Intravel

Sziget bérlettel Szarajevóba

Hátizsákos pályafutásom – ha lehetséges egyáltalán ilyenről beszélni, egy telefonhívással kezdődött, amely a Vodafone piros ruhás akciójáról szólt. A Vodafone 2010-ben vált a Sziget fesztivál főtámogatójává, melynek méltó megünnepléseként a telefontársaság 70 pirosba öltözött lányt kívánt vendégül látni az egykori Párizsi Nagyáruház épületének tetőteraszán az Andrássy úton egy állófogadás keretében egy-egy hetijegyet is ajándékozva a megjelenteknek. Semmi mást nem kellett tenni, mint pirosba öltözni és jelen lenni. Tekintve, hogy nekem nem túl sok piros ruhadarabom volt, a fentiek teljesítése is komoly feladat elé állított, amit aztán a lakótársaimtól kölcsönkapott felső és egy aznap reggel a méteráru boltban vásárolt piros méteres anyagból frissében kreált lapszoknya segítségével végül teljesítettem. Két barátnőm társaságban kivárva sorunkat a könyvesbolt bejárata előtt befértünk az első hetvenbe, így megkaptuk a fesztiválbérleteket. Korábban még nem voltam „szigetelni”, így nagyon vártam, hogy nagy dózisban élvezhessem az „island of freedom”-életérzést. Az érzést végül megkaptam, de nem a Szigeten, hanem egy hátizsákos utazás során. Kaptam ugyanis egy telefonhívást, mellyel a Hajógyári szigetnél is messzebbre invitáltak. Nem volt bennem bizonytalanság. A hetijegyemet eladtam és csatlakoztam a Boszniába induló túracsapathoz.

Kezdő hátizsákosként pezsdítően hatott rám a gondolat, hogy egy számomra teljesen ismeretlen országot fedezhetek fel ötfős ismerős és ismeretlen emberekből álló túracsapatunkkal.

Szarajevó reggel

Reggeli kaptatás a szállásunktól a belváros felé.

2010 júliusában még volt szerencsénk a Budapest-Szarajevó útvonalat megtenni vonattal átszállás nélkül. 12 óra zötykölődés után a forró vonatkabinban enyhe rosszulléttel küszködve egyik-pillanatról a másikra arra eszméltem fel, hogy megérkeztünk. Néhány perc elteltével már egy fehér kisbuszban ültünk, és repesztettünk a Szarajevói éjszakában a hostel által küldött tranzitbuszunk fedélzetén. Megérkeztem életem első hátizsákos kalandjához.

Szarajevóról sokunknak a szörnyű délszláv háború jut először eszébe. A Horvátország-Szerbia-Bosznia-és Hercegovina-Koszovó tengelyen nehéz kiigazodni, megtalálni az okokat miért is nem tudnak ezek a népek valamilyen szövetségre lépni egymással és békében élni? A sok hasonlóság ellenére milyen körülmények állítják mégis szembe őket egymással? Sajnos a választ nem tudom. Nem sokat tudok a Balkán történelméről, belső feszültségeiről, így Boszniáról is csak úgy mesélek, amilyennek én láttam, amilyennek ottlétemkor éreztem. Azokról a dolgokról szeretnék írni, amik érdekesek, szívmelengetőek, vagy éppen meghökkentőek lehetnek az utazók számára. 

Napsütéses reggelre ébredtünk az első szarajevói napunkon. Az út célja leginkább a kikapcsolódás, burekezés, a történelem kiismerhetetlen viharain való tűnődés vízipipázás közben és a fantasztikus táj csodálata volt, ezért nem terveztünk szorosan tartandó napirendet. A reggelt a Baščaršija negyedben, a város történelmi központjában kezdtük. Hamar találtunk egy kedves kis helyet, ahol burekkel és török kávéval indítottuk a napot. Számomra az abszolút kedvenc a krumplis burek lett, nem túl különleges ízkombó a borsos krumpli és a leveles tészta keveredése, de mivel alapvetően kedvelem az egyszerű dolgokat, számomra a krumplis burek a tökéletes burek. A városrész tagadhatatlanul törökös hangulatot áraszt szűk utcácskáival, dzsámikkal, és a város egyik jelképeként is ismert mór stílusú, fából készült kútjával, a Sebilj – vagy másnevén Szarajevó kúttal. A legenda szerint ha iszunk a kút vizéből még visszatérünk Szarajevóba. Nem voltunk persze babonásak, de azért egy pár korty még nálunk is belefért a visszatérésünket bebiztosítandó.

Ő készíti Szarajevó egyik legjobb burekjét.

Készülőben a finom burek. 🙂

 

A reggeli ejtőzés után tettünk egy kellemes sétát a saját készítésű portékájukat árusító boltok sokaságában. Ötvösök, fazekasok, kelmeárusok kínálgatják szépséges termékeiket, de én végül csak egy adag lokumot vettem, amit az utcán sétálgatva majszoltam el.
Szarajevó a Miljacka-folyó két partján fekszik a Dinári-hegységben. Ottlétünkkor a csupa zöld hegyekkel körülvett völgyben álló város ámulatba ejtően szép volt. Szerencsére egy rövid kaptató után a galambos-térről indulva feljuthatunk egy aprócska tisztáshoz, ahonnan meseszép panoráma tárul szemünk elé.

A kaptató mentén temető mellett haladunk el. A hófehér fejfák látványa kiránt a túristák langymeleg nyugalmából. A tudatalattiból a háború borzalmait ábrázoló fotók ugranak fel az agyam egy hátsó szegletében. Szinte felfoghatatlan, hogy a környező hegyekből nem is olyan régen még nem a nyugalom, hanem a halál árnyéka vetült a völgyben lakókra.

Temető Szarajevó központjában.

Temető Szarajevó központjában.

Pillanatra megállunk, a sírokat nézzük. Csak néhány szót szólunk, de nem megyünk mélyebben a témába. Miért is tennénk? Min változatna, ha beszélnénk róla? A temető felett már látszik a kilátó, oda igyekszünk. Fentről egyszerre látszik az 1992-ben kiégett Nemzeti Könyvtár épülete, a temető, a minaretek, a völgyben elnyúló város maga. Történelem és remény egyszerre van jelen ezen a helyen. Helyi fiatalok nevetgélnek körülöttünk.

Bosznia- és Hercegovina földrajzi fekvéséből és történelméből adódóan egyszerre képes megszólítani a természeti kincsek iránt fogékony, a történelem iránt érdeklődő, illetve a „csak a városban sétálgatós és szuveníreket vásároló” turistákat, hátizsákosokat.

A mi kis társaságunk gyakorlatilag a fenti lista teljes szórását lefedte. Mivel köztünk is akadtak, akiket a kézzelfogható történelem vonzott, ezért felkerestük az 1914. június 28-án Ferenc Ferdinánd főherceg, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse és hitvese, Chotek Zsófia ellen Gavrilo Princip nacionalista szerb diák által elkövetett merénylet színhelyét, mely az I. világháború későbbi kirobbanásához vezetett. A Miljacka-folyó mentén ma a merénylet helyszíne mellett múzeum áll.

Az I. világháború kirobbanásának helyszíne.

A történelem velünk él.

A viszontagságos történelem helyszíneinek felkutatását az Alagút múzeum (bosnyákul: Tunel spasa) megtekintésével folytattuk. A Szarajevói nemzetközi repülőtér szomszédságában elhelyezkedő Kolar család golyónyomokkal tűzdelt háza ma múzeumként őrzi Szarajevó ostromának történetét. A ház alól kiinduló alagút 800 méter hosszan húzódott, amelyen keresztül élelmiszert, fegyvert, üzemanyagot, újságokat, utánpótlást szállítottak az ostromlott városba, illetve a szerencsések számára kijutási lehetőséget is jelentett a városból. Sokak szerint az alagút nélkül Szarajevó nem tudta volna tartani magát a háború idején. Jelentősége megkerülhetetlen. 1993-ban a Kolar család önként ajánlotta fel házát az alagút Butmirból induló bejárataként. A teljes építési folyamat hat hónapon keresztül tartott úgy, hogy a nap 24 órájában felváltva dolgoztak csákányokkal és lapáttal. Az elkészült alagút az összefogás és a remény diadala az emberi kegyetlenség felett.

A történelmi városközpontban sétálva kihagyhatatlan, hogy betérjünk legalább egy dzsámiba. Mi is így tettünk és egyik nap csak az udvarát, majd másnap az épület belsejét is megcsodáltuk Gázi Huszrev bég dzsámijának, amely méreteivel a Balkán legnagyobb muzulmán temploma.

Gázi Huszrev bég dzsámija

A Gázi Huszrev bég dzsámija melletti kútból jól eső a friss víz.

Habár alapvetően a dzsámik és mecsetek udvarán állandó a nyüzsgés, és az önfeledten szaladgáló gyerekek látványa, itt viszonylagos nyugalom és csend vett körül minket. A dzsámi udvarán áll még egy nyolcszögletű fatetővel védett kút, amely elegáns megjelenésével tovább növeli a tér szelíd komolyságát.

Szarajevóban végig az volt az érzésem, hogy ez a város fejlődik, élni akar, szorgalmas és kedves emberek összehangolt munkája nyomán magára talál. Ahogy egyre több a turista, egyre több hely nyílik a kiszolgálásukra, a könnyed nyaralás közben a Balkán friss, fűszeres ízeinek megkóstoltatására. Andor a túravezetőnk szeret törzshelyekre visszajárni. Valószínűleg szereti az otthonosság érzetét átélni a legidegenebb helyeken is. Ennek tudható be, hogy Szarajevóban is már az első napon megtaláltuk a későbbi találkozó- és törzshelyünket, a Sultan Cafe-t. Aprócska vízipipázó, mellette friss lachmacunt árusító külön büfécskével. A hely egy mellékutcában bújt meg közel a galambos térhez. Minden este itt beszéltük át a nap eseményeit és szívtuk a vízipipát, miközben egyre jobban megszerettük ezt a bájos kis török hangulat helyet. Az utolsó esténken nagy közös fotózkodással búcsúztunk egymástól. Kellemes emlék a szívemben minden itt és a városban eltöltött perc.

Bosznia- és Hercegovina számomra örökre különleges ország marad. Ahogy az ember az első szerelmét sem felejti el soha, úgy azt az országot sem, ahol életében először járt hátizsákosként. Számomra Szarajevó volt a kezdet és úgy érzem, keresve sem találhattam volna jobb helyet a beavatásomra. 25 évesen rájöttem ezen az úton, hogy utazni sokkal jobb és mélyebb élmény, mint azt korábban elképzelni mertem. Ekkor kezdtem érezni – bár akkor ez még nem tudatosult bennem, hogy a prioritási listám egy életre megváltozott és az utazás életem fontos alappillére lett.
Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki még nem járt itt, hogy egyszer feltétlenül töltsön el a városban néhány napot, lazuljon, sétáljon és semmiképpen se felejtsen el inni a Szarajevó kútból. 🙂

Ekkor jártam itt: 2010. július

Ha tetszett, megosztásodat köszönjük!

Ez is érdekelhet

6 gondolatok ezen: “Sziget bérlettel Szarajevóba

  1. Pingback: Balkan Flexipass, a balkáni vonatbérlet - Intravel

  2. Tompa Zsófia

    Nagyon jó írás! Várom a további kalandot, hogy így időben és térben ugyan távol, de atelhessem veled. Jól emlékezve azokra az időkre, amikor együtt beszélgettünk múltról jelenről es jövőről a konyhakovom vagy a Tisza parton. Csodás volt!!!!
    Köszönöm! (Ezt is azt is.)

    1. kragota A Bejegyzés szerzője

      Örülök, hogy tetszett és köszönöm. Szerintem még sokat fogunk beszélgetni és tervezgetni közösen. Remélem, minél korábban térben is közelebb!

  3. Pingback: Elég-e a személyi? - Intravel

  4. Pingback: Tirana, Albánia fővárosa - Intravel

  5. Pingback: Vonattal Budapesttől Athénig, igazi balkáni hangulatban - Intravel

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.