Intravel

Legészakibb városunk: Oulu

A legészakibb város, ahol valaha jártunk, Oulu volt. Tulajdonképpen félig-meddig véletlen folytán keveredtünk Ouluba. Balti utazásunk tervezésekor, még Rovaniemi-be akartunk utazni, néztük is, hogy ha az ember időben foglal vonatjegyet, akkor olyan 20-30 euróból irányonként ki lehet jönni. Igen, csakhogy az utat januárban terveztük, így márciusi időpontokig láttunk előre. Márciusban pedig nem sokan utaznak Rovaniemibe. Ellenben augusztusban, tömegek tartanak északra, és mivel a finn vasút a csodálatos versenyárazást alkalmazza, a legolcsóbb jegy (ha jól emlékszem) 96 euró volt. Fejenként, irányonként! Ez azt jelenti ugyebár, hogy egy Helsinki-Rovaniemi oda-vissza út közel 400 euró lett volna kettőnknek (120 ezer magyar forintocska…), ami a teljes útra szánt költségvetésünk nagy részét elvitte volna. Néztünk buszt esetleg, az sajnos kb. ugyanilyen árban volt. E miatt nem tudtunk mit tenni, le kellett mondanunk Rovaniemiről (mondanom sem kell, ennek nagyon “örültünk”).
DSCF1527

Faház Ouluban.

Viszont az előre megvett hajó, és buszjegyek miatt az biztos volt, hogy Finnországban 3 napot kell eltöltenünk, így valamit kezdeni kellett magunkkal. Megszállhattunk volna Helsinkiben 2 éjszakára, csakhogy ez majdnem a rovaniemii vonatjegy árában lett volna, tehát nem lettünk volna előrébb. Viszont szerencsénkre létezik Finnországban egy Onnibus nevű busztársaság, amely kifejezetten olcsó buszjáratokat üzemeltet. Nekik a legtávolabbi célpont, ahova Helsinkiből közlekedtek Oulu volt (azóta már járnak Rovaniemibe is, de akkor még csak Ouluig jártak buszaik), és volt is buszjegy fejenként és irányonként 15 euróért, ráadásul éjszakai busz is volt a két város között, így a szállás is meg volt oldva. Így döntöttünk végül Oulu mellett, és töltöttünk el egy napot a városban.

DSCF1571

Skandináv hangulat.

Az éjszakai buszon sokat nem aludtunk. Mivel elég közel jártunk az északi sarkkörhöz, és augusztus eleje volt, így a nap is már korahajnalban felkelt. Végtelen fenyvesek között haladtunk, és bár eleinte ragyogóan sütött a nap, nem sokkal Oulu előtt szürke felhő alá értünk. Reggel 8-kor szálltunk le a buszállomáson egy barátságtalan, hűvös, szürke időben.

DSCF1519

Belvárosi utcakép.

A buszállomás közvetlenül a vasútállomás mellett található. Előbbi nem egy nagy durranás, de a vasútállomás épülete rögtön egy olyan látványosság, amit érdemes megnézni. Az 1886-ban készült fa épület skandináv és orosz elemeket vegyít (Finnország 1886-ban még a cári Oroszország része volt). Ahhoz képest, hogy a városban 200.000-en laknak (vagyis kb. annyian, mint Debrecenben), a vasútállomás egész pici, mintha csak egy szibériai kisváros állomása lenne.

DSCF1499

A vasútállomás reggel, még szürke, felhős időben.

A vasútállomás közvetlenül a belváros szélén található, így gyalogszerrel, könnyedén bejutottunk a városba. Sajnos Oulu nem bővelkedik történelmi látnivalókban. Eleve nem egy túl régi város, 1605-ben alapították, ám 1822-ben egy komoly tűzvész szinte az egész várost elpusztította. A legidősebb épületek, így a tűzvész utáni újjáépítés korából származnak. Ezek egyike a város temploma, mely 1844-re készült el. A templom a tűzvész előtt, 1777-ben elkészült templom alapjaira épült, de ebből nem sok látszik. Igazi, északi stílusú, egyszerű templom, aki még nem nagyon járt skandináv országban, annak érdemes megnézni, aki pedig járt, annak is, mert nem sok minden más van a városban :).

DSCF1533

A templom.

A templomtól egy saroknyira található a város másik ikonikus épülete a városháza. 1886-ban készült el (akárcsak a vasútállomás), neo-reneszánsz stílusban. A kéttornyú épület előtt kellemes kis virágos park található, mellette egy parkban rendezett kis patak folyik. A patak az Oulujoki-folyó egyik mellékága. A fő ág a belvárostól északra folyik, és a város határában ömlik a tengerbe.

DSCF1504

A városháza, ami ha jól tudom, eredetileg szállodának épült.

Oulu jelképe azonban nem a városháza, vagy a régi templom, hanem a Piac téren (Kauppatori) álló Toripolliisi szobor. A szobor 1987-ben készült el, és a régen, a piacon szolgálatot teljesítő finn rendőrökről mintázták alakját. A szobrot Kaarlo Mikkonen finn szobrász készítette, neki ez az egyetlen köztéri alkotása. Oulu épített látnivalóinak sokaságáról sokat elmond, hogy a város jelképe ez az alig 30 éves szobor….

DSCF1508

A Toripolliisi szobor.

Mindazonáltal a piac tér környékén több szép, régi faházat és kőházat is találhatunk elszórva. Magán a Piac téren is érdemes körülnézni, az 1901-ben elkészült vásárcsarnok szép példája a kor építészetének. A tér mögött pedig az Oulujoki torkolatának vize kéklik.

DSCF1624

A piac faszerkezetű csarnoka.

A belváros nagyobb részét azonban a 60-as, 70-es, 80-as években épült jellegtelen beton, tégla és üveg kocka-épületek uralják, csak elvétve, itt-ott található egy-egy régebbi épület. Ezek a pár évtizedes házak nem nyújtanak túl vidám látványt, valahol a skandináv letisztultság vegyül az oroszos-szovjetes ridegséggel ezekben az épületekben. Összességében a belváros nagy része nem nyújt túl szívderítő látványt.

DSCF1628

Átlagos belvárosi utcakép.

Oulu szépségét tehát nem annyira az épített környezet adja, még ha egy-két szép eleme ennek is van. Amiért igazából érdemes/érdekes lehet Ouluba látogatni, az a természet. Az Oulujoki folyó több széles ágra szakadó torkolata, és szigetei köthetik le az idelátogató turistát. Az északi erdők világa, a Botteni-öböl, és a Oulujoki-folyó mind érdekesek lehetnek, ha az ember még nem járt ennyire északon. Persze ha már egész Skandináviát bebarangolta valaki, akkor Oulut nem fogja egy kiemelkedően érdekes helynek találni.

DSCF1555

Részlet az egyik legnagyobb parkból.

Mi azonban még nem barangoltuk be Skandináviát, így előbb a belváros széli parkban tettünk egy rövid sétát, majd a tenger felé vettük az irányt. Eddigre a korábban szürke borongós időt felváltotta a ragyogó napsütés. Hiába volt azonban augusztus közepe, a nap alacsonyan állt az égen, és nem pusztító perzseléssel égetett, hanem csak bágyadtan simogatta bőrünket. Azért egy olyan kellemes 21-22 fokig felmelegedett a levegő napközben.

DSCF1550

Sebes kis patakocska a városi parkban.

A tenger felé több kis szigeten is át kellett kelnünk, ezeket a folyó keskenyebb, és szélesebb ágai választották el egymástól. Az egyik első kis szigeten még tipikus skandináv faházak között vezetett az utunk, ám ezek a sziget felénél elfogytak, innentől erdőben haladtunk. Egy hosszabb gyaloghíd után elértünk a tenger előtti utolsó nagyobb szigetre.

DSCF1578

Az Oulujoki egyik ága.

Ezen a szigeten hosszan haladtunk egy út mellett az erdőben, míg végül kiértünk a tengerhez. Ez a tengerpart talán egész életem egyik legszürreálisabb élménye volt. Előbb bal kéz felől feltűnt a sokat sejtető nevű “Hotel Eden”, majd egy tábla hirdette, hogy megérkeztünk a “Nallikari Beach”-re. Kibukkanva a fák közül valóban egy ragyogóan szép, homokos tengerpartra értünk ki. A homokon néhány fürdőruhás ember napozott, néhányan a tengerben fürödtek (főleg gyerekek). Elég komolyan nézett ki, mintha csak egy mediterrán üdülőhelyen lennénk.

DSCF1585

A strand, ahol augusztusban sem nehéz helyet találni.

A homokos strand egy elég haragosszürke vízre nézett, melyen távolabb szélerőművek dolgoztak rendíthetetlenül. A tenger zúgásába gyerekzsivaj vegyült, néhányan a parton játszottak. Nem készültünk pancsolásra a városban, de azért lementünk a vízhez. Ahogy sejtettük, jéghideg volt. Talán ha 13-14 fokos lehetett a víz hőmérséklete. Még az egyébként itt élő emberek sem nagyon mentek be a vízbe, csak páran voltak elég kemények ahhoz, hogy megmártózzanak, ők is főleg kisebb gyerekek voltak (hogy bírják vajon?). Mi csak bokáig mentünk be, hogy ezt kipipáljuk :).

DSCF1597

A tenger, sok próbálkozó azért nem volt.

Kicsit elidőztünk a strandon pihenés gyanánt. Nagyon megnyugtató volt a puha homokon ülni, hagyni, hogy egy kicsit átmelegítsen a nap, és hallgatni a tenger zúgását. Azonban az idő telt, így lassan visszaindultunk a város felé. Még a strand szélén volt egy kemping is, itt is, és a szálloda előtt is norvég, svéd és finn rendszámú autók álltak. Itt gondoltam bele, hogy igazából ez sokaknak egy déli tengerpart. Hammerfestből, Norvégia legészakibb városából Oulu 800km kocsival, tehát ez nekik olyan lehet, mint nekünk Horvátország. Biztos nem egy elsődleges nyaralási célpont nekik az oului “beach”, de látszik, hogy pár embernek ez jelenti a nyaralást.

DSCF1599

Öltözők, ha valaki mégis megmártózna…

A strandon töltött pihenés után visszamentünk a belvárosba. Sok időnk volt még éjfélig, amikor a buszunk indult vissza Helsinkibe. Vásároltunk magunknak az egyik boltban, bár a finn árak miatt igen visszafogottan tettük ezt. Sokat elmond az árszínvonalról, hogy a nap folyamán leginkább a McDonald’s-ba jártunk, ahol egy hamburger “csak” 1 euró volt, ezzel messze ez volt a legolcsóbb étkezési lehetőség a városban. Azért mentünk este be mégis egy másik boltba, hogy azért ne csak Amerika ízeit tapasztaljuk meg a messzi északon :).

DSCF1634

A város legolcsóbb étkezési lehetősége…

Aztán ahogy eltelt az idő, feltűnt, hogy bár más lassan este 9 óra van, a nap még mindig bőven fenn van. Este fél 10 fele a naplemente által narancssárgára festett utcákon bandukoltunk vissza a vasútállomásra, ahol a csomagjainkat hagytuk. A nagy világosságban, csak a minimálisra gyérült forgalom jelezte, hogy elég későre jár már, mi a kissé hűvös idő és a naplemente miatt egy kellemes koraőszi délutánban éreztük magunkat. Kicsit több, mint egy órát a vasútállomáson töltöttünk, mert a buszállomás bezárt, végül éjfél után pár perccel felszálltunk a Helsinkibe tartó buszra, és elhagytuk Oulut.

DSCF1579

Oului idill.

Bár Oulu közel sem a legizgalmasabb hely, ahol valaha voltunk, egy napra megérte ide is ellátogatni.

Ha tetszett, megosztásodat köszönjük!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.