A Földközi-tengertől Közép-Ázsián át Kínába vezető kereskedelmi úthálózatnak sok állomása volt, melyekből több helyen maradtak fenn építészeti emlékek. Ezek közül a leghíresebb a három üzbegisztáni város, Szamarkand, Buhara és Khiva. Persze a Selyemút több országot érintett így máshol is vannak igazi selyemúti városok (pl.: Kashgar, Kínában ; Mary, Türkmenisztánban vagy épp Hudzsand és Hisszar Tádzsikisztánban). Azonban a Selyemútról a legtöbb embernek ez a három, üzbég város jut eszébe. Ebből a hármasból nekem egyértelműen Khiva tetszett a legjobban.

A város fala.

Míg a másik két város mára igencsak kinőtte magát (Buharában közel 300ezren, Szamarkandban pedig félmillióan élnek), addig Khiva relatív kisváros maradt, ma is csak 50 ezren lakják. E miatt Khiva sokkal kompaktabb, egységesebb képet mutat. A történelmi látnivalók nem egy hatalmas szovjet lakótelepet itt-ott megszakító épületcsoportok (jó ez persze azért Buhara és Szamarkand esetén is inkább csak költői túlzás), hanem egy elég nagy területen egységesen megmaradt középkori hangulatú városról van szó.

Khiva óvárosa.

Ennek oka, hogy itt a regionális központ inkább a közeli Urgench lett a maga 150 ezres lakosságával. Ha valaki Khivába utazik, akkor jó eséllyel maga is Urgenchbe érkezik meg, itt van ugyanis a Khivához legközelebbi repülőtér és vasútállomás is. Ha már itt járunk, meg lehet nézni azt a kb. 2 látnivalót is, amit Urgench tud nyújtani, de sokat nem érdemes időzni a városban.

Tipikus urgenchi látkép.

Khiva 35km-re található délre Urgenchtől. A látnivalók zöme az Itchan Kala nevű vár-negyedben található. A város falait a X. században emelték, de a jelenlegi formájukat XVII. század végén nyerték el. A falak egy 500mX300m-es területet fognak közre. A téglalap alakú erőd minden falán egy-egy kapu kapott helyet.

A várfal egyik kapuja.

A 10 méter magas falakra bizonyos részeken fel is lehet menni, érdemes is, mert szép kilátás nyílik az óvárosra, és ez a program teljesen ingyenes. Mivel a falakon nem nagyon van kiépített út, ezért óvatosan közlekedjünk, ugyanis semmilyen korlát, vagy védőháló nincs kirakva a belső oldalon. Igaz a falon elég széles ösvény vezet, szóval kis odafigyeléssel nem egy vészes dolog menni egy kicsit a falakon, de azért jobb az óvatosság.

A várfalra fel lehet mászni.

Az óvárosban 250 régi lakóház és további 50 műemlék épület található. Hosszan lehet bolyongani az ódon falak között kanyargó sikátorokon. A legtöbb utcában autók nem közlekednek, a főbb turista látványosságoktól távolabb emberek is alig vannak. Az ilyen helyeken tényleg úgy érezhetjük magunkat, mintha visszarepültünk volna a kánság idejébe.

Távol a turisták áradatától mintha megállt volna az idő.

A fő látnivalók a keleti és a nyugati kapukat összekötő tengely mentén találhatók. Khiva egyik jelképe a Kalta Minor nevű minaret, melynek építését számos legenda övezi. Egyes pletykák szerint a khivai kán elirigyelte a buharai Kalyan minaretet, mely közel 50 méteres magasságával a térség egyik legnagyobbja volt akkor (az 1800-as évek közepén). Ezért ő terveztetett egy 70 méter (más források szerint 110 méter) magas minaretet, melynek építését 1845-ben meg is kezdték. Azonban 1855-ben az akkor kán, Muhammad Amin meghalt, és gyakorlatilag egyből félbehagyták az építkezést. A minaretet azóta sem fejezték be, úgy maradt, 29 méter magasan, ahol a kán halálakor tartottak. A félkész minaret így is impozáns látványt nyújt, 14,5 méteres átmérőjével, szemkápráztató csempeborításával.

A félkész Kalta Minor.

A kánok azonban nem tettek le arról, hogy legyőzzék Buharát, igaz a megvalósításig már csak a khívai kánság végnapjaiban jutottak. 1908 és 1910 között, II. Muhammad Rakhim kán idején építették fel az Islam Khodja minaretet, mely 56,6 méter magas. Bár már a XX. század elején épült, a minaretet ugyanolyan technológiákkal, és stílusban építették, mint az összes többi minaretet a városban a XIV. század óta. Furcsa belegondolni, hogy amikor Budapesten már több mint 10 éve üzemelt egy villamos hajtású földalatti vasút, akkor itt közép-Ázsiában az Orosz Birodalom (a terület ekkor már a cári Oroszország protektorátusa volt) távoli végein még középkori módszerekkel, középkori stílusban építettek minaretet.

Az Islam Khodja minaret.

A “kilátószint” 45 méter magasan van, ide fel is lehet menni, és mindenkinek ajánlom, hogy menjen fel, mert páratlan kilátásban lehet része! Fentről az egész óváros belátható, sőt a városon túlra is bőven el lehet látni. Látszanak az Amu-Darja vizével öntözött szántóföldek, de a távolban a déli horizonton a Karakum-sivatag sárgállik, mely már Türkmenisztánban található (az üzbég-türkmén határ alig 5km-re délre található Khivától).

Kilátás az Islam Khodja minaretből, a távolban a sivatag már Türkmenisztánban van.

Ha már ennyiszer említettem a kánokat, látogassunk el a palotájukba! A Tash-Kauli palota 1830-38 között épült Allakuli-kán parancsára. A kán nem igazán volt elégedett, mert azt szerette volna, ha két év alatt elkészül a palotája, de ez nem jött össze, e miatt sok építész vesztette el a fejét (sajnos szó szerint). A gazdagon díszített palota a kán gazdagságának és hatalmának méltó jelképe volt.

A kán palotája.

Ma a palota belépőjegy fejében szabadon látogatható. Mikor én jártam Khivában (2013-ban), akkor 12 dollárért lehetett egy olyan jegyet venni, mellyel 12 helyi múzeumot lehetett megnézni. Ezek egyike volt a kán palotája. Ha még létezik ez a jegy, akkor érdemes ezt venni, a legtöbb látnivaló megnézhető a segítségével és szerintem megéri, bár van egy-két múzeum, ahol azért nem igazán ugrották meg még az egy dolláros szintet sem (egy-két szobából álló, szegényes kiállítási anyaggal rendelkező kis múzeumok), de összességében a jobb látnivalók miatt mint amilyen a Tash-Kauli plaota megéri.

A palota részlete.

Az egyes termekben megtekinthetők az eredeti bútorok is, melyeket a kán és népes családja, valamint vendégei használtak. A termek, falak díszítésére nem sajnálták az energiát. A kék csempékből álló minták a palota minden részén egyediek, nincs ismétlődő díszítés. A mennyezeteket barna-piros minták borítják.

A kán hálószobája.

Persze a kánok 1838 előtt is laktak valahol. Ez a hely is megtekinthető, a Kunya Ark nevű erőd egy erőd az erődön belül. Ezt az erődített palotát 1686-ban kezdték építeni, és egészen a XIX. közepéig használták. Ez a palota jóval nagyobb volt, mint a Tash-Kauli, ugyanis nem csak a kán lakhelyéül szolgált, ez volt a város legbelső, utolsó védvonala, így a területre elég sok funkciót kellett bezsúfolni: Volt itt fegyvertár, pénzverde, lakhely a palotaőröknek, téli- és nyárimecset, börtön tanácstermek, hivatalok és persze a kán valamint családjának lakhelyei.

Erőd kapu.

A Kunya Ark épületeinek jelentős része megsemmisült a XVIII. században egy iráni invázióban. A lerombolt/megrongálódott épületeknek csak egy kis részét építették újjá a XIX. század közepén. Ma tematikus múzeumok vannak berendezve (pénzverde, börtönmúzeum) az épületekben.

A palota gazdagon díszített mennyezetének részlete.

Az én egyik kedvencem (már ha egyáltalán lehet egyet választani), az a Juma-mecset. A XVIII. században épült mecset egy X. századi mecset helyén épült fel, de úgy, hogy az eredeti mecset stílusát egy-az-egyben megtartották, sőt több elemet újra is hasznosítottak az előző mecsetből. Így a mecset szemben a Khiva legtöbb épületével nem 400-500 éves stílusban épült, hanem bepillanthatunk az ezer évvel ezelőtti középkori építészetbe.

A Juma-mecset részlete.

A mecset mennyezetét 200 fa oszlop tartja, melyek mindegyike egyedi faragással készült, nincs köztük két egyforma. Néhány oszlop még az eredeti X. századi építésből maradt, nagyjából 20 oszlop a XI.-XIV. századból való, a többiek ennél újabbak, de stílusban illeszkednek a régiekhez. Ez a mecset teljesen máshogy néz ki, mint azok a mecsetek, amiket máshol (pl.: Iránban, Törökországban, vagy Boszniában) láttam. Igazából, ha nem tudnám, elsőre eszembe se jutna, hogy ez egy mecset lehet.

Én a Juma-mecsetben.

Nem terhelnék tovább senkit a maradék 45 műemlék részletes leírásával, azt remélem, az érdeklődés felkeltésére ennyi is bőven elég lesz :). A további látnivalók között találunk még mecseteket, karavánszerájokat, síremlékeket és persze medresszéket is. Én két napot voltam Khivában ez úgy nagyjából elég a főbb látnivalók bejárására, hiszen a város, mint azt fentebb is írtam, nem túl nagy. Aki esetleg jobban el akar mélyedni, az esetleg rászánhat 3-4 napot, de ennél többet szerintem nem érdemes.

Egy medressze udvara.

A 12 múzeumos belépőjeggyel lehet még pár múzeumot meglátogatni az óvárosban. Ezek egy része elég magától értetődő (történeti, börtön stb. múzeum), más része már speciálisabb. Például van múzeum, ami a helyi élővilágot mutatja be  (kb. 3-4 teremben), de van például egy zene-múzeum is, ahol régi hangszerek vannak kiállítva. Van egy sanda gyanúm, hogy az ilyen kisebb múzeumok elsődleges célja inkább további pénz levétele a turistákról, ugyanis majd mindegyikben megpróbáltak rám sózni valamilyen kiadványt, vagy CD-t. De mivel erős jellem vagyok, így könnyedén ellenáltam a csábításnak, hogy egy üzbég népzenei CD-t vegyek :).

Iszlám síremlékek.

A város falain kívül már jóval kevesebb a régi épület, akad, de itt már az 50-es, 60-as évek szovjet stílusa is erősen képviselteti magát. Kicsit idegenül hatnak az alapvetően európai jegyeket mutató épületek itt közép-Ázsia szívében, az erődből kijőve rögtön elég szembetűnő a kontraszt.

A várfalakon kívül sokszor inkább kelet-európai a hangulat.

Az Itchan Kala falaitól jóval kijjebb volt a XIX század közepén emelt Dishan-Kala, mely 6 kilométer hosszan ölelte körül a várost. Ebből a falrendszerből nem sok maradt, egy-két kapu, és néhány rövidebb falszakasz. Aki akarja, ezt is megnézheti, de nagyjából úgy néz ki, mint az Itchan Kala, ezért én például nem vettem a fáradtságot.

Khivai terecske.

Bárhol is járjon az ember közép-Ázsiában érdemes megkóstolni a helyi ételt, a plovot. Bár nem egy annyira különleges valami (igazából egy zöldséges riszes-hús), azért nem egy rossz fogás. Természetesen a plov Khivában is kapható, így itt is ki lehet próbálni. És hát mi lenne autentikusabb hely, mint ülni valamelyik kis homokszínű falakkal körülvett téren, koraeste, ahogy a nap megcsillan a türkiz-kék kupolákon, nézni a nyüzsgést, hallgatni a müezzint, és falatozni egy jó tál plovot?

Plovot eszek autentikus helyen (Némethy András képe)

Ha csak egy selyemúti városba látogathatnék el, biztos Khiva lenne az, ezért mindenkinek azt ajánlom, hogy ha teheti, egyszer látogasson el ide, nem fogja megbánni!

Viszlát Khiva!

Ha tetszett, megosztásodat köszönjük!