Intravel

Kijev, a hagymakupolás katedrálisok városa

Kijev, kelet-Európa egyik legrégibb városa, alapítását a 9. századra teszik. Bár szomszédos ország fővárosa (ilyen értelemben egy kategóriába esik például Béccsel és Pozsonnyal), Magyarországon alig ismert. A legtöbb információ a 2013-as tüntetéssorozat apropóján jutott el hozzánk. Azóta az ukrajnai válság kapcsán néha-néha megjelenő hírekben kerül elő a város. De vajon a város igazi arcát mutatják a hírek?

Munkahelyemen, baráti társaságban, rokonságban sokszor szóba kerülnek utazásaim, és azt tapasztalom, hogy Kijev nem, mint egy szomszédunk fővárosa, hanem mint egy távoli, kissé egzotikus hely él a legtöbb ember fejében. Bár természetesen a szomszédos országok fővárosai közül ez van a legmesszebb, azért Londonnál, vagy Párizsnál közelebb van Budapesthez. Ehhez képest Londonba kiugrani ma annyira átlagos, mint mondjuk a 80-as években lemenni a Balatonhoz. Ezzel szemben, ha az ember azt mondja, hogy Kijevbe megy, akkor minimum furcsán néznek rá (és ez már a 2013-as sajnálatos események előtt is így volt), de sokszor direktbe le is hülyézik, mintha csak azt mondaná, hogy a grönlandi tengerpartra megy fürdeni. Én magam 2009-ben jártam először Kijevben, és azóta rengetegszer visszatértem a városba, legutóbb 2015-ben voltam, bőven a Madjan eseményei után.

s6307772

A Függetlenség tér (Majdan Nezsaleznosztyi, vagy simán csak a “Majdan”) még 2009-ben. A tér jobb oldalán álló Szakszervezetek háza itt még ép, 2014 elején égett ki.

Kijevbe már a megérkezés is élmény, feltéve, hogy jól közelítjük meg a várost (nem csak átvitt, hanem szó szerinti értelemben is). Ha ugyanis vonattal, kelet felől, reggel érkezünk, akkor gyönyörű látvány tárul a szemünk elé. Először persze keresztül kell haladnunk a jobbpart (Livobereznya) hatalmas lakótelepein, melyek még ma is épülnek, mutatva a város folyamatos fejlődését. A 20-30 emeletes lakóházak sokasága rögtön emlékezteti a magyar utazót, hogy egy Budapestnél majd 2-szer népesebb városba érkezik meg éppen. Amint azonban elmaradnak a lakótelepek, szemünk elé tárul a közel egy kilométer széles Dnyepper folyó, és a balparti városrész meredek domboldala, melyet buja erdő borít, mintha csak vidéken, és nem egy 3,5 milliós város közepén lennénk (a dombok mögött azért felsejlik a város is). Az erdőből kiemelkedik a 102 méter magas Ukrán Anyaföld szobra (Batykviscsina Maty), mellette pedig a felkelő nap fényében aranylóan ragyognak a Pecserszkaja Lavra évszázados aranykupolái, izgalmas kontrasztot alkotva egymással. A hídon átérve rövidesen a vonat befut a kijevi főpályaudvarra.

A vonattal érkezőket a főpályaudvar impozáns épülete fogadja, amit önmagában is érdemes megnézni. Az épületből kiérve máris a városi nyüzsgés közepén találjuk magunkat: Kebab, hot-dog és fagylalt árusok kínálják portékáikat, emberek jönnek-mennek, buszos kirándulásokat zeng egy hangosbemondó a tér egyik szélén, de még idehallatszik a pályaudvar hangszórója is. A tér egyik sarkán pedig szépen megfér egymás mellett egy McDonald’s, valamint annak helyi klónja a McFoxy. Én azonban inkább a kebabosokat ajánlom, ahol egy gyrost (itt saurma néven fut) kb. 300Ft-ért kaphatunk. Miközben az ár fele a pestinek, az adag a duplája, bár meg kell barátkozni az ukrán ízléshez igazodó, enyhén kapros szósszal.

“Bár a járda is 20 méter (!) széles, hétvégente a 2X3 sávos autóutat is lezárják a forgalom elől, így ekkor az egész, 50 méter széles utcán lehet korzózni, amit a kijeviek ki is használnak.”

A tér végén található a metró épülete, mely akkora, mintha egy magyar kisvárosi vasútállomás lenne. A metróban régi szovjet szokás szerint zsetonnal kell fizetni. A mozgólépcsőre lépve elénk tárul a feneketlen mélység, amihez jobb hozzászokni, a kijevi metróállomások egy jelentős része NAGYON mélyen van. Annyira, hogy a világ legmélyebben fekvő állomása is itt található, ez pedig nem más, mint a 106 méter mélyen fekvő Arsenalna (összehasonlításul Budapest legmélyebb állomása, a 2-es metró Deák Ferenc téri állomása 38 méter mélyen található). Ide 4 percig tart leérni, ez a legtöbb, de a 2-3 perces mozgólépcsőzések itt átlagosnak számítanak. Az állomások közül a régebbiek gazdagon díszítettek, de azért a világhírű moszkvai állomások grandiózusságát meg sem közelítik a kijevi megállók.

A metróból a Hrescsatiknál érdemes a felszínre jönni, hogy elvesszünk egy kicsit a város híres főutcájának forgatagában. Bár a járda is 20 méter (!) széles, hétvégente a 2X3 sávos autóutat is lezárják a forgalom elől, így ekkor az egész, 50 méter széles utcán lehet korzózni, amit a kijeviek ki is használnak. Az utcán hamar elérünk a híradásokból jól ismert „Majdanra”, melynek teljes neve Majdan Nezsaleznosztyi, vagyis Függetlenség tér. A tér békeidőben is a városi élet központja, nem véletlen, hogy a tüntetők is ezt a teret választották központjuknak. A téren egymást váltják a fesztiválok, rendezvények. Az Ukrajna szálló előtti oldalon egy vízlépcsőben hűsíthetjük fel kicsit lábunkat, ha már nagyon melegünk lenne. Ha meg akarjuk nézni, hogy milyen messzire jutottunk, akkor a posta épülete előtti obeliszk talapzatán a világ összes fővárosának Kijevtől mért távolsága is olvasható. A tér a város egyik legturistásabb helye, így érdemes azért résen lenni, a mindenféle jelmezes állatkák közös fotóhoz ajánlkoznak, azonban az ilyen fotóknak mindig ára van.

dscf-1999

A lezárt Hrescsatik egy hétvégi napon.

“A híres borscs leves, a kijevi pulykamell, vagy épp az inkább orosznak számító pirog valószínűleg szinte mindenkinek ismerősen cseng… de Kijev ennél jóval többet kínál”

A Függetlenség térről akár délre, akár északra indulunk, mindenképpen felfelé vezet az utunk. Kijev dimbes-dombos óvárosa bizony megdolgoztatja a lábat. A domborzat magyarázza a már korábban említett mély metróállomásokat is. A városnak a középkorban természetesen fala is volt, melyből csak a legendás Arany Kapu (Zoloti Vorota) rekonstrukciója maradt meg. A régi Kijevet sajnos a második világháború, illetve Sztálin munkássága szinte teljesen leradírozta a föld színéről. Sztálin idején nagyon sok templomot elbontottak, ám ezek közül azóta többet újjáépítettek. A gyönyörű, kék színű Szent Mihály Székesegyházban sétálgatva nem is gondolnánk, hogy az épület mindössze 1999-ben készült el. Kijev az aranyozott, hagymakupolás katedrálisok városa, így egyet mindenképpen érdemes meglátogatni. Akkor sem kell megijedni, ha egy templomban épp istentiszteletet tartanak: Az ortodox istentiszteletek többnyire igen hosszúak, akár 3-5 órásak is lehetnek, így teljesen megszokott, hogy közben az emberek jönnek-mennek, viszonylag kevesen állják végig az egész szertartást.

dscf2937

A Szent Szófia az egyik legrégibb székesegyház a városban.

Kijev azonban nem csak kulturális látnivalókat kínál a látogatóknak. Valószínűleg Kijev nevét hallva keveseknek ugranak be hosszú, homokos strandok. Pedig Kijev egy igazi strand-főváros, kilométer hosszú homokos strandokkal. Persze a város nem a tenger partján fekszik, azonban a Dnyeper-folyó két partján, mely itt rengeteg szigetet ölel körbe, rengeteg strand található. A folyó tökéletesen alkalmas fürdőzésre a nyári hónapokban. A kiváló, homokos strandokon zuhanyzók is vannak. A strandokon pedig szórakozóhelyek és éttermek sokasága várja a kikapcsolódni vágyókat. Az olyan nevek, mint a „Porter Pub”, a „Bora-Bora Beach Club” az „Olmeca Plage” vagy a „Fregatt Yacht Klub” inkább egy menő karibi partszakaszt idéznek, semmint egy szürke szovjet nagyvárost. Hogy mennyire nem valami lepattant, hínáros városi kegyelemstrandról van szó, azt bizonyítja a tény, hogy a területnek még egy mini repülőtere is van, ami hidroplánokat illetve helikoptereket fogad. Az átlag turistának persze a metró is megteszi, melynek „Gidropark” nevű megállójánál kell leszállni (ez egyébként az egész, több szigetre kiterjedő komplexum neve is), és mindössze 100 méterre találjuk az első strandot. Ez olyan, mintha Budapesten, mondjuk a 2-es metró egyik megállójából feljőve, majd 100 métert gyalogolva, egy két kilométeres, homokos és ingyenes strandot találnák.

s6300262

Miami Beach? Nem, Kijev!

Kijevben járva érdemes kipróbálni a remekebbnél remekebb ukrán ételeket. A híres borscs leves, a kijevi pulykamell, vagy épp az inkább orosznak számító pirog valószínűleg szinte mindenkinek ismerősen cseng. Ezekből is jókat ehetünk, de Kijev ennél jóval többet kínál. A hagyományos ukrán ízeket a „Puzata Hata” nevű hálózatban kóstolhatjuk meg, igen olcsón, akár 1000Ft-ból is kijöhet egy 3 fogásos ebéd, üdítővel.  Az egykori Szovjetunió 3-ik legnagyobb városaként Kijev az egész birodalomból vonzotta az embereket, ezek a közösségek pedig a Szovjetunió felbomlása után is megmaradtak. Ennek nyoma a kulináris kínálaton is látszik, az örmény, a grúz, az üzbég konyha mind kipróbálható itt. Természetesen a ma népszerű olasz-, görög-, török- és kínai éttermek is megtalálhatóak a városban, és persze a nagy amerikai gyorsétterem-láncokat sem kell hiányolni, ha esetleg valaki inkább az ismerős ízekre vágyik.

Kijev egy 3,5 milliós nyüzsgő nagyváros, mely gazdag kulturális életével, homokos strandjaival, kiváló éttermeivel és rengeteg látnivalójával csak arra vár, hogy felfedezzük! Ha szeretnétek elutazni Kijevbe, én a vonatot javaslom. Arról, hogy hogyan juthattok el Kijevbe, ebben a cikkben olvashattok: Ukrajna: Vonattal legnagyobb szomszédunkhoz

Ha tetszett, megosztásodat köszönjük!

Ez is érdekelhet

5 gondolatok ezen: “Kijev, a hagymakupolás katedrálisok városa

  1. Pingback: Moszkva olcsón, vonattal - Intravel

  2. Pingback: Jégkorongblog » Amit a magyar hokiszurkolónak Kijevről tudnia kell

  3. Pingback: Utazás Csaptól Kijevig vonattal - Intravel

  4. Pingback: Kisinyovi Közlekedési Kisokos - Intravel

  5. Pingback: Kamjanec-Pogyilszkij - Intravel

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.