A Tisza partján fekvő, kb. 18 ezres lakosságú Zenta a Délvidék legnagyobb, túlnyomó többségében magyarok lakta városa, nagyjából a lakosság 80%-a magyar. Ezért aztán, aki a délvidéki magyarok életére kíváncsi, az biztos ellátogat a városba. De mit lehet itt megnézni?

Zenta látképe.

Zenta nem egy túl nagy város, így azért a nem tud a látnivalók és múzeumok olyan sokaságával szolgálni, mint mondjuk Újvidék, vagy Belgrád. Cserébe persze a város az előbbieknél sokkal barátságosabb, emberléptékűbb, és persze “magyarabb”. A kisváros az igazi magyar alföldi mezővárosok hamisítatlan jegyeit mutatja, az utcáin sétálva meg nem mondanánk, hogy nem mondjuk Szentesen, Makón vagy Orosházán járunk.

Éppen ezért, azoknak semmiképpen sem ajánlom Zentát, akik valamilyen egzotikumra vágynak. Akik mondjuk azért mennek Szerbiába, hogy egy kicsit belekóstoljanak a balkáni, szerb hangulatba, nos Zenta nem az ő választásuk lesz, nekik ennél messzebb kell menni a magyar határtól. Aki viszont megismerné a délvidéki magyarok életét, vagy épp a Vajdaságot akarja igen részletesen bejárni, annak mindenképpen érdemes Zentát is felvenni a listájára.

A  város zászlaja erősen emlékeztet az ukránra :).

Zenta fő nevezetessége szokatlan módon nem egy épület, hanem egy történelmi esemény, a Zentai-csata (ha nem tudod miről van szó, akkor ezt a cikket ajánlom, én nem annyira törnék itt most történészi babérokra). A város turizmusát leginkább erre igyekeznek felépíteni, ami talán annyiból rizikós vállalkozás, hogy a történelem iránt kevésbé fogékony embereket ezzel nehezebb meggyőzni, de meglátjuk, hosszú távon mire mennek ezzel.

A Zentai csata makettje.

A Fő-téren áll az egész város szerintem legszebb közintézménye, a városháza. A városháza talán kissé túlméretezettnek tűnhet egy ekkora városhoz, ám az 1900-as évek elején, amikor épült, Zenta még a Magyar-Királyság egyik jelentős városa volt 30 ezer lakóval. Összehasonlításul, Debrecenben ugyanekkor például 90 ezren laktak, ma ugye Debrecenben kb. 210-ezren élnek, vagyis ha Zenta arányosan ugyanúgy fejlődött volna, mint Debrecen, akkor ma kb. egy 70 ezres város lenne.

A városháza részlete.

A városháza két leglátványosabb eleme a központi aula, ahova a főbejáraton át juthatunk be, és az ezt körülvevő kerekded épületrész, amely az egész tömb középpontjában áll. A másik jellegzetesség a majd 50 méter magas torony, melynek tetejéről egész Zenta, és a környék belátható.

A városháza ovális aulája.

A városháza tornyában pár éve a Zentai csatára megemlékező emlékkilátót alakítottak ki. Ez azt jelenti, hogy a torony felső 2-3 szintjén a Zentia csatával kapcsolatos kiállítást rendeztek be (hasonlóan Kisinyovhoz, ahol a város legrégibb víztornyában várostörténeti kiállítást rendeztek be). Itt az érdeklődők megismerhetik a csata történetét, illetve régészeti leleteket, korabeli egyenruhákat, fegyvereket, zászlókat lehet megtekinteni. Az egyik teremben egy elég tarantinoi animációt is meg lehet tekinteni a csatáról :).

A Zentai csata lefolyását bemutató szint az emlékkilátóban.

A legfelső szinten természetesen egy körteraszon kívül és körbejárható a torony, innen szép kilátás nyílik a városra. Persze nagy dolgokra ne számítsunk, ameddig a szem ellát, a végtelen Alföld szántóföldjei terülnek el, ezt a Tisza szakítja ketté. Alattunk pedig a város terül el, de a főtéren kívül inkább csak lakóházakat látni, a város határában pedig egy-két gyár magasodik ki. A Tisza-felett átívelő híd is látszik, de azt szépnek nem mondanám, egy egyszerű, funkcionális vasszerkezet az egész. Sajnos információim szerint a torony csak csoportosan látogatható, tehát ha egyéni utazóként jártok erre, akkor pont a város egyik legjobb látnivalójáról le kell mondanotok :(.

Kilátás a főtérre.

A városháza előtt egy szép parkos tér található, ez a város főtere. Akárcsak bármelyik magyar közép-városban itt is megvan a kötelező díszburkolat, szökőkút és a tér végén egy templom. Aki pár vidéki magyar nagyvárost már végigjárat, az nagy meglepetésre itt ne számítson, de a városháza miatt mindenképp megéri eljönni ide.

A Fő-tér.

A Tisza-parton található a Zentai-csata emlékhely, kb egy kilométerre a főtértől. Véleményem szerint annyira nem nagy szám, de ha valakit érdekel a téma, akkor persze ezt is meg kell nézni. Érdekesség, hogy az emlékhelyet a 40-es évek elején alakították ki, amikor Zenta rövid ideig ismét Magyarországhoz tartozott. Később a 90-es években bővítették ki az emlékhelyet.

A Zentai csata emlékhelye.

A Tisza-parti fekvés azt jelenti, hogy ha szerencsénk van, akkor Zentán a tiszavirágzást is megfigyelhetjük. Sajnos nem lehet pontosan megjósolni, hogy mikor következik be, hiszen az időjárástól is függ, de jellemzően június elején kell számítani rá.

Tisza-parti sétány.

Eddig a látnivalókról volt szó, de meg kell említenem, hogy Zentán működik egy nagyon jó kis csoki-manufaktúra is, amit mindenképpen érdemes felkereseni, mert fantasztikusan jó termékeik vannak (és ez nem fizetett reklám, hanem tényleg mindenkinek szívből ajánlom, gyakorlatilag, ha semmi más nem lenne Zentán, csak ez a csokibolt, már megérné eljönni ide 🙂 ). Erről most nem írnék hosszabban, korábban a vajdasági gasztronómiáról szóló cikkemben már olvashattatok erről.

Csokik :).

Kissé sietősen voltunk Zentán, ezért én ennyit láttam belőle. Azt mondanám, hogy olyan hátizsákos, egyéni utazónak, aki tömegközlekedéssel járja a világot talán nem annyira ajánlanám Zentát, mert kissé kiesik, elég sok időt kell valahogy eltölteni két vonat között, és annyira sok látnivaló meg talán nincs a városban (illetve ugye nem feltétlenül látogatható egyénileg). Viszont aki kocsival járja a vidéket, vagy esetleg különösen érdekli a hadtörténelem, annak megérheti kis kitérőt tenni Zentára.

Zenta látképe a Tiszával és az azon átívelő híddal.

A cikk megjelenését a Vajdasági Turisztikai Hivatal, a Szerbia Magyarul , a Balkaninfo és az Alpha Travel SEE támogatta. 

Ha tetszett, megosztásodat köszönjük!