Murgab Tádzsikisztán dél-keleti részén fekszik, a Hegyi Badahsán Autonóm Tartomány közel felét kitevő Murgabi járás székhelye. Murgab a Pamír szívében fekszik, így nem csoda, hogy ez Tádzsikisztán (és, ahogy a címben is szerepel az egykori Szovjetunió) legmagasabban fekvő városa, 3618m magasan. Ezen a magasságon bizony már érződik az oxigénhiány, ha például a nevetséges 963m magasan fekvő Oshból érkezik ide az ember, akkor bizony picit szaporábban szedi a levegőt.
Érkezés Murgabba
Murgabot alig 4000 ember lakja, tehát nem egy metropolisz, de pamíri viszonylatban ez már komoly városnak számít. A nagyjából Dunántúlnyi méretű Murgabi Járásban összesen 17000-en laknak (ez kb. Mohács lakosságának felel meg, szétosztva egy ekkora területen), ezen emberek egynegyede tehát a járási székhelyen lakik.
Hogy milyen nagy hely is Murgab, azt mutatja, hogy itt kétszintes, társasházak is vannak!
Önmagában Murgab nem egy túl érdekes város, viszont nagyon fontos megálló a Pamír-főúton (M41, Памирский тракт /Pamirszkij Trakt/, Pamir Highway). Ez az út a dél-kirgizisztáni Osból indulva, Murgab, Khorog és Dusanbe érintésével, a Pamírt átszelve, vezet az üzbég-afgán határon található Termezbe (más értelmezések még a Termez-Mazar-i-Sharif főutat is ehhez az úthoz sorolják). Osból indulva Murgab az első logikus megálló, 412km-re található a kirgiz nagyvárostól, és 317km-re Badahsán fővárosától, Khorogtól. Az előbbi út kb. 9 órás, utóbbi pedig kb. 8 órát vesz igénybe. Egyben együtt ez már sok lenne, így a kb. félúton lévő Murgabban érdemes megállni.
Délutáni életkép: Mintha megállt volna az idő, a kép akár a 80-as évek végén is készülhetett volna.
Murgab ezen kívül fontos csomópont is, itt ágazik ki ugyanis az egyetlen tádzsik-kínai határátkelő (a Kulma-hágó) felé vezető út is. E miatt Murgabon keresztül egész sok kínai kamiont láthatunk elhaladni (már ahhoz képest, hogy egy világvégi hegyiúton vagyunk). A kínai kamionokon kívül egy-két terepjáró és a helyiek néhány személyautója jelenti a kisváros forgalmát.
Két kínai kamion halad keresztül a városon.
2013 nyarán, közép-ázsiai körutazásom során én is megálltam egy éjszakára a városban. Sajnos az Os-Murgab taxiút során elég komoly benzingőz-mérgezést szenvedtem (erről bővebben az “Utazás taxival Osból Murgabba” című cikkben olvashattok), így bár délután 3-ra megérkeztünk a városba, gyakorlatilag alig tudtam körülnézni. Először ugyanis 2-3 órát szenvedtem a szálláson, félálomban.
Murgabi látkép.
Kora estére éreztem úgy, hogy egy rövid sétát megkockáztathatok. A város “nevezetességeinek” felfedezése nem igényelt túl sok erőfeszítést. Volt egy szovjet második világháborús emlékmű, egy elmaradhatatlan Lenin-szobor, egy mecset és a bazár (ami egy üres placc volt, pár konténerrel és néhány dzsippel), amit meg lehetett nézni. Elvileg valahol a városon kívül valamilyen romok is vannak, de ebben az állapotban fel sem merült, hogy a szállástól párszáz méternél messzebb menjek.
A tádzsik-kirgiz barátság felejthetetlenül szép emlékműve…
Bár különleges látnivalók nincsenek, a városnak van egy sajátos hangulata, ami miatt megéri egy kicsit sétálni. Ezért a hangulatért leginkább a kis lapostetős házak, a poros utcácskák, a ritkás levegő, és a pamíri emberek a felelősek. A városka elég kihalt volt délután, nagyobb élet inkább reggel/délelőtt van.
A délután elég kihalt bazár.
Sajnos a sétával kissé túlvállaltam magam, így az egyik utcasarkon visszanézett a korábban elfogyasztott pár falat dinnye. Picit jobb lett, de tudtam, hogy ennyi volt a városnézés, visszamentem a szállásra, és pihentem tovább. Ez után már csak éjszaka mentem ki a szállás elé nézni a csillagokat. Talán ez a legszebb Murgabban: Éjszaka felnézni az égboltra, melyen csillagok milliói látszanak tűélesen. A legközelebbi szennyező fényforrásoktól több száz kilométerre, több ezer méter magasan, kristálytiszta levegőn át nézve olyan látvány tárul elénk, amilyet Magyarországon sehonnan nem tapasztalhatunk meg.
A második világháborús emlékműnél elég meggyötörten.
Megigézve álltam közel egy órát a csillagos ég alatt. Augusztus lévén még hullócsillagot is láttam egy-kettőt. Egy nagyobb példánynál jól kivehető volt, ahogy a Föld légkörébe belépő meteorit felizzik, majd ketté törik, és két izzó csóvaként folytatja útját, majd mindkettő semmivé foszlik. Végül a rohamosan hűlő levegő bekényszerített a szobámba, és álomra hajtottam fejem.
Mivel az asztrofotózáshoz sem felszerelésem, sem szakértelmem nincs, így a gyönyörű csillagos égbolt helyett egy iszonyúan fantáziadús szovjet emlékművel és egy kóbor kutyával kell beérnetek…
Másnap reggel a szállás előtt várt a dzsip, mellyel Khorogba utaztunk, ezt ugyanis előző este leegyeztettük a szálláson. Még felszedtünk egy utast a bazárnál, majd útnak indultunk Khorog felé. Sajnos tehát Murgabot nem sikerült alaposan megismernem, de remélhetőleg még lesz szerencsém erre járni!
Szálloda Murgab központjában.
Pingback: A "kommunista Transzinsztria", avagy a "Szovjetunió utolsó darabja" mítosz - Intravel