Párizs méltán a világ egyik legnépszerűbb nagyvárosa, minden évben rengeteg turista keresi fel, a város bővelkedik látnivalókban, így joggal merül fel a kérdés, hogy mire elég egy nap? Még 2007-ben töltöttem el azt az ominózus egy napot (egészen pontosan 26 órát) a francia fővárosban. Hogy nem hosszabb időre mentem, annak oka az volt, hogy így lehetett olcsó buszjeggyel kiutazni a városba (a fapadosok akkor még nem voltak benne annyira a köztudatban, mint ma). Az igazsághoz persze az is hozzá tartozik, hogy jóval régebben, 1999-ben már egyszer eltöltöttem egy hetet a városban, így nem volt akkora gond, hogy nincs több időm a városra.
A Szajna.
Szerencsénkre, bár rengeteg látnivaló akad a városban, maga Párizs, területre nem túl nagy. Elővárosokkal együtt persze jóval nagyobb, mint Budapest, de a látnivalók többsége a város magjában, egy nagyjából 1/5-öd Budapestnyi területen található. Természetesen ennyi időbe nagy múzeum látogatások például nem fértek bele (a Louvre-ra például önmagában kevés lenne a 26 óra :)), szinte mindent csak kívülről néztem meg.
Párizs az Eiffel-toronyból nézve.
Egy hosszú, és kemény buszút végén érkeztem meg a városba. Budapesttől Párizs 21 óra volt, nem aludtam épp a legjobban, de azért valamennyit sikerült aludnom az úton. Az volt az első éjszakai buszos utam, így nem volt sok tapasztalatom a témában, azóta már sok-sok éjszakát eltöltöttem buszokon, arról, hogy hogyan lehet egy ilyen éjszakát átvészelni itt olvashattok bővebben.
Üdvözlő-tábla a buszállomáson.
Első állomás az Eiffel-torony volt, ez természetesen kihagyhatatlan, ha az ember a városban jár. A belépő ahhoz képest, hogy a világ egyik leglátogatottabb turista-látványosságáról van szó, nem is vészes, most (2017-ben) 17 euró, vagyis kicsit kevesebb, mint 6000Ft a torony tetejéig. Persze ez nem két fillér, de azért nem is egy olyan kigazdálkodhatatlan összeg. Ezt mindenképpen érdemes befizetni, fentről csodás kilátás nyílik a városra.
Kilátás az Eiffel-toronyból.
Már az Eiffel-toronyba való feljutás is izgalmas, az első két szintre egy sikló szerű lift visz fel a torony lábában, onnan sima lift visz fel a torony tetejére. Aki akar, az a legalsó szintet lépcsővel is megközelítheti, én lefelé lépcsőztem, így legalább nem kellett kivárnom a hosszú sort :). A lépcsőzés lefele nem volt vészes, felfele nem biztos, hogy bevállaltam volna.
Sorbanállók az Eiffel-torony alatt.
Ez után még sétáltam egy picit az Eiffel-torony körüli parkos részen, majd a metró felé vettem az irányt. A következő hely, amit felkerestem a La Défense-negyed volt. Ez Párizs üzleti-pénzügyi központja, modern irodaházakkal, felhőkarcolókkal. Talán nem ez Párizs legérdekesebb látnivalója, de Budapestről nézve, ahol még egy 50-60m-es ház is jújj de magas, elég érdekes ez a modern negyed is.
A La-Défense negyed irodaházai, nagyon hátul, nagyon piciben a Diadalív.
Itt vártam meg a naplementét, és mivel itt vannak nagyobb bevásárlóközpontok is, a vacsorámat is itt szereztem be, hogy ne a drága belvárosi boltokban kelljen vásárolnom. Bagettet és sajtot vettem, hogy igazi francia vacsorában legyen részem :).
Bevásárlás vacsorára: bagett, sajt, csoki, sör és üdítő 🙂
Ez után a Champs Elysées-n sétáltam egyet a Diadalívtől a Concorde-térig. A Concorde-téren megtekintettem a tér közepén álló Luxori obeliszket. Az obeliszk II. Ramszesz uralkodásának idején készült a Krisztus előtti 13. században, Franciaország 1829-ben kapta.
A Luxori obeliszk.
Este még ellátogattam a Francia Nemzeti Könyvtár épületegyütteséhez. Innen egy nagyon érdekes, hullámzó gyaloghíd vezet át a Szajna túlpartjára. A túlparton egy kisebb park terül el, itt pihentem meg egy kicsit, mielőtt ismét a belváros felé vettem volna az irányt.
A Francia Nemzeti Könyvtár épületének részlete.
A Bastille-térre mentem, de inkább csak a történelmi érdekesség kedvéért, ma különösebb látnivaló nincs itt. Egy szép tér, de semmi több. Kicsivel éjfél után volt ekkor, innen jött az éjszaka húzosabb része. Mivel szállást nem foglaltam erre a rövid időre, így az éjszakát éjszakai buszokon körözve töltöttem. Az N01-es éjszakai busz körbe-körbe jár, így ideális választásnak tűnt, csak egy óránként kellett átszállni a következő járatra a végállomáson. Nem ez volt életem legélvezetesebb éjszakája, de legalább olcsó volt.
Pár kör után, mikor elindult a metró, véget vetettem a körözésnek. Ittam egy kávét a Montparnasse pályaudvaron, megnéztem a híres TGV-vonatokat (persze szintén csak kívülről), majd a Montmartre-negyed felé vettem az irányt.
A Montmartre reggel.
A napkelte már Párizs művésznegyedében a Montmartre-n ért. A kanyargós kis utcákon még alig volt élet, néhány utcaseprő dolgozott csak, az előző este nyomait takarították épp fel. Mivel március volt, elég hűvös volt még, erre a kialvatlanság is rátett egy lapáttal, így eléggé fáztam. A Montmartre egyik legfontosabb látványossága Sacré-Coeur katedrális. A templom az 1900-as évek elején épült, Párizs legmagasabb pontján. Az épület román és bizánci stíluselemeket ötvöz.
A Sacré-Couer katedrális.
A templom elől csodás kilátás nyílik a reggeli nap fényében fürdő, ébredező Párizsra. A várost hosszú percekig néztem a katedrális előtt, végül egy járdatakarító kisautó riasztott fel mélázásomból.
Kilátás a katedrális elől az ébredező Párizsra.
Folytattam utamat, a legközelebbi metróállomás felé, majd visszamentem a belvárosba. A Louvre megtekintése volt soron, persze csak kívülről. De a metróról leszállva először a Szajna-partján sétáltam egy kicsit, megkerülve a Louvre épületét. A hatalmas palota lenyűgöző látványt nyújtott. A híres üvegpiramis előtt már a nyitás előtt fél órával sorban álltak az emberek.
A Louvre előtt már sorban állnak a nyitásra váró emberek.
A Louvre-al szemben kezdődik a Tuileriák kertje. Kényelmesen végigbaktattam a kerten egész a Concorde-térig, így ismét a Champs-Elysées elején voltam. Nappali fényben is jó volt látni Párizs egyik fő nevezetességét.
A Luxori Obeliszk, háttérben a Diadalív.
Fogyatkozott az idő, de a Cité-sziget, rajta a Notre-Dame-al még belefért. Nem csak a Notre-Dame, hanem a Palais-de-Justice. Rövid sétát tettem még az Invalidusok háza előtti hatalmas térségben, illetve a Szajnán átkelve a Grand Palais-t is megtekintettem.
A Palais-de-Justice.
Ez után már indulni kellett vissza a buszállomásra, így metróra szálltam, és magam mögött hagytam a nyüzsgő francia fővárost. Egy nap alatt tehát kb. ennyi fért bele, persze apróbb részleteket nem írtam le, az egyes nagyobb látnivalók között azért a város kis utcáin való bolyongásra is jutott idő. Ez persze nem sok, Párizs ennél sokkal többet kínál, de ha valakinek valamiért csak egy napja van a városra, a leglényegesebb dolgokat ennyi idő alatt is megnézheti.
A Grand Palais.
Technikai információ: Sajnos ez egy 10 évvel ezelőtti utazás alapján készült cikk. A képek egy akkor is inkább csak közép-kategóriásnak számító fényképezőgéppel készültek. E miatt nem a ma megszokott plakátméretben is tűéles képek álltak rendelkezésemre, de nem akartam internetről leszedett stock-fotókat használni. Remélem ezen kis kellemetlenség ellenére élvezetesnek találtátok a cikket.
Pingback: Kisinyovi Közlekedési Kisokos - Intravel