Kölnben 2014-ben volt szerencsém eltölteni 3 napot családi karácsonyozás keretében.  A háromból egy napot szántam a város felfedezésére. Mivel Köln elég sok írás témája az interneten, nem mennék bele nagyon a látnivalók és a történelem részletes bemutatásába, inkább a benyomásaimat, érzéseimet írnám le a várossal kapcsolatban.

Rajna-parti hangulat.

Köln, Németország negyedik legnagyobb városa, a Ruhr-vidéktől egy parittyahajításnyira fekszik, így egy igazi nyüzsgő metropolisz. A város legfőbb nevezetessége a Dóm, mely több évszázadon keresztül épült. A világ egyik legnagyobb gótikus katedrálisa lenyűgöző látványt nyújt, bár az az igazság, hogy annyira nagy, hogy közelről nem is igazán lehet belátni. Messzebbről nézve viszont uralja a város látképét. Közvetlenül a Dóm mellett található a város főpályaudvara, mely tipikus német pályaudvar hatalmas acélcsarnokkal. A belváros tulajdonképpen Dómtól kezdődik, és néhány utcányi távolságra nyúlik le délre, a Deutzer-Brücke-ig, illetve az arra vezető főútig.

A Dóm olyan nagy, hogy normálisan le sem tudtam fényképezni.

Sajnálatos módon Köln óvárosát (akárcsak sok más német várost) a második világháború idején porig rombolták. Így szinte alig maradt valami az évszázadok során felépített gyönyörű épületekből, pedig Köln mindig is kiemelt, gazdag város volt, így lenne mit nézni. Ez a belső rész emiatt inkább csak utcaszerkezetében őrizte meg az óvárosias hangulatot, kicsi, szűk kacskaringós utcácskákon lehet sétálni. A sétálóutcákat szépen belakták a különböző üzletek, és így a helyiek is szívesen korzóznak errefele. Az épületeken azonban látszik, hogy nagyrészt az 50-es 60-as 70-es években épültek, itt nem állították úgy helyre a történelmi városrészt, mint például Varsóban.

Talán nem kell részleteznem, hogy honnan származik a kölni. Az eredeti “kölni”-t árusító üzlet ma is Köln belvárosában van, de mint a képen is látszik, maga az épület egy 70-es évekbeli vámraktár irodaházára emlékeztet…

A házaknál valamelyest igyekeztek megidézni az elpusztult középkori épületek látványát, de az összhatás nekem kicsit felemás lett. Elég messziről (pl a Rajna túlsó partjáról) nézve még egész pofás az összkép, de közelről inkább furcsa, ahogy egy panelház megpróbál úgy kinézni, mintha középkori kereskedőház lenne. Persze ez csak az én személyes véleményem.

Réginek tűnni akaró házak a Rajna partján. Közelről azért látszik a turpisság…

Azok a próbálkozások már jobban tetszettek, amikor a régi épület fala megmaradt, és azt használták fel egy új épületben. Erre is akad néhány példa, és sokszor igen ízlésesen sikerült megoldani a régi és az új ötvözését.

A WDR székházához tudtak felhasználni “anyagot” a háború előttről.

Azért persze nem csak a Dóm maradt meg, a régi városháza is nagyjából ép, van azért néhány középkori kereskedőház és egy-két templomtorony, ami átvészelte a szőnyegbombázásokat. Ezek az épületek jól néznek ki, és szép mementói az elveszett Kölnnek. Sajnos jelenlétükkel erős kontrasztot adnak az új, de réginek tűnni akaró házaknak.

A Nagy Szent Márton templom tornya

Ettől függetlenül azért összességében hangulatos a kölni óváros, jókat lehet sétálni, és ha nem vagytok úgy pénzszűkében, mint én voltam, akkor egész jó kis helyek vannak, akár enni-inni, akár vásárolni akar valaki. A Rajna-partra is érdemes kimenni. Számomra nagyon érdekes volt, hogy a Rajna, mely itt majdnem úgy néz ki, mint Budapesten a Duna, észak felé folyik. E miatt olyan érzésem volt (nyilván a budapesti beidegződés miatt), hogy a folyó „rossz irányba” folyik. Persze az eszemmel tudtam, hogy nem így van, de mégis fura volt látni a „másik irányba” folyó folyót.

A Rajna.

Nem csak az óvárosban sétáltam, az egykori városfal helyén található széles zöld parkba is kilátogattam. Bár tél volt, és eléggé hideg, azért a napsütéses idő egész sok embert kicsalogatott az évszak miatt kissé kopár parkba. Kölnben egyébként nagyon sok park van, csak hát tél lévén, ezekre nem helyeztem olyan nagy hangsúlyt.

A városfal helyén lévő park.

A parkból szépen látszott a TV-torony is, mely 266m-es magasságával egyértelműen uralta a látképet. A TV-toronyba elméletileg fel is lehet menni, a kilátószint 166m-en van, de a gyakorlatban ez már évek óta nem működik.

A Tv-torony.

A park szélén található a kölni nagymecset. A mecset egész érdekes stílusban épült, ügyesen vegyíti a hagyományos keleti és a modern nyugati formákat. Sajnos zárva volt, így nem mentem be. Innen még egy kicsit sétáltam kifelé, de itt semmi különös nem volt már, csak egy átlagos, külvárosi lakónegyed.

A nagymecset.

Köln külvárosi részei azonban még tartogatnak egy érdekességet, ami kifejezetten a magyarok számára lehet érdekes: Ez pedig nem más, mint a Mülheimer Brücke a város északi részén, mely a budapesti Erzsébet-híd „eredetije”. A budapesti híd tervezésekor hivatalosan is egyeztettek a Mülheimer Brücke tervezőivel, megnézték a hidat, és ez alapján készült el később az Erzsébet-híd (mármint egész pontosan a háború után újjáépített . A ma is modernnek ható hidat egyébként 1949-ben kezdték el építeni és 1951-re lett kész.

Mülheimer-Erzsébet-Brücke 🙂

Azért, hogy alaposabban meg tudjam nézni, gyalog keltem át rajta. Ez a decemberi hidegben, melyet tetézett a Rajna felett fújó szél, nem volt egy kellemes vállalkozás, de megérte. A híd mellett a mülheimi St. Clemens templom látható, ha nem fáztam volna már nagyon, akkor lehet, hogy lementem volna körülnézni, de így inkább igyekeztem a villamos-megállóhoz, hogy minél előbb felszállhassak egy szerelvényre kicsit melegedni.

Közelről látszik, hogy van egy-két apró eltérés, de lényegében ez tényleg az Erzsébet-híd (vagy inkább az Erzsébet-híd a Mülheimer Brücke)

A város másik érdekes hídja a Hohenzollern Brücke, mely a város közepén található pályaudvarhoz vezető vágányokat viszi át a Rajna fölött. A 3 részes, 6 vágányos híd igen impozáns látványt nyújt, különösen a mögötte magasodó Dómmal együtt. Itt autók nem közlekednek, de élénk gyalogosforgalom bonyolódik rajta.

A Hohenzollern Brücke

A híd korlátjain landolnak a kölni szerelem-lakatok. Én nem nagyon értek egyet ezzel a szerelem-lakatolással, itt sem pártolom, de meg kell említeni, hogy itt rengeteg van belőlük. A lakatok a gyalogos- és a vasúti részt elválasztó korlátra kerülnek. Mostanra annyi van belőlük, hogy vonatból, ebbe az irányba nem is lehet tőlük látni a Rajnát. Egyes becslések szerint a lakatok összesített súlya a 15 tonnát is elérheti, de a német vasút szakemberei szerint ez a plusz súly nem veszélyezteti a híd-szerkezetet.

Lakatok sokasága. Vajon aki ide kiteszi a sajátját, később még megtalálja?

Kölnben ezeken kívül még egy-két külvárosi részen jártam, de ezeknél nem sok említésre méltó látnivalóba botlottam. Érdekes volt az egyik lehangoló külvárosi beton-lakótelep, mely úgy nézett ki, hogy azt némely jobb színben lévő szovjet nagyváros is megirigyelte volna. Persze lehet, hogy az összhatásra rátett egy lapáttal a felhős ég, és a kopár fák, mindenesetre nem volt túl szívmelengető látvány.

Kolnovo Leninszkij Mikrorajon… vagy inkább csak a nem annyira szép Köln-külső….

Összességében Köln egy hangulatos német nagyváros. Kevés történelmi látnivaló, de sok múzeum, és jó vásárlási lehetőségek állnak az idelátogató rendelkezésére. Tipikus, nyugat-európai rendezett, gondozott képet mutat a város nagy része, így akinek elege van kelet-Európa kiszámítatlanságából, annak jó program lehet ide ellátogatni. Talán annyit nem ér, hogy csak ezért útra kelljünk, de ha erre járunk, mindenképpen megéri egy-két napot eltölteni itt is.

Átlagos utcakép Köln külső lakóövezeti részén.

Ha tetszett, megosztásodat köszönjük!