogy az első 20 évben (1991-től 2011-ig) valóban egy ember, Igor Szmirnov vezette az országot. Őt azonban 2011-ben Jevgenyij Sevcsuk váltotta, aki egy ciklust töltött hatalomban, majd 2016-tól Vadim Krasznoszelszkij tölti be a PMR elnöki tisztségét. Ez persze még nem garancia a demokráciára, de már ezzel is többet adtak a látszatra, mint például Kazahsztán, ahol 1990 óta Nurszultan Nazabajev az elnök.

S6301095

Egy plakát Tiraszpolban, 2010-ben, rajta még a régi elnök, Igor Szmirnov (jobb oldalt). Rajta kívül két, azóta szintén leváltott elnök Szergej Bagapsh (Abházia, bal oldalt) és Eduard Kokoity (Dél-Oszétia, középen) szerepel a plakáton.

Az országban ráadásul több-pártrendszer van. Az első 15 évben elég uncsi volt a politikai élet, mert minden választást a Köztársaság Párt (Igor Szmirnov pártja) nyert, viszont azóta inkább a Megújulás Párt viszi a prímet, de játékban vannak még kisebb pátok is (pl.: Kommunista Párt, Liberális Demokrata Párt, Szociáldemokrata Párt, Emberek Akarat stb.). Ez persze szintén nem jelent sokat önmagában, de még ezt a változatosságot is sok poszt-szovjet utódállamban megirigyelnék.  A hivatalos részvételi arányok is 40-50% körül alakulnak (körzettől függően), és a győztes általában a szavazatok 35-50%-át kapja (bár vannak 75-80%-al nyert körzetek is), ezek a számok pedig nem annyira az elcsalt választások tipikus adatai.

S6301755

A PMR parlamentje előtt. Igen, a híresztelésekkel ellentétben, ésszel ugyan, de fotózni is lehet 🙂

Nem tudhatom hát, hogy mennyire diktatúra, vagy mennyire demokratikus a PMR, de az biztos, hogy sok poszt-szovjet utódállamnál legalább a látszat szintjén demokratikusabban működnek. Az biztos, hogy egy egynapos látogatás alapján lehetetlenség kijelenteni, hogy az “ország” diktatúra-e, vagy sem. Azért az esélyes, hogy nem egy mintademokrácia, de ezzel sincs egyedül a térségben.

Beutazási feltételek

 

Sokan szintén a rigorózus szovjet kor örökségének tartják a határon kitöltetett regisztrációs papírt, majd az arra felvésett tartózkodási időt, ameddig el kell hagyni az országot (mindezt a legtöbbek megdöbbenésére óra-perc pontosságal adják meg). Valójában regisztrációs cetlit sok poszt-szovjet országban kellett sokáig tölteni, 2010-ig például Ukrajnába menet is kellett ilyet tölteni, és 2013-ban Üzbegisztánba belépve is töltettek velünk egyet. Az óra-percre megadott távozás furcsának tűnhet, de ha belegondolunk, ennek is praktikus okai vannak.  Az ország legszélesebb pontján kb. 50km-t kell utaznunk, hogy átérjünk rajta, de sok helyen a PMR mindössze 3-5km széles, észak-déli irányba pedig 220km az egész ország. Az általában kiadott 8-10 órás “vízum” bőven elég a főváros és a közvetlen környékének kényelmes bejárására. Ráadásul ha Kisinyovból reggel az első buszok egyikével jövünk, és az utolsóval mennénk vissza, akkor is csak picivel tudnánk 10 óránál többet az országban tölteni. Aki pedig megszáll, annak a szálláshely úgyis intéz hosszabbítást, így érdemi kényelmetlenséget ez azért kevés turistának okoz.

uj

PMR-es határátkelő Bender közelében: Valójában nem olyan nehéz itt átkelni.  (Némethy András képe)

Ellentétben azzal, amit egy kis “Szovjetuniótól” várna az ember, a belépés a PMR-be igen egyszerű, és teljesen ingyenes. A belépő “vízum” megadása a határon teljesen zökkenőmentes, nem kell előre igényelni követségen (mondjuk az nehéz is lenne) vagy utazási irodánál. Sőt, egy új szabály szerint a PMR-be mindenki olyan okmánnyal léphet be, amilyen okmánnyal abba az országba beléphet, amerről érkezik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Moldova felől, mivel Moldovába magyarok személyi igazolvánnyal is utazhatnak, magyarok a PMR-be személyivel is beléphetnek, még útlevél se kell hozzá! Nem annyira szovjetes igaz? Ezzel szemben  Oroszországba, Üzbegisztánba vagy épp Türkmenisztánba a mai napig vízumot kell igényelni, ami sok esetben nem is olyan egyszerű.

uj3

Tádzsik határállomás a Pamírban a kirgiz határon. Aki itt át akar kelni, annak nem csak a 4000m-es tengerszint feletti magasságot kell leküzdenie, hanem a tádzsik bürokráciát is (ami egyébként szintén sehol nincs a Szovjetunióhoz képest, de azért a PMR-nél bonyolultabb).

Katonai parádék

 

Sok cikk kiemeli, hogy itt mind a mai napig komoly katonai parádékkal emlékeznek meg az ország függetlenségéről, és május 9.-éről, a második világháború végéről. Valóban, a látványos katonai parádék a szovjet múlt maradványai, de ezeket a katonai parádékat szintén megtartják Oroszországban, Belaruszban, Ukrajnában vagy épp Azerbajdzsánban. Tehát ismét nem egy olyan, a szovjet kort idéző élményről van szó, ami sehol máshol a térségben nem maradt fenn.

Independence_Day_military_parade_in_Kyiv_2017_16

Ukrán katonai dísz-szemle. (kép forrása: Wikipedia)

Szovjet hősi emlékművek

A főtéren álló tank, előtte az afganisztáni, valamint a függetlenségi háború emlékművei szintén erős képek, vörös csillagokkal, örökmécsesekkel stb. Azonban ilyen emlékművek is majd minden poszt-szovjet nagyvárosban vannak. Nem kell messzire menni, Kisinyovban is több ilyen emlékmű található, de említhetném a közeli Odesszát vagy épp a távoli Asgabatot is.

20170607_150608

Örökláng Tiraszpol központjában a függetlenségi, és az afganisztáni háború emlékművénél.

5

Második világháborús hősi emlékmű, működő öröklánggal: A kép Kisinyovban készült.

S6302572

Második világháborús emlékmű sarló-kalapáccsal az orosz-barátsággal nem vádolható Grúziában, Borzsomiban.

Sheriff-holding

 

Sok bejegyzés megemlíti még az egykori elnök Igor Szmirnov érdekeltségébe tartozó Sherif-vállalatcsoportot, mint egy furcsaságot. A Sherif-hez tényleg nagyon sok minden tartozik, benzinkutak, szupermarketek, focicsapat, autó-szalon, szálloda stb. Ez érdekességnek valóban érdekesség, ám nem sok köze van a “megmaradt Szovjetunió” életérzéshez, sőt azzal pont ellentétes, hiszen ahhoz a jellegtelen, sótlan állami mamutvállalatok jobban illenének, mint a menő focicsapat, a saját-márkás cukrot és teát áruló úgy-ahogy trendi szupermarket, vagy épp a Mercedeseket áruló autókereskedés.

uj4

Sheriff szupermarket Benderben.

uj2

Itt egy másik üzletlánc a Fourchette eladónője üdvözli a Tiraszpolba látogatókat (így van a “kommunista” városi üdvözlés termék-megjelenítést tartalmaz!).

Összességében a Dnyesztermenti Moldáv Köztársaságról persze elmondható, hogy sok külsőségében az egykori Szovjetunió továbbélése, de ez többé-kevésbé az összes szovjet utódállamról elmondható Észtországtól Tádzsikisztánig. A PMR persze inkább a többé, mint a kevésbé kategóriába sorolható, de itt sincs egyedül, szerintem Minszk és Belarusz van olyan jó időutazás, mint Tiraszpol és a PMR.

dscf 877

Panelház tövében göröngyös földút, szovjet rendszámú Ladák (rögtön 3 is!), öreg néni: Ez a kép is simán elmehetne a “megmaradt Szovjetunió” illusztrálásának, csakhogy ez sem a PMR-ben, hanem az ukrajnai Kamjanec-Pogyilszkij-ban készült 2012-ben. 
DSC_1395

Tiraszpoli mozi: Bár a plakát a PMR és Oroszország egységét hirdeti, a filmfelhozatal itt is nyugati: Csodanő, Karib Tenger Kalózai, Baby Boss, Múmia, Transformers, Verdák. 

Az utóbbi időben a PMR-ben is felismerték a “Szovjetunió” imázsban rejlő lehetőségeket, így ma már kicsit tudatosan is rájátszanak, lehet venni Lenin-es, Sztálin-os szuveníreket, sarló-kalapácsos zászlót stb. A legtöbb turistának pedig elég egy szelfi a Lenin-szobor előtt, egy Lenines kulcstartó, és az, hogy otthon a hüledező barátoknak elmondhassa, hogy ő volt a Szovjetunió utolsó létező darabkájában. És ezzel nem is hazudik olyan nagyot, az más kérdés, hogy ezek az utolsó létező darabkák Minszktől Dushanbéig elég nagy területen vannak szétszórva, és elég sok van belőlük.

Ha tetszett, megosztásodat köszönjük!

6 gondolatok ezen: “A “kommunista Transzinsztria”, avagy a “Szovjetunió utolsó darabja” mítosz

  1. Pingback: Bender - Intravel

  2. Pingback: Kisinyovi Közlekedési Kisokos - Intravel

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük